Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten (Ambrózy báró esetei 1.)

Cím: Tökéletesen tükrözi a tartalmat. Mondhatom azt, hogy össze is foglalja, amiről maga a mű szól. Az ilyen címeket azért szeretem, mert bizton állíthatom, hogy tényleg ehhez a történethez tartozik vagy esetleg szerves része annak. Találkoztam olyan könyvvel, ahol ez nem így volt, és ott a teljes összképet, összhatást elrontotta. Szóval nekem ez már pozitív dolog (pozitív kezdés :) )

Borító: Első látásra levett a lábamról. Annyira illik az egészhez. Nagyon korhű lett. A lány ruhája, a sérülések a lapon, a betűtípus mind nagyszerű választás volt. Azt az időszakot tükrözi, és így az olvasó még jobban Mili helyébe tudja magát képzelni. (Plusz valahogy úgy képzeltem el Milit, mint a borítón szereplő lány)

Alaptörténet: "Budapest, ​1896. "  Mili nővére, Emma elutazik, hogy megnézze Budapesten a millenniumi ünnepséget, ám a nézelődés közben elrabolják. 4 évvel később (mikor már elég idős lesz) Mili szintén elutazik Budapestre, hogy megkeresse eltűnt nővérét. Ekkor "találkozik" össze Ambrózy Richárd báróval, és innentől együtt próbálják felgöngyölíteni ennek az igen kusza ügynek a nyomait, tettesét/tetteseit.

Olvasás: A barátnőmnek van egy igen találó mondása (igaz általában fiúkra használja :D ): "A külső megfog, a belső megtart." Nos, most ennél a könyvnél én is így jártam. Tetszett a borító, a cím, a fülszöveg, vagyis a külső megfogott - ez pipa. Már csak arra voltam kíváncsi, hogy a belső megtart-e. De ezt is kipipálhatom. Azt sejtettem, hogy tetszeni fog, de azt nem, hogy ennyire (már be is szereztem a többi részt :D ). Amint elkezdtem rögtön magába szippantott a kor hangulata, az ünnepség színessége, az emberek izgatottsága. Aztán bekövetkezett a tragédia. Ezután nagyon kíváncsian vártam a fejleményeket. Mili is megérkezett Budapestre. Történtek egy s más dolgok, amik következtében a lány (igen emlékezetes módon) összetalálkozott Ambrózy báróval. Innentől ugye együtt folytatták az Emma utáni nyomozást. Egyébként nagyon ütős párost alkottak ők ketten. A párbeszédeiket imádtam olvasni, nagyon sokat nevettek rajtuk. A báró eleganciája és modora szemben Mili talpraesettségével. Eszméletlenek voltak.

Magát a nyomozást is élvezetes volt figyelemmel követni. Egy pillanatra sem engedett szabadon. Ha egyszer belekezdtél a végéig fogva tart, és ez amúgy így van jól. Semmi értelme a könyvnek ha már az elején mindent megtudunk. Itt viszont a legutolsó sorig végig izgulja az ember az egészet. Lépésről lépésre haladunk a nyomozásban, folyamatosan kerülnek elő újabb és újabb képkockák, míg végül elkészül a teljes kép. Szerintem ilyen egy jó krimi.

Annyit tudni kell rólam, hogy nagyon szeretem a love storykat. Még ha alapjáraton nem az a könyv fő szála, akkor is egy kicsi mindig szokott benne lenni, és ezeket mindig élvezettel olvasom. Egy kicsi pluszt, egy kicsi cukiságot visznek az egészbe. Ennyit elspoilerezek - itt nem volt szerelmi szál. És nem is baj, hogy nem volt benne, nem hiányzott. Annyira magával ragadnak az események, hogy nem is hiányoltam konkrétan, és ezen eléggé meglepődtem. Ismerem magam annyira, hogy ha nincs benne szinte semennyi "love"-os dolog, akkor hamar ráunok és félbehagyom. De itt a nyomozás, az izgalom ezt nem engedte, és ezért rettentően hálás vagyok. :)

Szereplők:

Mili kisasszony: "talpraesett, éles eszű lány" , aki nem ijed meg sem a nagyváros forgatagától, sem holmi nagyságos uraktól. Bármikor és bárhol helyreteszi a mi Ambrózy bárónkat, és ez a tulajdonsága tetszett a legjobban. Kiállt magáért és a véleményéért bárkivel szemben. Igaz néha kicsit úgy viselkedett, mint a szemellenzős ló; hiába mondták neki, hogy ne csinálja, ő csak azért is megcsinálta. Ilyenkor általában bajba került, de a kedves Richárd úri ember módjára kimentette őt a bajból. Nem is haragudtak rá sokáig, mert tudták, hogy jó szándék vezérli szegény lányt. És a bosszúságok ellenére igen nagy hasznára vált Richárdnak.

Ambrózy Richárd báró: "jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív" . Így lehet őt a legjobban jellemezni. És mindezen "jó" tulajdonságai mellett (báró lévén) gazdag volt, valamint nagyon jó kapcsolatokkal rendelkezett, ami egy ilyen kaliberű nyomozásban nem is akkora hátrány. Viszont a Milivel szembeni viselkedése sokszor nem nagyon tetszett. Értem én, hogy akkoriban másképp kezelték a nőket meg, hogy zord természetű, de ennyire nem kellett volna csúnyán bánnia a lánnyal. Legalábbis szerintem. De végül azért csak rájött azzal az éles eszével, hogy Mili nem csak egy "ostoba csitri". Meg plusz jó pont neki, hogy vigyázott rá mindig, úgy hogy el vannak nézve a rossz megjegyzései. :)

Összességében azt mondhatom, hogy egy remekmű úgy ahogy van, az első sortól az utolsóig. Élveztem nagyon az olvasását. Örülök, hogy volt lehetőségem megismerkedni Milivel és Richárddal, nem is tudom, hogy eddig miért nem olvastam. :D

A krimit kedvelőknek mindenképpen ajánlom, meg úgy mindenkinek. Kár lenne kihagyni, nagy élmény. :)