Amy Kathleen Ryan: Flame – Láng

Nagyon izgalmas résznél fejeződött be a Szikra, mint egy szappanopera, aminek köszönhetően az olvasó alig várja, hogy végre a befejező kötetet is kézbe vehesse. A magyar kiadásra még egy kicsit várni kell, és a cím sem biztos, hogy meg fog egyezni a fenn olvashatóval.

Aki már olvasta az első két kötetet, az biztos kíváncsian várja, hogy mi lesz a folytatás. Nekik szólok előre, hogy nem lövöm le a poénokat, és csak egy kis ízelítőt nyújtok. Aki viszont még nem olvasta az előzményeket, az inkább lapozzon kicsit vissza, mert számukra igencsak spoileres lesz a bejegyzés.

Kieran, Anne Matherrel a New Horizon fedélzetén egy újabb egyesség kidolgozásán fáradozik, miután az Empyreumon bekövetkezett robbanás miatt az összes gyerek kénytelen volt átmenekülni az agresszorok hajórája. Waverly házi-őrizet alá kerül, mint felforgató egyén. Nem hagyhatja el a lakókonténert csak őrizettel, viszont a magány leküzdése érdekében, és nem kis hátsó szándékkal, édesanyjával együtt élhet a fogságban, akinek a viselkedése igencsak megváltozott, amióta nem találkoztak. És persze ott van még Seth, aki egy OneMannak köszönhetően észrevétlenül feljutott a New Horizon fedélzetére.

Az események hihetetlenül felpörögnek a harmadik részben. Aki a másodikat kicsit vontatottnak találta, az itt már kapkodhatja a fejét és nem sok olyan pillanat lesz, mikor le lehet tenni egy kicsit a könyvet.

A három ellenséges felállás itt sem változik lényegesen, talán csak annyiban, hogy a kicsikért való összefogás érdekében valamelyest közelednek az álláspontok. Kieran csábító ajánlatot kap Annétől, azonban érzi, hogy nem önzetlen segítségről van szó, hanem a hatalmi érdekek kiszolgálásáról. Waverlyt megkörnyékezi az öregek tanácsa, akik Anne Mathert, mint fekete bárányt és háborús bűnöst el szeretnének távolítani a hajó éléről, és helyére az ő jelöltjüket szándékoznak ültetni. Azonban, az földalatti mozgalom is csendben szervezkedik, amibe Seth csöppen bele.

A felnőttek világa azonban teljesen más. Ők nem elégszenek meg az ellenség bebörtönzésével. Nem riadnak vissza céljuk elérése érdekében a hazugságtól, zsarolástól és akár a gyilkosságtól sem. Ez a felállás a három fiatalnak igencsak új, és kétségek mardossák őket a helyes irányt illetően. Csapdába kerültek, fizikailag és politikailag is, ahonnan nincs kivezető út, hacsak nem...

Amy igazán tehetséges írónő, és jól szemlélteti az emberek személyiségét. Történetvezetésében nem fedeztem fel hibát, és egymásnak ellentmondó részeket sem, leszámítva a tudományos elemeket. Ha az alaptörténetet egy másik közegbe helyezte volna, vagy legalább a fizika alapjait elsajátította volna, akkor nem zökkentem volna ki ennyiszer olvasás közben. Az ifjúsági irodalomnak éppen az lenne a lényege, hogy szórakoztatva tanítson, oktasson. Ami az emberi konfliktusokat illeti, azt nagyon jól jelenítette meg mind a három kötetben, és legsötétebben éppen ebben a részben, ami rávilágított az emberiség olthatatlan vágyára a hatalomért, még egy ilyen kis közösségben is. Azonban a fizikával nem tudott mit kezdeni. Olyan badarságokat, egymásnak- és a fizika törvényeinek ellentmondó dolgokat írt le, hogy szerintem a volt tanárai egyszerűen letagadják, hogy valaha is oktatták. Természetesen lehetőség van egy sci-fi-ben a törvények megkerülésére, de ilyen esetben meg kell magyarázni, hogy ez hogyan lehetséges, legalább pár szóban. Hiszen, hogyan tudnánk belemélyedni egy olyan történetbe, ahol az alma egyszer lefelé, egyszer pedig felfelé esik a Földön, vagy akármelyik másik bolygón.

Szerencsére a regény háromnegyedéig nem kerültek elő természettudományos dolgok, inkább csak a társadalomtudományt és a pszichológiát érintette. Eddig a pontig nagyon lekötött és azon gondolkodtam, hogy 4 vagy 5 pontot kapjon majd a könyv az értékelésemben. Volt egy-két számmal problémám, de egy kis gondolkodás után még belefért az elfogadható kategóriába, vagyis inkább az első részből hozott tévedés számlájára írtam. Azonban az utolsó fejezet a tudomány lábbal tiprása volt, ami miatt én a sci-fi jelzőt nem használnám erre a kötetre. Csak egy példa: a két hajó több millió (ha nem milliárd) kilométerre volt egymástól, és ennek ellenére a rádiókapcsolat folyamatos volt, mintha csak telefonon beszélgettek volna itt a Földön. Stb.

Ettől eltekintve, azonban volt pár érdekes gondolat a regényben, olyanok, amivel az olvasók többsége talán nem is foglalkozik. Egy mondat kiütött engem is, és egy kicsit félreraktam a könyvet, és elgondolkodtam, hogy ennyire naiv vagyok, engem is az orromnál fogva lehet vezetni? Nem figyelek a részletekre? Vagy csak kényelmesebb elfogadni mindent, ami papírra van vetve, anélkül, hogy átgondolnám? Ez pedig így hangzik: „This is a ship of murderers, honey. Okay? Your parents. My parents. His parents. Killers.” (212. oldal)

Végezetül csak annyit mondanék, hogy aki tudományos-fantasztikus könyvet keres, az messziről kerülje el ezt a kötetet. Aki viszont izgalmakra vágyik és nem zavarja, hogy a fizikát megbecstelenítik, annak kitűnő választás és nem fog benne csalódni. Ha a trilógiát egyben kellene értékelnem, akkor megkapná a 4 pontot.

Amy bátyjának, Michael Ryannek pedig csak annyit üzennék, hogy az ötlet valóban jó volt, de ha elolvasta volna a kötetet kiadás előtt, akkor javíthatott volna benne egy-két dolgot.

FORRÁS: Letya.hu