Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos (John Cleaver 1.)

Írta:Romsics Petra
Hát nem ezt vártam, de pozitívan csalódtam szerencsére.

Fúúúú ez nagyon jó volt. Undi, de nagyon jó. Ez volt az első ilyen típusú olvasmányom, de eszméletlenül tetszett. Dan Wells egy beteg ember, de nagyon jól ír.

Maga a történet Johnról szól, aki a pszichológusa szerint szociopata.

Lényegében ez annyit takar, hogy antiszociális személyiségzavara van. Leginkább az jellemző rájuk, hogy nem éreznek empátiát, szégyent, vagy megbánást a visszaéléseik miatt. Rosszul viselik a monotóniát, nem tudják magukat más helyébe képzelni. Ezért általában kíméletlenül megvalósítják céljaikat. Hazudnak, manipulálják az embereket, nincs lelkiismeret-furdalásuk, érzéketlenek, impulzívak, azaz kis mértékben képesek csak kontrollálni a viselkedésüket. Nagyon jól tudják titkolni céljaikat, elaltatni a gyanút.

Tehát a szociopata John próbál hétköznapi gyereknek tűnni, és hála a szabályinak, ez lényegében sikerül is. De amikor elkezdődik a sorozatos gyilkolás, rájön, le kell rombolnia a szabályait, ha el akarja kapni a gyilkost. Kérdés, hogy ezek után vissza tudja-e majd építeni ezeket.

Akármilyen furán hangzik, nekem nagyon bejött. John stílusát különösképpen szerettem. Főleg a poénjait. Jó, kicsit morbidak voltak néha, de jókat nevettem rajta. De legjobban az érintett meg, hogy megismerhettem (nagyjából...és csak ha) mi járhat egy ilyen ember fejében. Minden nap felér egy küzdelemmel a belső "szörnnyel" (Szörnyeteg úr). Igazából, ahogy ő sem, én sem tudnám magam az ő helyébe képzelni. Milyen lehet az, ha az okoz örömet, hogy valakit/valamit megölsz, kibelezel, felakasztasz és ehhez hasonló finomságokat csinálsz vele. Lehet ehhez a viselkedéshez részben az is hozzájárult, hogy egy halottasház emeletén él, és segít a balzsamozásban. Nem tudom. De egyszer szívesen elbeszélgetnék egy ilyen emberrel. Tök érdekes lehet. A másik dolog, hogy rettenetesen ért a sorozatgyilkosokhoz. De komolyan. Mindegyiknek a történetét ismeri, a közös jellemzőket, a sorozatgyilkosok általános jellemzőit, mindent. Sajnos ezt mindenki bizarrnak tartja. Jó, nem mondom, hogy nálam nem csapná ki a biztit, de akkor is zavart, amikor állandóan lehurrogták, meg lehülyézték. Neki ez a hobbija, nem tudom, mit kell ebbe beleszólni. Húúú elkanyarodtam egy kicsit a témámtól. Szóval a könyv. Szegény Johnt most rendesen kielemeztem. A gyilkoson nem lepődtem meg túlságosan, bár miért és a hogyan kérdéseimre sajnos nem kaptam választ. "Az undi részek annyira undik."- szóltam én elmésen Évi barátnőmnek. Hát volt pár elvétett hulla itt-ott nem éppen a legszebb állapotukba, de ki lehet bírni. Eléggé részletesen le volt írva a kinézetük, de ebbe most nem mennék bele. Csak ennyi, hogy fujjj (néhol).

Lényeg a lényeg, hogy nagyon gyenge gyomrúak és idegzetűek ne nagyon olvassák, mert lehetnek benne olyan részek, amik kicsit felkavaróak. Ettől függetlenül csak ajánlani tudom, mert nagyszerű könyv. Dan Wells kicsit beteg, de ezt el kell nézni, mert zseni ez az ember. Szóval hajrá, én addig megyek olvasni a második részt. :D

Forrás: http://addicted-to-the-books.blogspot.hu/


vásárlás ►tovább ►
ISBN: 9789634700036
Megjelenés: 2017-08-08
méret: 142 mm x 198 mm
tovább ►
ISBN: 9786155514814
Megjelenés: 2016-10-18
méret: 142 mm x 198 mm

Dan Wells

Tovább
Ez is érdekelhet:

MINDENNAPI
2017-11-20 09:46:26

„sötét van nélküled / szemem ki sem nyitom”

Tovább
SZERINTETEK
2019-01-14 19:00:53

Cixin Liu: A sötét erdő (Háromtest-trilógia 2.)

Tovább
HÍREK
2020-03-30 16:52:08

Sorsfordító történetek – Novellaíró pályázat

Tovább

Bitang jó könyv, az első sorától az utolsóig.