Ajánló Sylvain Neuvel Védtelen halandók című könyvéhez

Sylvain Neuvel Themisz-akták trilógiája immár befejeződött. Miután Dr. Rose Franklin megtalált kislányként egy hatalmas nagy kezet, majd felnőttként rájött, hogy ez mind egy óriásrobot része… Miután összerakták, és a gigászi, Themisz névre hallgató robot emberi vezérléssel életre kelt. Miután egy újabb ismeretlen, nem a mi világunkból származó robot felbukkant London közepén. Miután több millió ember ezáltal életét vesztette, de kis csapatunk megakadályozta a további mészárlást. És miután a Themiszben ünneplő embereink egyszer csak egy teljesen idegen helyen találják magukat: az Ektek bolygóján. Itt kezdődik a befejező harmadik rész, a Védtelen halandók.

Igencsak sok minden történt kedves barátainkkal az első rész óta. Néha ugyan nehezére esik az olvasónak felidéznie, hol is maradt abba a történet, mi is történt pontosan az első két részben, mindazonáltal az író igen ügyesen és szinte észrevétlenül idézgeti fel nekünk az akkori történteket, hogy teljesen nyomon tudjuk követni az eseményeket. Arra a meglepő befejezésre nyilván mindenki emlékszik, hogy Vincent, Rose, Eva és Eugene Govender tábornok a Themiszen ünnepelték, hogy a földönkívüli robotok elhagyták a Földet, mígnem hirtelen ők maguk is egy teljesen új helyen bukkantak fel. De hol?

Ebben a részben tehát adott, hogy megtudjuk, az új bolygó neve Esat Ekt, azaz az Ektek otthona, mert így hívják az emberekkel egyébként rokonságban álló földönkívülieket. Merthogy a korábbi részekből ugye azt is megtudhattuk, hogy ők bizony már több ezer éve jártak a Földön, keveredtek a földiekkel, így momentán majdnem mindannyian az ő leszármazottaik (is) vagyunk, DNS-ünk már közel sem tiszta DNS. Mindezt csak így felidézésképpen.

Ami már az első részben is tetszett, az a „katonai” leírások, azaz, hogy unalmas tájleírást nem is nagyon kapunk, helyette katonai aktákon át tudhatjuk meg, mikor, kivel mi történt, jóformán csak párbeszédeken keresztül. És bár ez nagyon eredeti, az új világ leírásánál azért hiányoltam azt a bizonyos bemutatást, még, ha nagyon tetszettek is azok a részek. Tudniillik két részre szakad a történet. Egyrészt a „múltban” megtudhatjuk, hogy is boldogultak barátaink az Esat Ekten, milyenek az Ektek, milyen náluk az élet, a politikai helyzet, vagy bármi más, másrészről azonban felváltva olvashatunk a „jelenről” is, amikor barátaink Govender kivételével visszatérnek a földre, és teljes káoszt okoznak ezzel az egyébként is lassan pusztulásba, akarom mondani önpusztulásba hajló Földön. Merthogy a nagyhatalmak átvették az irányítást, és egyébként is mindenki halomra akar gyilkolni mindenkit félelmében. Csodás tehát a helyzet.

A baj csak az, hogy valószínűleg jobban élveztem volna, ha nem felváltva olvasok a két idősíkról, hanem kronologikus sorrendben haladhattam volna előre, de mindegy. Az Esat Ekten játszódó részek mind nagyon érdekesek, újak, sci-fisek, a földi események azonban beárnyékolják ezt az egyébként érdekes könyvet. Nem csak azért, mert ott a drámaiság a tetőfokára hág, hanem mert Eva és Vincent kapcsolata uralja gyakorlatilag az egész könyvet. Szinte már nem is sci-fi, hanem valami Young Adult szenvedés, egy tinédzserkorban ragadt 19 éves hisztije, aki még arra is képes lenne, hogy megölje az apját. Az ő tisztázatlan kapcsolatukra épül fel az egész, holott ettől a sorozattól sokkal kifinomultabb befejezést vártam volna, kevésbé személyes érzések uralta, mint inkább professzionális eseményláncolatot. Így tehát az egyik szemem sír, a másik meg nevet – ahogy mondani szokták.

Összességében nem egy rossz befejezés, bár én többet vártam az előbbi két rész alapján, de hát már megszokhattuk volna, mert nagyjából minden trilógiának a harmadik része a fekete bárány. Akik nagyon sci-fi orientáltak, azoknak nem biztos, hogy kedvükre válik majd ez a harmadik rész, de kezdőknek minden bizonnyal. Érdekes, hogy bár férfi az írónk, mégis a családi kapcsolatok kerülnek benne előtérbe, ezért tehát a női olvasók felé jobban húz a kötet, bár én mindkét nemnek ajánlom. Akik nem olvasták a korábbi két részt, nyilvánvalóan csak és kizárólag azokkal kezdjék, akik pedig már csak erre a részre vártak, azoknak jó szórakozást kívánok. Mert hát azért bár előre tudjuk – sajnos –, hogy visszatérnek barátaink a Földre, de kérdés, hogy hogyan, és hogyan oldják meg a Földön kialakult – egyébként történelemből igencsak ismerős – káoszhelyzetet?

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó

Karakterek: 7/10 – Eva egy kicsit túl lázadósra sikerült, nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem az a kamaszkor már sacper véget kellett volna, hogy érjen így 19 körül…

Borító: 9/10 – Mint a korábbi részeknél, ennél is teljesen rendben van, ámbár most szinte sokkal kevesebb volt a sci-fis jelleg, mint a hogy is mondjam… „családiasság”? Családi dráma.

+ pont: Mert nagyon szépen volt kidolgozva az Ektek bolygójának, az Esat Ektnek a bemutatása, igazán kalandos volt, több kellett volna azokból a részekből.

– pont: Mert túl sok volt a családi dráma benne, gyakorlatilag az vitte az egész történetet. Egy kamasz gyerek.