Ajánló Lucinda Riley Árnyéknővér című könyvéhez

Néha nem csak az határoz meg minket, hogy milyenek vagyunk, hanem hogy honnan jöttünk, hogy és hol nevelkedtünk, kik az őseink. Maia és Ally történetét már megismerhettük, eljutottunk Rióba és Norvégiába, A hét nővér sorozat 3. része, az Árnyéknővér pedig Csillag történetét mutatja be nekünk, miközben látogatást tehetünk az 1900-as évekbeli Angliában is.

Ami a sorozatot illeti, ha jól emlékszem, az első rész rögtön magával ragadott és elvarázsolt, Ally története viszont, a Viharnővér nem tudott annyira megfogni. Csillaggal azonban ismét elvarázsolódtam. Igaz, hogy mivel a könyv terjedelme 500 oldal, elég lassan indul, és kell nagyjából 100 oldal, mire az ember rendesen bele tudja élni magát, és együtt tud lendülni a történettel, utána viszont elég nehéz kivonni magunkat a hatása alól. Kiváltképp persze a múltbéli történetszál, egészen pontosan az 1900-as évekbeli Angliában élő Flora élete az, amely viszi a pálmát, s végül is pontosan erre számítottam, hisz a korábbi kötetekben sem annyira a főszereplő testvér, semmint inkább azoknak felmenői voltak azok, akik igazán méltók voltak az 5 csillagomra.

A sorozatban az az érdekes, hogy már mindegyik testvért ismerhetjük (egy kivételével) az első kötet által, és sokukkal a folytatásban is találkozhatunk, valamint, hogy az egész mögött egy megmagyarázhatatlan rejtély húzódik: a halott örökbefogadó apjuk, Pa Salt. Kicsit gyanús, hogy mégsem halt meg, s ez az egész csak egy nagy próba a nővérek számára, és lehetőség, hogy végre a saját lábukra álljanak, de az biztos, hogy erre az utolsó kötetig nemigen kapunk magyarázatot, ahogy arra sem, ki lehet az utolsó húg, a titokzatos Merope.

Nyilván azoknak, akik olvasták az előző két részt, már nem kell bemutatnom a történetet, s ez az értékelés is talán csak akkor nyeri értelmét. Ez sajnos nem egy olyan sorozat, amelynek kötetei egymás nélkül is megállják a helyüket, bár kétségtelen, hogy mindegyik egy külön kis történet, a világ különböző országaiból egy kis esszencia. Ezúttal Angliában maradunk, és amolyan Jane Eyre módra vetjük bele magunkat az akkori kor díszletei közé. Flora, a fiatal lány egy olyan családban nő fel, ahol talán közel sem kap annyi figyelmet, mint húga, s bár rengeteg állattal veszi körül magát, kicsit attól tart, hogy örökre vénlány marad. Míg kalandos útját követhetjük végig majdnem egészen a haláláig, nemcsak, hogy intrikák, csalódások, hazugságok, félreértések szövik át a lapokat, de még Viktória királynő fia, VII. Eduárd király, „Bertie” is tiszteletét teszi történetünkben. Flora élete bár néha közel sem irigylésre méltó, mégis erős nőként állja a megpróbáltatásokat, és kész felelősséget vállalni tetteiért. De vajon milyen titok lappang családja s ezáltal Csillag családjának hátterében?
Ami kicsit elszomorított, hogy ezúttal azonban annyira nem szoros az ún. kapocs Flora és Csillag között, hiába Csillag származásának nyomába eredünk, ezen kívül a romantikus szállal sem voltam teljesen elégedett a könyvben. De hogy melyikkel, az maradjon az én titkom.

Azok, akik szeretik ezt a sorozatot, minden bizonnyal ezzel a résszel is elégedettek lesznek majd, akik pedig még nem olvasták, de szeretik a régiesebb történeteket, pl. Charlotte Brontë vagy Jane Austen világát, a romantikát, biztos, hogy örömüket lelik majd benne.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó

Karakterek: 8/10 – A múltbéli karakterek sokkal jobban az ember szívéhez nőnek, mint a jelenkoriak, de végre Csillag és CeCe is jobban kibontakozik.

Borító: 9/10 – Tökéletesen illik a sorozathoz és a főszereplőnkhöz egyaránt.

+ pont: Mert Flora története egyszerűen lenyűgöző és magával ragadó.

– pont: Mert a jelenkori részek viszont néha elég vontatottak, és a szerelmi szálakkal sem voltam teljesen elégedett.