Amy Kathleen Ryan: Spark – Szikra

Viszont az elkerülte a figyelmemet, hogy egy trilógia első kötetét tartottam akkor a kezemben, és csak amikor a végére értem, akkor tudatosodott bennem, hogy jó sokat várhatok a második rész megjelenésére. Egyes bloggerek bejegyzéseiből arra lehetett következtetni, hogy csak az év végén jelenik meg a folytatás, és igencsak meglepődtem, amikor elolvastam Dóri beszámolóját a Könyvhétről.

A történet ott folytatódik, ahol az első kötet véget ért. Waverly visszatért rabtársnőivel az Empyreumra, ahol Seth és Kieran hatalmi harca ideiglenesen véget ért. A New Horizonon (Új Látóhatár) pedig ottragadtak a szülők, akiket Waverlynek nem sikerült kimenekítenie az agresszorok karmai közül.  Az űrhajó tehát felnőtt felügyelet nélkül maradt.

A történet szinte végig az Empyreumon játszódik. A gyerekek megszervezik a hétköznapjaikat és folytatják az útjukat az Új Föld felé. A nyugalom azonban nem tart sokáig, ugyanis egyszer csak észreveszik, hogy egy potyautas van a hajón, akinek valahogy sikerült átjutnia a New Horizonról. Seth kiszabadításával viszont felborul a törékeny egyensúly, és Kieran beindítja propaganda gépezetét, mellyel Waverlyt bűntársnak, Sethet pedig terroristának állítja be.

Olvasás közben néha teljesen megfeledkeztem arról, hogy gyerekek a szereplők. Az áskálódásban, befeketítésben vetekedtek a felnőttekkel. Kieran igen jól kihasználta a hatalmában lévő lehetőségeket, és a tényeket az aktuális helyzethez igazította, amivel sikerült ellenfelei pozícióit gyengítenie. Waverly hiába szabadította ki a gyerekeket a másik hajóról, sokan haragudtak rá, hogy a szülőket nem hozta magával. Ilyen ellenszélben mindössze gyengíteni tudta Kieran hatalmát, megtörni már nem.

Az izgalmak csak fokozódtak, ahogy ennek a három gyereknek a komplex személyisége lassan kibontakozott. Az egész kötet kissé komorra sikerült és ehhez nagyban hozzájárult a szereplők sötét oldalának bemutatása. Talán a második rész elején lévő Abraham Lincoln idézet tükrözi legjobban a könyv hangulatát: „Nearly all men can stand adversity, but if you want to test a man’s character, give him power.” – „Majdnem minden ember kiállja a csapásokat, de ha próbára akarod tenni valaki jellemét, adj neki hatalmat.”

A céljuk közös: kiszabadítani a szülőket a mások hajó fogságából. Azonban mindhárman másképpen képzelik el az odavezető utat. Van aki titkos tárgyalásokban reménykedik, van aki az agressziót részesíti előnyben. Azonban mindegyik módszernek számos hátulütője is van. A kérdés, hogy ki mennyire megalkuvó, magával, a legénységgel és egymással szemben? Meddig lehet elmenni és a cél mennyire szentesíti az eszközt? Érdekes kérdéseket vet fel az írónő, és gondolkodásra készteti az olvasót.

Azonban, mint minden regénynek, ennek is vannak hiányosságai. Azt még el tudtam fogadni, hogy a gyerekek elvezetnek egy ilyen hatalmas űrhajót, amit a sci-fi műfaj számlájára írtam. Azonban egy agyműtét elvégzése már nálam is kiverte a biztosítékot. Amit azonban a legjobban hiányoltam, az a legénység mindennapjainak a bemutatása. Érdekelt volna, hogy az egyes gyerekek, csoportok hogyan élik meg a hatalmi harcokat. Egy szavazás reprezentálja az aktuális hangulatot, azonban az érzelmek alakulását nem. Mit éreztek, mikor kiderült, hogy egy potyautas van a hajón, aki bármikor az életükre törhet? Hányan dőltek be Kieran propagandájának? Mit gondoltak Sethről? Stb...

Mindennek ellenére, azt kell mondanom, hogy ez a rész talán még jobban is sikerült mint az előző. Nem unatkoztam olvasás közben, és ha valamiért le kellett tennem a könyvet, alig vártam, hogy folytathassam. Minden egyes fejezet újabb és újabb meglepetéssel szolgált, és hiába próbáltam kitalálni, hogy mi lesz a történet vége, nem sikerült. Az utolsó pár fejezet annyira a feje tetejére állította a dolgokat, hogy amint befejeztem a könyvet, már néztem is utána a folytatásnak, ami a Flame (Láng) címet kapta.

FORRÁS: Letya.hu