Colleen Hoover: Maybe Someday - Egy nap talán (Egy nap talán 1.)

Húúúúúúha. Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal, ha azt mondom, nehéz megszólalni elolvasás után. Ez volt az első CoHo regényem, de ezermillió százalék, hogy nem az utolsó (feltéve, ha mind ilyen jó).

Őszintén szólva, azt sem tudom, hogy hol kezdjem. Erre mondaná azt a barátnőm, hogy az elején. A történet szempontjából úgymond nem volt nagy újdonság, majdnem azt mondhatom, hogy a szokásos elemeket felhasználva építkezett. A lánnyal történik valami drámai, a (szembe)szomszéd fiú a segítségére siet, egymásba szeretnek, de a szerelmük kiteljesedését meggátolja valami vagy valaki. Egy ideig azt hittem, hogy megint egy sablon sztorival kerültem szembe. DE! Még viszonylag az elején belevitt az írónő egy apró elemet, egy szót, egy mondatot ki hogyan szeretné nevezni, amivel a sablon történetet szinte teljesen átalakította.

A tipikus elemek ugyanúgy megmaradtak, viszont ez a dolog egy olyan pluszt adott mindennek, hogy az egyszerűen leírhatatlan. A megindítóbb jeleneteknél még intenzívebben érződtek a különböző érzelmek, attól függetlenül, hogy hiányzott innen valami. Ennyi spoilert megengedek magamnak, igen, egy hiányzó dologról van szó. Ezzel talán nem sokat mondtam. CoHo minden ilyen jelenetet képes volt úgy megírni, hogy én is éreztem, amit Sydney vagy Ridge érzett abban az adott pillanatban. Ha boldogok voltak, velük nevettem, ha szomorkodtak, az én szívem is majd’ összefacsarodott a bánat miatt. Sokszor azt sem vettem észre, hogy már patakokban folynak a könnyeim. Hol a boldogság, hol a szomorúság miatt. Ha ők sírtak, velük tettem én is.

Maga a paradoxon, amit az írónő a hiányossággal felállított, tette oly különlegessé az egész történetet. Ehhez jött még pluszba az interneten megtalálható soundtrack is. (Erről annyit csak, hogy a könyv elején található egy weboldal, ahol a könyvben szereplő dalok vannak megzenésítve. Minimális angoltudást igényel csak, mert a könyvben a dalcímek magyarul vannak a weboldalon viszont angolul. De az oldal követi a könyvbeli sorrendet.) Meghallgattam az összes dalt, ahogy a könyvben is szerepelt, és hogy milyen jól tettem... Sokkal közelebb éreztem magamhoz a szereplőket, olyan volt, mintha nekem énekeltek volna. Ez is egy olyan kis plusz, ami felbecsülhetetlen értékű a műben. És még mennyi mindent tudnék mondani ha spoileresen is írhatnék… Ódákat tudnék zengeni erről a könyvről. :D

Na de most beszéljünk egy kicsit a szereplőkről is, hiszen nélkülük nem lehetett volna ilyen jó ez a csoda. Meg persze Colleen nélkül sem.

Szokták mondani, hogy lányoké az elsőbbség, úgyhogy akkor beszéljünk egy kicsit Sydneyről. Okos, céltudatos, vicces, szorgalmas lány, aki éppen a szülinapját ünnepli. Pontosabban ünnepelné, ha nem egy idiótával járna együtt, aki miatt konkrétan hajléktalan lesz. Egy igazán érzőszívű lányt ismerhettem meg a személyében, aki mindig más boldogságát helyezi a sajátja elé. Tisztában van vele, hogy nem jó, amit ők ketten csinálnak, és tesz is ennek érdekében elsősorban azért, hogy Ridge-nek jó legyen. Ezért igazán tisztelem Sydet. Itt mindig mosolyogtam, mert a Jégkorszak lajhárja jutott eszembe állandóan :D .

Ó édes, drága Ridge. Te az egy szem gitároddal kitúrtad az összes könyves álom pasit a szívemből (kivéve Daemont, neki VIP helye van már több éve :D ), és bevackoltad magad a helyükre. Kedves, türelmes, hűséges, odaadó, és még megannyi csodálatos jelzővel tudnám illetni ezt a fiút, akit az első sortól egészen az utolsóig imádtam. A szívem szakadt meg néha érte, mert egyáltalán nem érdemelte meg, amit át kellett élnie. Lehet éppen ezért lett belőle ilyen jó ember. Szerintem mindenkinek egy ilyen fiúra lenne szüksége.

Mindent összevetve azt mondhatom, hogy ez a könyv egy csoda. Ahogy elkezded olvasni, rögtön magába szippant, és addig nem enged el, míg el nem olvasod az utolsó betűt is. Hol nevetsz rajta, hol vele együtt sírsz, hol mindkettőt egyszerre, és ez a legjobb benne.

Teljesen át tudod érezni, ami a szereplőkkel megtörténik, akár megtörtént veled, akár nem. Én kifejezetten ajánlom mindenkinek, páratlan élményt az olvasóinak.

Forrás: http://addicted-to-the-books.blogspot.hu/