Alan Bradley: De mi került a pitébe?

Nagyon élveztem a könyv olvasását.

Még a Könyvfesztivál előtt olvastam, mivel gondoltam, hogy ha majd tetszeni fog a könyv, akkor ott meg is tudom venni a folytatást. A következő kettő kötetet ott be is szereztem, így könnyedén kitalálhattátok, hogy igen, tetszett a történet.

A Könyvfesztivál sem most volt már, (milyen rég volt április) és én még annál is korábban olvastam, így az emlékeim nem teljesen frissek, de ugye ez nem jelenti azt, hogy el is felejtettem volna. (Apropó, Könyvfesztivál. Akkor havazott, szerintem mindannyian emlékeztek az áprilisi hóra. Érdekes volt, mivel mi vonattal mentünk, és általában a hó meg a hideg tönkreteszi a menetrendeket, de ezúttal szerencsénk volt. :D)

A könyv egyik erőssége szerintem, hogy újat tudott mutatni. A krimi műfaj számomra egy nagy kedvenc, még akkor is, ha ezzel nagyrészt a tévéképernyőn találkozok. (Ugyanakkor egyre több könyvet szeretnék olvasni ebben a témában.) A hivatásos nyomozókkal szemben azonban most itt egy kislány ered a bűnügy nyomába, ami nekem nagyon tetszett. Ebből következik, hogy teljesen más módszerekhez kellett a könyv során folyamodnia a lánynak, a nyomozók eszközei nem álltak a rendelkezésére.

Flavia  meglepően jól kezelte a helyzetet, talán kicsit túlságosan is. Attól függetlenül, hogy nem ismerte a halott férfit, mégis csak 11 éves gyerek. Ilyen helyzetben a legtöbben megijednénk, és nem éppen egy kellemes élménnyé válna ez a helyzet, ugyanakkor Flavia szinte félvállról vette a történteket, és egyáltalán nem borult ki. Ez egy kicsit lehetetlenné tette számomra a könyvet.

Róla azt kell tudni, hogy nagyon ért a kémiához, megvan a magához való esze, nem igazán jön ki jól a testvéreivel, és szereti maga intézni a dolgait. Ezek viszont nem mindig a legjobb tulajdonságok. A kémiában való jártasság szerintem egy nagyon jó dolog - én például alig konyítok hozzá, így néha azt sem tudtam, miről beszél Flavia, főleg, amikor még képletek is voltak, de nem zavart annyira, mint gondoltam volna.

És igen, a lánynak tényleg megvan a magához való esze, amivel fel is deríti a bűntényt. (Az elkövető kiléte engem meglepett, mivel nem is akartam kitalálni előre, hogy ki lehet az.) Amivel bajom volt, az a testvéreivel való kapcsolata. Nos, az egyáltalán nem tetszett. Lehet, hogy a testvérek nem mindig vannak a legjobb viszonyban, és nem egyszer veszekednek, de azért ezek a csínyek és cselek nem éppen a legnormálisabb kapcsolatra utalnak. A veszekedés normális, de nem ennyire.

Az illetékes hatóságok megkerülése pedig teljesen felesleges volt szerintem. Ebben a helyzetben látszódott, hogy Flavia valóban 11 éves. Ez a viselkedése teljesen gyerekes volt, hiszen nem bízott az erre kiképzett felnőttekben. Akiket viszont megértettem, hogy miért nem akarták bevonni a lányt a nyomozásba. Az adott pillanatban jó döntésnek tűnt, hiszen csak segíteni akart, de utólag visszatekintve eléggé nagy butaság.

Szerintem lehetett volna pár évvel idősebb a főszereplője a történetnek, hiszen akkor egy kicsit hihetőbb lett volna a történet számomra. Ugyanakkor kíváncsi vagyok, mi fog ezután kialakulni a sorozat folyamán, mivel legalább hét rész még mindig hátravan.