Ajánló Ronil Caine Rémteremtő című könyvéhez

Ha megjeleníthetnénk a gondolatainkat, azzal valószínűleg mindenki mást kezdene. Persze, ha ezek a kivetülések tartósak lennének, akkor képzelhetnénk akár pénzt, jómódot, házat, vagy bármi kézzelfoghatót. De ha ezek a gondolatok csak ideig-óráig állnák meg a helyüket, nevezetesen pont addig, amíg elképzelője csukott szemmel erősen koncentrál, akkor mihez kezdenénk vele? A bűnüldözést segítenénk, bebarangolnánk a világot, vagy a hírnév érdekében átadnánk a találmányt a nagyvilág kezébe?

Pontosan ezzel az alapfelvetéssel indít Ronil Caine – egyébként magyar író – regénye, a Rémteremtő. Bár nem számítottam ennyire jó műre, kétségkívül szépen megállja a helyét, nem véletlenül írta a könyvről Lőrinc L. László, az egyik leghíresebb krimi írónk, hogy „Úgy jó, ahogy van.” Persze, az alapötlet, azaz az igazságosztó, aki megöli a bűnösöket, az önbíráskodó ázsiai egyetemista azért ismerős lehet a manga/anime rajongók körében (vagy akik látták a filmet vagy a Netflix sorozatot), hiszen a Death Note főszereplője, Kira kísértetiesen hasonlít a Rémteremtő, Dai (Daisuke) alakjára. Mintha csak az egyik történetből lépett volna át karakterünk a másikba, csak ezúttal nem a Halállistával gyilkolja a gonosz bűnözőket, hanem különleges gépe és gondolatainak segítségével. A nyomába pedig nem a páratlanul zseniális L. ered, hanem a meglehetősen hétköznapi Rainey nyomozó.

Ezen a hasonlatosságon számomra igen nehéz volt felülkerekedni, de egyébként pedig egy rendkívül érdekes, izgalmas, érdekfeszítő, pörgős, erkölcsi kérdéseket feszegető regényt kaptunk, ami egy kicsit krimis, kicsit sci-fis, de mindenképpen méltó az író iránti további bizalomra. Érdekes olyan krimit olvasni, ahol nem kell kitalálnunk, hogy ki a gyilkos, és nem kell felkutatni sem őt, sőt, kvázi úgy igazából semmi nincs számunkra kitalálnivaló, mégis nagyon élvezetes, ahogy végig szurkolva a nyomozócsoportnak próbáljuk leleplezni Dait és elkapni mesterkedése közben. (Persze ki tudja, hogy minden olvasó a nyomozócsoporttal érzi-e magát azonosulva, vagy inkább Dai nézeteivel ért egyet.)

A Rémteremtő jó vitaindító lehet olvasó csoportoknak is, bár a brutális gyilkosságok szemléletes és naturalista leírása miatt talán inkább csak 16 éves kor felett tudom ajánlani, ezen kívül viszont nemi megkötés nélkül. Nem olvastam az író korábbi regényét, de a sci-fis, krimis vonalon szívesen olvasnék még tőle újdonságokat – de azért eredetiségében elkerülvén a más művekhez való hasonlatosságot.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. – Nagyon jó.

Karakterek: 8/10 – Érdekes, izgalmas karakterek, még ha a magánéletükről nem is túl sok mindent tudhatunk meg, krimis szempontból több mint kielégítőek.

Borító: 9/10 – Szerintem nagyon jól illik a történethez, és úgy fest, a kiadó végre minőségibb lapokra nyomtatja regényeit, aminek személy szerint külön örülök, mert épp ideje volt!

+ pont: Mert nagyon érdekes alapsztorit vázol az olvasók elé, és érdekes etikai kérdéseket feszeget.

– pont: Mert a Death Note mangaával/animével/japán filmmel (amit azóta a Netflix is filmvászonra vitt) eléggé sok az átfedés. Mintha az alapötlet majdhogynem onnan származna. Az igazságosztó.