Ajánló Johanna Sinisalo A Nap Magja című könyvéhez

Mindig nagyon érdekes olyan alternatívákkal eljátszadozni, amelyek a mi lett volna, ha… kérdéskört feszegetik. Eleinte, mint egy disztópikus jövőt ábrázoló könyvre, úgy asszociáltam A Nap Magjára, de talán még érdekesebb, hogy ebben a történetben mindez a jelen. És nem is akárhol, nem a keleti régiókban, hanem Finnországban játszódik. Így hát nem is egy visszamaradt nézetet, országot ábrázol az író, hanem egy feltörekvést, egy újító ötletet, társadalmi normát, egy esetleges utópiát. Vagy mégsem?

Ebben az alternatív Finnországban igaz ugyan, hogy nincs alkohol, koffein, számítógép, internet etcetera, ugyanakkor a nők helyzete inkább visszafejlődni látszik. Valójában két alfajra osztották őket, a szép és buta eloikra, és a túlságosan (és nem kívántan) okos és általában csúnyább morlockokra. Utóbbiakat sterilizálják, s így – akárcsak a kutyák háziasításánál – szeretnék elérni a nők jámbor kezes báránnyá válását generációról generációra. Az ideál egy olyan nő, aki megfelelő alkattal rendelkezik, szőke, dús keblű, meg minden, ami a férfiszemnek ingere, ugyanakkor szófogadó, bugyuta és már-már állatkaszerű.

Főszereplőnk viszont erősen különbözik az átlagtól. Van ugyanis egy szép testbe született eszes, ravasz, kíváncsi és talpraesett morlock, báránybőrbe bújt farkas, aki nem váratlan módon egyáltalán nem ért egyet a mostani társadalmi helyzettel. De mit is tudna tenni ő?

Érdekes a könyv görbe tükre, amelyet a nők helyzetéről mutat, amely manapság országonként vagy legalábbis kontinensenként elég változó, és ki tudja, mennyire stabil. Itt az író kicsit kiélezett kritikai érzékkel mutatja be a buta nőket az elnyomott, okosabbakhoz képest, szinte már karikatúra jellegű az ábrázolásuk. Ezzel együtt viszont nagyon is jól kidolgozott karaktereket kaptunk, akikkel könnyű azonosulni, és támogatni a céljaikat, izgulni értük. Ugyanakkor mögöttes üzenetként jelen vannak nem csak a női elnyomás, hanem a függőségek is. Azt pedig már mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy ez a vázolt világ valójában sokkal jobb vagy rosszabb-e, mint a miénk. Mert bizonyos szempontból végül is nem is lenne olyan rossz ötlet az alkoholfogyasztás vagy cigarettázás betiltása.

A cselekmény egyébként igen fordulatos, a szöveg és a stílus nagyon érdekes, én mindvégig nagyon élveztem, és kellemesen elmerültem benne, egyszer sem estem ki a szerepből. Még a társadalmi felépítést bemutató rövid leírások is megfelelően figyelemfelkeltőek és elgondolkodtatóak. Ezen kívül pedig Vanna és a felhím (férfi) Jare szemszögéből ismerhetjük meg az eseményeket. Egyedül a vége az, amivel annyira nem voltam elégedett, a Mannás végkifejlet ugyanis számomra eléggé elvonatkoztatott volt az addigi tudományos, fantasztikus stílushoz képest, egyszerűen valami nagyobb durranásra számítottam. Például el tudnám képzelni a könyv működését sorozatként, mert simán lehetne még folytatni, akár mint egy Éhezők viadalát, megnézni, hogyan alakul végül nemcsak főszereplőink, hanem Finnország sorsa is, hová fajul ez az egész világszinten stb. De hát most csak egy falatot kaptunk belőle.

Ennek ellenére bátran ajánlom pl. a disztópiák kedvelőinek, vagy a női emancipáció lelkes híveinek.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 6 – Kedvencek között.

Karakterek: 8/10 – A felvázolt világ társadalmi berendezkedése miatt némely karaktertípus kissé ugyan egysíkú – ez mondjuk, teljesen érthető –, a főszereplőink azonban sokrétűek, szimpatikusak, érdekesek.

Borító: 7/10 – Nem rossz, de jobban dominálhatna rajta a piros szín, ha már egyszer csili…

+ pont: Mert nagyon jó az alapötlet, az az alternatív jelen, amelyben Finnországban legalábbis nincs emancipált nő, egy olyan történet, amely eljátszik a gondolattal, mi lenne, mi lett volna, ha…

– pont: A végén a Mannás rész miatt, ami nekem kissé túl elvont, pedig egészen addig már-már tudományosan fantasztikus volt a könyv.