Colleen Oakley:Karnyújtásnyira

Írta:Kertész Lili

Sziasztok! A mai napon Colleen Oakley:Karnyújtásnyira című könyvéről olvashatjátok a véleményemet! 


Fülszöveg:

Életem ​első csókjába kis híján belehaltam…

Akár így is kezdődhetne a fiatal lány, Jubilee Jenkins élettörténete, aki igen ritka és veszélyes betegségben szenved. Allergiás, és nem is akármire: az emberi érintésre. Miután a középiskola utolsó évében emiatt csaknem az életét veszti, és kisvártatva az édesanyja is elköltözik hazulról, jóformán remeteként éli az életét. Kilenc hosszú éven át ki sem lép az otthonából, tökéletes elszigeteltségben éli a mindennapjait. Az édesanyja halálakor azonban teljesen kicsúszik a lába alól a talaj. Jubilee kénytelen lesz szembenézni a világgal – és vele együtt a benne élő emberekkel is –, hogy gondoskodni tudjon magáról. A megpróbáltatásai sora ezzel azonban nem ér véget. Egy nap, amikor épp hazafelé tart a munkából, a szemtanúja lesz annak, amint egy fiúcska a sebes folyóba ugrik. Gondolkodás nélkül a habokba veti magát, holott tudja jól, ha a fiúhoz ér, azzal a saját életét kockáztatja. A szerencsés megmenekülést követően pedig ideje sincs felocsúdni, mert ismét száznyolcvan fokos fordulatot vesz az élete. A kórházban megismeri ugyanis a fiú apját, az ugyancsak hányatott sorsú Ericet, akivel, úgy tűnik, a legkevésbé sem közömbösek egymás iránt. De milyen jövő várhat két olyan emberre, akik a kölcsönös vonzódás ellenére tudják: sosem érhetnek egymáshoz, és sosem csókolhatják meg a másikat?
A Nem hagylak egyedül szerzőjének legújabb, egyszerre megrendítő és felvillanyozó, megmosolyogtató és könnyekre fakasztó könyve egy nem mindennapi vonzalom történetét tárja elénk, hogy tanúbizonyságát adja annak, a szerelem valóban nem ismer határokat.
Könyvről:

Írónő:Colleen Oakley
Kiadó:General Press
Kiadási Év:2017
Oldalszám:408

Értékelés:

Nem voltam romantikus hangulatban így egy kissé vaciláltam az elolvasásával. Nem kellett volna. Ahogy elkezdtem, már érezni lehetett, hogy ez nem a nyálasabb verziók közé tartozik.
Azonkívül mindig hiányérzetem van egy -egy szerelmi történet elolvasásakor, ha az csak egy szemszögből íródott, mert mindig böki a csőröm,hogy vajon a másik oldal hogyan élhette ezt meg? Miket gondolt?, mi járhatott az agyában? mikor ezt és ezt tette.
Na ennél a könyvnél nem volt ilyen problémám sem, mivel mindkét szereplő megossza velünk az érzéseit. Köszi Colleen Oakley, hogy így alkottad meg !!!!
Kétfószereplőnk Jubilee és Eric.
Egyikük élete sem sétagalopp. Jubilee hat évesen megtudta, hogy a testén lévő kiütéseket, sebeket nem egy étel vagy mosószer okozza, hanem más emberek hámsejtje. Ezért,bármilyen szörnyen hangzik is, de többé nem érinthet meg senkit! soha ! sehol ! Hat éves! Belegondolni is szörnyű!!! Képzeljétek el ,hogy nincs anyuci puszi, simi, ölelés. Semmi ! soha ! senkitől ! Számomra ez a legborzasztóbb érzés ! Aztán 17 éves, amikor anyukája elköltözik, otthon hagyva lányát egyedül. Kilenc évig Jubilee ki sem mozdul házukból, végül már nem is tud elszakadni a háztól fóbiái miatt. Azonban anyukája, aki a kiadásait eddig fedezte, meghal , így kénytelen a lány munka után nézni, hogy eltartsa magát. Nem egyszerű megtenni az első lépéseket vissza a való világba és az Író ezt nagyon jól érzékelteti velünk. Jubilee-vel vagyunk ahogy lépésről lépésre halad.
Eric a másik főhős, elvált, egy tizenéves lány apja. Legjobb barátja  és felesége balesetben elhunynak és fiukat Eric fogadja örökbe. Aja 10 éves. Okos, érzékeny gyerek de szülei halálát nem dolgozta fel , ebből adódóan lesznek is problémák vele. Eric próbálkozik, próbál jó apja lenni mindkét gyereknek, de természetesen nem könnyű! Hogy mennyire nem, azt meg is ossza velünk olvasókkal. És ez nagyon jó !
Három szereplőnk először a könyvtárban fut össze. Aztán a kórházban..... Aztán nap , mint nap.
A különböző lelki problémákból kapunk rendesen egy jó nagy csokorral. Minden szereplőnek van bőven belőlük. De velük vagyunk, ahogy szép lassan jobbá válnak a dolgok.
A történet romantikus, ebből adódóan a végén örülünk, de ennek így is kell lenni ennyi szívás után!
Az egész könyv alatt azon dösmörögtem magamban, hogy hogyan nem talált ki valamit a lány anyukája, hogy megölelgesse a lányát!!! Ezt nem tudom neki megbocsátani, még ha volt is rá utalás arra mennyire rosszul érezte magát Jubilee anyja! de könyörgöm 6 éves gyerek!
Van még más is , akinek bűntudata van az elmúlt dolgok miatt, de most Ő is próbálja ezt helyre hozni. Segít, ahol csak tud.
Minden szereplőt szerettem, kivéve az anyukát! Mindannyian hibáztak, de próbálták helyre hozni azokat több kevesebb sikerrel.
A történet és az szereplők nagyon szerethetők!!! Olvassátok el, ha romantikára vágytok, de nem full rózsaszínben nyomva! Nem fogjátok megbánni!
Még valami amit majd elfelejtettem : remek szösszenetek vannak benne, amiken jókat lehet derülni!
Mindenkinek ajánlom , nemtől,életkortól függetlenül!
Köszönet  a Generál Press Kiadónak a remek könyv elolvasásáért és kiadásáért!!


Ez is érdekelhet:

MINDENNAPI
2017-11-20 09:46:26

„sötét van nélküled / szemem ki sem nyitom”

Tovább
MINDENNAPI
2018-09-20 16:35:34

Ne sajnáld, ha rágja, ha tépi, épp olvasni tanul

Tovább
SZERINTETEK
2019-01-14 19:00:53

Cixin Liu: A sötét erdő (Háromtest-trilógia 2.)

Tovább

A történet és az szereplők nagyon szerethetők!