Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok (Ambrózy báró esetei 2.)

Cím: Számomra először kissé félreérhető volt a cím, bár azt sejtettem, hogy Rudnay Béla nem végzett senkivel, szóval nem ilyen téren az ő gyilkosságai. :D Hanem úgy kapcsolódik hozzá, hogy az ő munkássága alatt követték el ezeket a gaztetteket (mint az ahogy a fülszövegből is kiderül) és így már kicsit ésszerűbben értelmezhető a cím.

Borító: Gyönyörű szép, korhű, igazából csak azt tudom mondani amit az első résznél is említettem. A  betűtípus kiváló választás, a papírhibák még élethűbbé teszik. Egyedül a nőalak más rajta. Míg az első résznél Mili volt a borítón, itt szerintem most Emmát láthatjuk. De ez csak az én véleményem. :)

Alapsztori: A perzsa uralkodó Budapestre érkezik, mindenki boldog emiatt, nagy a felhajtás az egész városban. Viszont szegény Rudnay Béla nem nagyon tud ennek örülni: a rengeteg megoldatlan ügye miatt sajnos elbocsátás fenyegeti. Ezért felkéri Ambrózy bárót és Mili, hogy segítsenek neki megoldani ezeket a látszólag egymáshoz nem kapcsolódó eseteket. Megkezdődik a végeláthatatlan nyomozás, melynek nem várt következményei is vannak.

Olvasás: Kb. egy fél órája fejeztem be, és mivel most ráérek gondoltam meg is írom róla az értékelést. Na nem mintha olyan könnyen feledni lehetne egy ilyen történetet. Valószínű ez is a „sokáig emlékezni fogok rá” történetek közé fog tartozni, pedig ez még csak a második rész. Na de akkor csapjunk is a lovak közé. Megpróbálok a lehető legspoilermentesebben írni, ha véletlen nem sikerül előre is elnézést kérek.

Megmondom őszintén, nem tudtam mire számítsak a fülszöveg alapján. Olyan értelemben, hogy mennyire fog kapcsolódni a történet az első részben lévőhöz. Nos, hát… kötődik is meg nem is (legalábbis szerintem) - mivel ugyanúgy két szálon fut a történet: Milli és a báró kutatásai és Emma folytonos menekülése. Annyiban nem kötődik csak, hogy Milliék nem kimondottan Emma után kutatnak, hanem a Rudnay által fel nem göngyölített ügyek után, amibe Emma akaratlanul is belekerült.

1. szál – Milli és a báró nyomozása

Most egy igazán nagy feladattal kerültek szembe ugyanis egyszerre több, látszólag egymáshoz nem köthető, ügyet kellene megoldaniuk valahogyan. Őszintén szólva, ha engem egy ilyen elé állítanának, lehet azt mondanám, hogy nincs az a pénz barátom amiért én ezt elvállalnám. De persze ők ilyet nem mondanak, mert élnek-halnak a rejtélyekért. És a hozzá való eszük is megvan, nem véletlen derült fény mindre. Minden tiszteletem az övék, amiért ezt a rettenet nagy kuszaságot valahogy ki bírták bogozni, mert ez nem kis munka. A kutatómunkát én is szeretem, de ez meghaladta volna a képességeimet, egyrészt ezért jár a keksz Richárdnak (és persze Milinek is). Viszont Richárd nálam még egy kekszet kiérdemelt, még pedig a viselkedéséért. Az előző résznél megjegyeztem az értékelésemben is, hogy nem nagyon szerettem, ahogy Milivel bánt a „kedves” báró úr. Most viszont nem kapja meg még minden elismerésem, de jó úton halad felé. Pozitív változás történt ilyen téren (hála Annak az ominózus jelenetnek, ami a kedvencem eddig), aminek rettenetesen örülök, a közös munkájuk is eredményesebb volt így. Amit kissé hiányoltam, azok a közös jelenetek. A kutatás nagy részét külön-külön végezték, és amikor találkoztak összedobták, amijük volt, majd ismét külön váltak. Remélem a következő részben, kicsit többet munkálkodnak majd együtt.:)

2. szál – Emma menekülése

Örömmel konstatáltam, hogy Emma életben maradt, mert igazán megkedveltem és annak is nagyon örültem, hogy ebben a részben kicsit több szerepet kapott a cselekményszála. Az ő esetében az egyik szemem sírt, a másik meg nevetett. Nevetett, mert életben volt, mondhatni jól volt (egy ideig), és talán az üldözőit lerázta. Aztán, mint amikor a repülő zuhanni kezd, elkezdtek az ő dolgai is lefele zuhanni. Ez az, amiért a másik szemem sírt. Igaz, tett bár rossz dolgot, de mindezt azért tette, hogy valahogy sikerüljön életben maradnia (és ha minden igaz ennek meg is lesz a jutalma a 3. részben, legalábbis reménykedem benne). Ugyanolyan éles eszű, mint a kishúga. Lehet ezért is szerettem meg ennyire, és ezért sajnáltam oly nagyon az őt ért csapások miatt. De hát mint tudjuk, ő is egy Hangay leányzó, és róluk tudni illik, hogy bármilyen szorult helyzetből kiszabadulnak.:)

Összességében tehát azt mondhatom, hogy ez is valami fantörtpikusra sikerült. Kifejezetten tetszett a mű végén az író „vallomása” a gyilkossági ügyekben szereplő személyekről. Látszik rajta, hogy mennyi kutatómunka áll e mű mögött és, hogy a sikerességétől független nincs elszállva magától, ami számomra csak még tiszteletreméltóbb személlyé teszi Őt. Ezen nem is nagyon van mit ragozni - én tényleg őszintén csak ajánlani tudom.:)

Forrás: http://addicted-to-the-books.blogspot.hu/