Ajánló Kimberley Freeman Csillagok az óceán felett című könyvéhez

A történet igazából három idősíkon keresztül játszódik. Egyrészt a jelenben egy nő túlontúl feledékeny édesanyján próbál segíteni, és rendet rakni az iratai között. Közben talál egy levélgyűjteményt, amely az 1800-as években egy fiatal anya tollából született, aki sajnos nem tarthatta meg gyermekét. Végül pedig a főszereplőnk igazából Agnes, aki árvaházban nevelkedett, de felkerekedik és átutazza a fél világot azért, hogy megtalálja az édesanyját. Agnes abban reménykedik, hogy az út végével nem csak szerető anyára talál, hanem önmaga egy elveszett darabkájára is, ami elvezeti majd őt a boldogsághoz. Útközben mindenféle kalandokba keveredik, s vele együtt izgulunk, vajon kiszabadul-e egy-egy kutyaszorítóból, lesz-e elég pénze az útja folytatására, vagy épp sikerül-e megtalálnia a szerelmet.

Alapvetően ez egy igen kedves romantikus kalandregény, ami négyszázötven oldala ellenére is csak úgy olvastatja magát, és a legjobb az egészben, hogy közben olyan tájakra utazhatunk el, mint Anglia, Franciaország, Ceylon (mai nevén Srí Lanka) vagy épp Ausztrália. De most komolyan, melyik romantikus főhősnőnk utazott ennyit és vett részt mindenféle csetepatéban?

Figyelemre méltó ezen kívül Agnes jellemfejlődése, aki az elején még igen naiv, hímezgeti a kis vágyálmait, a végére viszont kész „adventure lady”, aki eltántoríthatatlanul halad a célja felé. Ebből már rájöhettetek, hogy utazunk nem csak szárazföldön, hanem hajón is, és bizony több ez, mint holmi lányregény.

A jelenkori eseményszál igazából szinte teljesen elhanyagolható viszont, egyáltalán nincs sok jelentősége, számomra csak amolyan adalék volt, ami hátráltatásként szolgált a történet előrehaladásában. Tudjátok, mikor végre szembeszállnánk a hétfejű sárkánnyal, de közben a lovunk megáll a rét közepén legelészni. Na, mindegy. Annál érdekesebb viszont a levéltöredék és Agnes történetének összevetése.

A középpontban igazából viszont nem is annyira a szerelem vagy a kaland áll, hanem az anyaság. Mekkora hajtóerővel bír az, hogy megtaláljuk a származásunkat, az édesanyánkat? Milyen is az igazi anyai szeretet?

Nekem nagyon is kedvemre volt a könyv, mostanában amúgy sincs túl sok időm sem kedvem olvasni (olvasási válságból kilábalós időszak), de ez a négyszázötven oldal igen jól esett, és minden nap rávett, hogy kicsit belefeledkezzek Agnes történetébe. Bátran ajánlom a romantikus kalandregények kedvelőinek.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5 – Nagyon jó.

Karakterek: 8/10 – Bár a jelenkori szereplők nem nyomnak túl sokat a latban, a múltbéliek annál inkább. Agnes minden romantikus irodalom kedvelőjének szívébe belopja magát, mindazonáltal egyáltalán nem válik hátrányára a kalandjai folyamán tanúsított jellemfejlődés.

Borító: 7/10 – Önmagában szép, de az eredeti nekem sokkal jobban illett a regény hangulatához. Nekem ez egy kicsit túl modern, az eredeti sokkal misztikusabb.

+ pont: Mert Agnes története nagyon kalandos, s a sok utazás, hányattatás kicsit kiemeli az átlag romantikus történetek közül.

– pont: Mert a jelenkori eseményeknek alig van közük a múltbélihez, engem annyira nem kötöttek le, simán ki lehetett volna hagyni az egészet.