Ajánló Thomas Pierce Holtvágány című könyvéhez

Mi vár ránk a halál után? Bizonyára mindannyiunkat foglalkoztatja ez a kérdés már ősidők óta. A különböző vallások különböző magyarázatokat, elméleteket nyújtanak számunkra, s ki-ki maga dönti el, miben hisz, mit tart igazságnak. Talán ha eljön újra a Megváltó, majd ki-ki aszerint, milyen életet élt, a Mennybe vagy a Pokolba jut? Vagy újjászületünk, mindig másfajta élőlény képében? Vagy csak a sötétség marad, a tudattalanság? Thomas Pierce Holtvágány című regénye egy olyan egyedi, regényesített megközelítése ennek a kérdésnek, amelyhez hasonlót ritkán olvashatunk.

A borítót elnézvén vagy a fülszöveget olvasván az ember azt hinné, ez egy teljesen átlagos, kicsit sci-fis regény, amelyben a lényeg a történet maga. De valójában, ahogy a végére érünk, már egyáltalán nem a történet számít, hanem a gondolat, amelyet át akart adni, s amit minden kétséget kizárólag sikerült is. Mert tényleg, vajon mi vár ránk a halál után? Vajon létezik bármiféle módszer, vagy létezni fog valaha, amellyel bizton tudhatjuk majd, hogy mi lesz? Egyesek, akik pár pillanatra átlendültek a túloldalra, fényekről számolnak be, nagy melegségről, boldogságról, mások pedig a néma sötétségről. Lehet, hogy az utóbbiak nem emlékeznek a megtapasztalásra, vagy az előbbiekkel űz csúf viccet az elméjük? És vajon mennyire hihetünk ezeknek a történeteknek? Az emberi agy mindig, minden megmagyarázhatatlant „csak azért is” megmagyaráz, jobban mondva belemagyaráz, kézzelfoghatóvá tesz, mert az a „munkája”, hogy értsen. Tehát ha valamit nem ért, arra is gyárt egy logikusnak tűnő magyarázatot. Vajon ezekkel a feltételekkel kapunk-e valaha is meggyőző tapasztalatot arról, mi is van a túlvilágon?

A Holtvágány című regény tulajdonképpen eleinte csak egy érdekes regénynek indul, amely két idősíkon keresztül fut. Egyrészt Jim Byrd szemszögéből, aki pár pillanatra már megtapasztalta a halált, de válaszokat nem lelt, így hát elindul a tekervényes úton, hogy Dr. Zinker és a kapcsolat-gép segítségével rájöjjön a nagy titokra. Másrészt visszamerülünk egy múltbéli történetbe, egy bizonyos Clara életébe nyerve bepillantást, akinek lénye még halála után is mintha minduntalan átsejlene a jelenbe is. Vagy ez csupán csak káprázat? Kapunk egyáltalán bármire is logikus magyarázatot?

Egy nagyon érdekes elméletet tarthat kezében az az olvasó, aki van olyan szerencsés, hogy belebotoljon ebbe a koránt sem hétköznapi könyvbe. Valahogy olyan ez, mint tű a szénakazalban. Nem mondhatni, hogy tökéletes, nem a regények csúcskategóriája és sci-fiben sem kiemelkedő, de az biztos, hogy új. És mégis hogy lehet olyan regényt írni, amely azzal együtt, hogy a halál alaptémájával foglalkozik, nem túl depresszív, nem leszívó, hanem inkább nem is tudom… Inspiráló, elgondolkodtató, tartalmas, jelentőségteljes. Néha morbid, fura, de érdekes, amin napokig lehet agyalni. Ez biztos, hogy nem egy olyan sztori, amin hamar át tudja magát az ember rágni. Ezen érdemes gondolkodni, emészteni, mindig egy kicsit elővenni, elmerengeni rajta.

Minden kábé 17 év feletti személynek tudom ajánlani, akár akkor, ha csak megkapott a borító, vagy tetszik a leírás vagy ez az értékelés, vagy, ha érdekesnek találjátok az alapötletet, esetleg foglalkoztok a kérdéssel, mi vár ránk a halál után. Ez is egyfajta verzió. És tudjátok mit? Nem is annyira lehetetlen.

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 6 – Kedvencek között.
Karakterek: 8/10 – Nagyon érdekes Jim és Clara élettörténete. Jim helyébe bárki bele tudja képzelni magát, mert pontosan a fő kérdés foglalkoztatja, amely mindannyiunkat is. És vajon mi történik, ha válaszokat lelünk?
Borító: 7/10 – Igazándiból önmagában nagyon is tetszetős és tényleg remek munka, de ez a könyv annyira misztikus, hogy nem is tudom, milyen borító kellene hozzá, de valami jobban illő, illó.
+ pont: Mert a vége nagyon tetszett, és az egész eseményláncolat, s ahová végül elvezet. És mert elgondolkodtató.
– pont: Nem igazán van mínusz pont. Ha nagyon szőrszálhasogató akarok lenni, akkor talán az, hogy nem lehet gyorsan haladni vele.