B. A. Paris: Zárt ajtók mögött

A francia–ír származású B. A. Paris Angliában nevelkedett, majd Franciaországba költözött, és rövid ideig egy nemzetközi banknál dolgozott, majd felfrissítette tanári képesítését, és nyelviskolát nyitott a férjével. Változatlanul Franciaországban élnek, és öt lányuk van. Ez az első regénye.

A véleményezés nyomokban cselekményleírást tartalmazhat

Már a történet legelején érezhető a feszültség a főszereplőink között, s ez megalapozza a hangulatot.

Grace és Jack alig egy éve házasok. A külsőségeket tekintve minden tökéletes, talán túlzottan tökéletes is.  

A cselekmények láncolata azzal indít, hogy Jack megismerkedik golfozás közben egy új lakóval, és úgy dönt, hogy mivel a férfi nem jelent veszélyt az ő golftudására, meghívja a párjával együtt vacsorára, segít a beilleszkedésben. Természetesen a vacsorára hivatalos a család egy régebbi ismerős párja, Adam és Diane is, így a három házaspár együtt költi el a tökéletes vacsorát, a tökéletes házaspárral, a tökéletes otthonban.

Jacknek volt egy mondata, amin hihetetlenül felháborodtam. Nos, nem magán a mondaton, inkább a képmutatáson, amit a férfi tanúsít.

„– Csak megvetni tudom a férfiakat, akik erőszakosan bánnak a feleségükkel – mondja határozottan Jack. – Mindent megérdemelnek, amit kapnak.”

Már rögtön itt leszögezhetjük, hogy szerintem erről a mondatról nem csak a testi erőszakra kellene asszociálnunk, hiszen létezik egy másfajta erőszak, a pszichikai, lelki terror, amikor az ember személyiségét vetik támadás alá.

A szóbeli-lelki bántalmazás sokkal alattomosabb, mint a fizikai bántalmazás. Akit ily módon bántalmaznak, folyamatosan pusztítják a lelkét. Megvonják tőle az életörömöt, s lassan már azt sem tudja az illető, hogy mi a valóság.

A bántalmazásnak többféle formája ismert. Gúnyolódás, megalázás, mások előtt becsmérlés, veréssel való fenyegetés, zsarolás, alapvető érzelmi igények és szükségletek megtagadása, barátoktól, munkától, családtól, kedvenc foglalatosságoktól való elszigetelés vagy eltiltás.

Előfordulhat még féltékenység, a nő önbizalmának módszeres lerombolása, a nő állandó hibáztatása,  félelmet keltő viselkedés (dühödt nézés, üvöltés), támadó faggatózás, különböző kommunikációs csatornák lezárása, telefonon való állandó ellenőrzés, nő zsebeinek/táskájának átkutatása, elzárkózás a problémák közös megbeszélésétől.

Történetünkben szerepet játszik Grace húga, Millie is, aki Down-kóros, bár én inkább a Down szindróma elnevezést kultiválom. Grace mindent, szó szerint MINDENT megtenne a húgáért, többek között azt hiszem ezért tűrt el annyi mindent a férjétől.

A regény eseményei váltakozva vetül az olvasók szeme elé. Jelennel indít, aztán visszarepíti az olvasót a múltba, majd ismét következik a jelen. 

A múlt eseményeiből sok minden kiderült. Minden azzal kezdődött, hogy Grace feladott mindent azért, hogy hozzámehessen Jackhez, s később Millie hozzájuk költözhessen.

Olvasás közben féktelen dühöt éreztem Jack iránt. Rettegésben tartotta Grace-t, teljesen beszűkítette a mozgásterét, nem mehetett ki egyedül, ellenőrizte van-e valami a zsebeiben vagy táskáiban, előírta, hogy mit vegyen fel, mit és mikor főzzön, süssön, kivel és hogy társalogjon, egyszóval mindent.  Grace-t más sem vezérli, mint az, hogy megfeleljen Jack elvárásainak, hogy még véletlenül se dühítse fel.

Jack amikor elmegy munkába bezárja, van hogy enni, inni se kap. Minden rendszertelenül megy, mert a rendszeresség megnyugtató, Jack pedig nem akarja, hogy Grace nyugodt legyen. Játszik az idegeivel, próbára teszi, azon dolgozik, hogy tönkre tegye. S a későbbiekben ezt tervezi Millie-vel is.

A könyv hihetetlen brutális. Első sokkom kb. arra az időszakra tehető, amikor a múltba révedve Grace felidézi, mit mondott Thaiföldön Jack neki. A múltjáról, a terveiről. A hideg síelt a hátamon. Ekkor fogalmazódott meg először bennem, hogy ez a férfi pszichopata. A külvilágnak kedves, okos, szellemes, de otthon, négy fal között, négyszemközt teljesen más. Kifordul magából. Gondosan mérlegel, tervez, és követi is a tervet mindvégig. Tönkreteszi Grace-t. Mivel a családon belüli erőszak a szakterülete ügyvédként, nagyon is jól tudja, hogyan védje be magát, s miképp állítsa be a feleségét őrültnek, labilisnak, ha épp nem úgy táncol, ahogy ő fütyül.

Minél jobban belemélyedtem a történetbe, annál jobban elborított az a mocsok, amit Jack készített elő Grace-nek. Nem tudom, milyen szó illene rá a legjobban. Rettenetes, borzalmas, szörnyű, elképesztő, sokkoló…

Egy nő megismerkedik egy jóképű, okos, szellemes férfival, fél év múlva hozzámegy és kezdődik a rémálom. Ez a mondat kellőképpen jellemezheti Grace Angel életét. Abból a helyzetből, amibe sikerült önként kerülnie, nem lát kiutat. Újra és újra elképzeli a lehetőségeket, mit és hogyan lehetne tenni, de nem adódik rá alkalom. Az idő pedig vészesen fogy. Grace élete versenyfutás az idővel. Megoldást kell találnia, hogy megszabaduljon Jack-től, vagy legalább megvédhesse tőle Millie-t.

Aztán Millie-nek akad egy ötlete. Hihetetlen, hogy ilyesmi nem jutott Grace eszébe, bár…ő nem bírta volna egyedül kivitelezni, tekintve hogy semmihez nem fér hozzá. Szorítottam, hogy Millie ötlete beváljon, vagy legalább Grace megpróbálkozzon vele. Gyűlöltem a férfit, és bár nem szép dolog, azt kívántam végig, hogy bár meghalna az a tetű, hogy Grace és Millie biztonságban legyen.

Brutális ez a regény. Az ember minél mélyebben merül a történetbe, annál rosszabbul érzi magát. Én személy szerint a beleélő típusba tartozom, általában valamelyik karakter szerepébe beleélem magam. Nos… most kivételesen azon igyekeztem, hogy még véletlenül se éljem át a történteket. Mivel nincs olyan beteges gondolkodásom, mint Jack-nek, így ezt megúsztam, de Millie és Grace helyébe sűrűn sikerült mégis beleélnem magam, vagy épp a kíváncsi „barátokéba”.

Hálás voltam Millie-nek az ötletéért, Grace-nek a kreativitásáért, és Esthernek, mert olyan volt, amilyen.

Kedvenc szereplőim abszolút Esther és Millie voltak.

Esther a kedves új barát, akinek feltűnt, hogy Grace-t sose látja Jack nélkül. Millie pedig, a drága jó Millie, akit alábecsültek, csak azért, mert Down-szindrómás.

Pontozás: 10/10