Az Örökzöld-zuhatag több, mint egy romantikus szerelmi történet

Az Örökzöld-zuhatag több, mint egy romantikus szerelmi történet, a testvérek és a barátok közti szeretetről, a szülő-gyermek kapcsolatról, a másság elfogadásáról szól egy olyan korban, amikor a férfiak és a nők igen-igen szegregáltak voltak, a társadalomban is eszerint a kettős mérce szerint mértek és ítéltek, tekintve, hogy évekkel az egyenjogúság látszatának halvány felvillanása előtt járunk. Freeman izgalmasan ábrázolja a társadalmi rétegeket, a szigorú elkülönülést, a homoszexualitáshoz való viszonyulást jó adag rejtéllyel és izgalommal nyakon öntve.

Váltott kettős narratívával van dolgunk, mely 88 évet választ el egymástól, színhelye pedig egyaránt a fenséges, nagy múltú történelmi szálloda, az Evergreen Spa Hotel Ausztráliában, a Kék-hegységben.

[Vigyázz spoiler!]

Az egyik szál 1926-ba vezet, amikor is a Honeychurch-Black testvérpár, Flora és Sam az ausztrál elit által kedvelt Evergreen Spa Hotelbe látogat Sam gyógyulása érdekében. A hely afféle szanatóriumként funkcionálna Sam számára, hiszen a testvérek apja azért küldte őt a neves szállodába nővére felügyeletével, hogy kigyógyuljon ópium-függőségéből. Sam karakterében az írónő egyik bravúrjának lehetünk tanúi, olyan ügyesen csavarja át a kellemes, jóképű fiatalember figuráját egy drogfüggő, felelőtlen aranyifjú szerepébe, hogy Violettel együtt mi is átértékeljük a róla addig kialakított képet. Violet: a szintén felelőtlen, életkorának megfelelően kellőképp önző tinédzser korú lány kényszerből, barátja ajánlására kerül a jómódú hotelbe és egyúttal Sam látókörébe. A kettejük közti vonzalom az, amit első látásra szerelemnek szokás nevezni, ám a társadalmi helyzetükből adódó különbségek miatt végig titkolózásra kényszerülnek, míg szerelmük tragédiába nem fordul.

„Azt hitte a szenvedély villámcsapásszerű, tűzforró, elementáris erő. De már tudja, hogy nem az, hanem időtlen, feneketlen, mélységesen mély kút. Vagy inkább olyan, mint a dagály. Lassan közeleg, ám ha egyszer célba ér, roppant erővel, hajthatatlanul mozgatja a világot. Az igazi szenvedély nem éri be az álmodozással: az igazi szenvedély kitart.”

Mint már említettem, a regény egyik fő erőssége a karakterek fantasztikus kidolgozottságában és megjelenítésében rejlik. Mindegyik szereplő – legyen az fő, vagy csak mellékszerepet kapott – él és megelevenedik a lapokon. Flora például, egy olyan anyát helyettesítő nőtípust képvisel, aki a korabeli elvárások, konvenciók, valamint saját belső késztetései, igényeinek megvalósítása határán mozog. Kevés reményt ad öccsének ilyesfajta meggyógyítása, gyógyulása számára. Realisztikus, kötelességtudó, ezért kitart apja kívánsága mellett.

A testvérekkel együtt Flora vőlegénye, Tony és néhány barátja is a szállodai társasághoz tartozik. Flora feladatait tökéletes precizitással teljesíti, ugyanakkor arról álmodozik, hogy orvossá válik, de családja számára ő csak egy fiatal nő, aki kifogástalan előmenetel helyett mindenképp előnyös házasságra termett. Bár kevéssé szép, de rendkívül megbízható és jó nevű nemesi családból való, ezért a végtelenül primitív, proli környezetből felülemelkedett Tonynak, és az elvárásoknak több, mint tökéletes.

Az események aztán veszedelmes fordulatot vesznek, amikor egy hatalmas hóvihar elvágja a szállodát a szomszéd falutól. A feszültség, a frusztráció és az elszigeteltség tapinthatóvá sűrűsödik a lapokon és érzékelhetően lerombolja az erkölcsi és társadalmi normákat. A szálloda megmaradt vendégei csupán minimális személyzetre hagyatkozhatnak, hogy gondoskodhassanak a cseppet sem csökkenő igényeikről. A körülmények azonban egyre romlanak. Az ellátásuk megoldatlan, a személyzet megbetegszik, nincs áram, és ami a legfontosabb, Sam ópiuma elfogy az indulatok pedig végzetesen elszabadulnak....

2014-ben, szeretett testvére, Adam halála után, Lauren Beck az Evergreen-vízeséshez jön, hogy a szálloda kávézójában dolgozzon. Elsőként van távol Tazmániától, az otthonától. Bár harminc éves, Lauren naiv a világ szinte minden területén, mert családja egyfajta furcsa, már-már abnormális burkot vont köré, miközben évekig gondosan ápolták halálos beteg bátyját. Ízelítőt kapunk Lauren családi viszonyairól, az anyának a gyermekeihez fűződő, enyhén szólva is megkérdőjelezhető kapcsolatáról, valamint fény derül Adam titokzatos szerelmére is.
A felújításra váró szállodán Tomas, a dán építészek egyike dolgozik, aki rendre betér Lauren kávézójába. A nő életében első ízben tudja meg, milyen érzés, ha vonzónak találják az embert, milyen flörtölni és egy romantikus kapcsolatot kialakítani valakivel. Rövid ismeretség után Tomas a szálloda nyugati szárnyának kulcsát átadja Laurennek, ahol az régi szerelmes leveleket fedez fel. Tomas közben magánéleti viszontagságok miatt visszatér Dániába, így Lauren egyedül indul a küldetésre, hogy többet megtudjon a levelek írójáról, SBH-ról. Mindeközben feltűnik egy titokzatos idős hölgy, és Laren halott fivérének régi szerelme is...

A regény történelmi hátterének kidolgozottsága és megjelenítése külön említést érdemel, érezni, hogy az írónő rengeteg energiát tett a kutatómunkába. Az oldalakon hibátlanul jelenik meg a '20-as évek atmoszférája, az az időszak, amikor a férfiak és a nők igen-igen szegregáltak voltak, a társadalomban is eszerint a kettős mérce szerint mértek és ítéltek, tekintve, hogy évekkel az egyenjogúság látszatának halvány felvillanása előtt járunk. Freeman izgalmasan ábrázolja a társadalmi rétegeket, a szigorú elkülönülést, a homoszexualitáshoz való viszonyulást és a bármiféle másság kezelését.
Az Örökzöld-zuhatag több, mint egy romantikus szerelmi történet, a testvérek és a barátok közti szeretetről, a szülő-gyermek kapcsolatról szól egy jó adag rejtéllyel és izgalommal nyakon öntve.

Forrás: Véda hangulatai