Ajánló P. Z. Reizin Szerelem gombnyomásra című könyvéhez

Amikor először kézbe vesszük a könyvet, azt gondolnánk, hogy ez egy átlagos kis szerelmes történet, ami részben igaz is, hiszen adott két ember, a maga apró-cseprő problémájával és „elcseszettségével”, mégis az AI-k felbukkanása valahogy érdekesebbé teszi a történetet. Sőt, igazából a sztori lelkét ők adják, mert őszintén szólva nélkülük igazán csak valami sablon történetet kapnánk. Így viszont nagyon érdekes megfigyelni például Aiden viszonyát kedvenc kis emberéhez, Jenhez, s szintúgy Aislingét Tomhoz. Felvetődik a kérdés, hogy vajon ezek a mesterséges intelligenciák, ha képesek, teszem azt, önálló gondolatokra (mely szerint milyen jó ötlet lenne összehozni Jent és Tomot), vajon hogy állnak az érzésekkel? Képesek érezni a szomorúságot és a dühöt, vagy csak szeretnék, hogy képesek legyenek rá? Egyszer tényleg be fog köszönteni a való világban is az AI-k kora? S mi állítja majd meg őket, hogy kedvükre garázdálkodhassanak a világban akár előre nem látható katasztrófát generálva? Egyáltalán észrevennénk, ha az AI-k kiszabadulnának a világhálóra, vagy már rég megtörtént?

Az igazság az, hogy sokkal érdekesebb a történet ezen szála, mint az elcsépelt szerelmi dráma, amelynek részesei lehetünk, az indokolatlanul nagy szerelem már-már rózsaszín masszaként lepi be a lapokat, ámbár ez közel sem akkora baj a nagy romantika rajongóknak. A párbeszédek néhai érthetetlensége viszont igenis zavaró. Lehet, hogy az író fejében minden komplexen összeáll és érthető, néha azonban egyszerűen nem tudtam követni a gondolatmenetet, és úgy éreztem, sok a „töltelék rész”, amely csak elkalandoztatja a figyelmünket.

Ezt leszámítva egyébként egészen kis bájos, hétvégi, cseppet elgondolkodtató, de közel sem vérkomoly kötet, amelyet százszor inkább sorolnék csak a romantikus kategóriába, semmint a sci-fibe. Nem kifejezetten az a jól kidolgozott, szövevényes sci-fi, amit megszokhattunk több száz oldalon át, inkább csak két ember és két AI ön- és útkereséséről szóló történetet kapunk. Ennélfogva tehát a szerelmes történetek kedvelőinek figyelmébe tudom elsősorban ajánlani.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5 – Nagyon jó.
Karakterek: 7/10 – Aiden igazán kedvelhető kis AI, de főszereplő embereink az igazat megvallva már kevésbé nőnek a szívünkhöz, mi több, néha egyszerűen nem is érteni kusza érzelmi szálaikat.
Borító: 6,5/10 – Nekem személy szerint annyira nem tetszik, de azért nem rossz. Az eredeti borító milliószor jobban tetszik.
+ pont: Mert jó az alapmegközelítés, érdekes a felvetés, és az AI-k körül érdekesen kuszálódnak a szálak.
- pont: Mert néha elég vontatott volt, a párbeszédek egy része pedig alig értelmezhető zagyvalék.