Ajánló Michelle Richmond A házassági szerződés című könyvéhez

Vajon mi határoz meg egy jó vagy egy rossz házasságot? A szabályok, amelyeket létrehozunk, vagy amelyeket létre kellene hoznunk és betartanunk? Ha úgy igazán össze akarnánk szedni ezeket a betartandó dolgokat, mik lennének azok? Tegyük fel, hogy ezek a szabályok, tanácsok előre megvannak írva, és garantálják a boldog házasságot, azonban a be nem tartásuk komoly büntetést vonhat maga után. Tegyük fel, hogy ez egy házassági szerződés. Te aláírnád?

Kifejezetten lebilincselő az alaptörténet, és nagyon érdekes gondolattal játszik el, mint azt a bevezetőben már említettem. Valószínűleg minden házasulandónak vagy friss házasnak megfordul a fejében, hogy vajon működni fog-e a házassága annak rendje és módja szerint. Vajon mi az, amit el lehet rontani, és néha úgy gondoljuk, jó lenne valami, ami irányt mutat, egyféle erkölcsi iránytű, aminek segítségével biztosak lehetünk a sikerben. De létezik ilyen? Michelle Richmond A házassági szerződés című könyvében létezik.

A kissé még hóbortos friss házasaink, Alice és Jake aláírják ezt az örök boldogságot ígérő szerződést, a következményekkel – vagy az apró betűs résszel – azonban nem számolnak. Egészen rendben is megy a dolog addig, amíg kételkedni nem kezdenek a Paktumban, s onnantól kezdve majdhogynem egyfajta thrillerbe csap át a történetünk, s mi csak kapkodjuk a fejünket.

Volt, aki leértékelte molyon a könyvet, de nekem őszintén tetszett – a végét leszámítva. Lehet, hogy csak pont jó hangulatban kapott el, de egyrészt nagyon érdekes a témafelvetés, a szerződés léte, volta, a szabályok, az erkölcsi kérdések feszegetése. Képes elgondolkodtatni, tényleg, mi lenne, ha létezne ilyen, és ha a büntetés nem lenne ennyire rémes, vajon nem működne-e valójában is jól egy ilyen szabályrendszer? Vagy egy párkapcsolatnak nincs semmiféle szüksége ilyesmire, jobb a meglepetés, a kötetlenség? Akkor minek egyáltalán a házasság?

A lendületes cselekményfelépítés, ahogy lassan csúszunk bele tényleg ebbe a lidércnyomásba hamar képes magába szippantani az olvasót, és érdekfeszítő végigkövetni, megfigyelni nem csak a főszereplőink jellemfejlődését és pszichológiai értelemben a reakciójukat egy-egy helyzetre, hanem a mellékszereplők indíttatásait is. Komolyan elmorfondíroztam, Jake és Alice helyében én nem-e reagálnék sokkal drasztikusabban a dolgok alakulására. Vajon a legtöbbünk tényleg ennyire hagyná magát irányítani a fenyegetések miatt? Gyakorlatilag belesétálnánk önként a csapdába?

Ezt a könyvet a krimi, thriller rajongóknak ajánlom, nem egy vérkomoly kötet, de a lazább kategóriában gond nélkül megállja a helyét, és szerintem igenis egyedi a maga nemében. Persze, a vége felé már kicsit ellaposodik az egész, és mintha a történelem ismételné önmagát, a végkifejlet is bőven hagy kívánnivalót maga után, de összességében egy olvasható, izgalmas, fordulatos történet – komolyan. Őszintén remélem, hogy ezzel a véleményemmel nem leszek egyedül.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4-5 – Valahol az Egész jó, tetszett és a Nagyon jó között.

Karakterek: 8/10 – Érdekesek, van bennük változatosság, meglepetés, főszereplőink még fejlődnek is a történet előrehaladtával.

Borító: 6/10 – Nekem nem igazán nyerte el a tetszésemet, kicsit egysíkú.

+ pont: Mert nagyon lendületes, érdekes az alapfeltevés, és eleinte egész jó erkölcsi kérdéseket feszeget – amíg végül mi, olvasók is állást nem foglalunk.

– pont: A vége lehetett volna kidolgozottabb, átgondoltabb, ennél is fordulatosabb, vagy „ütősebb” legalábbis.