Ajánló Jodi Picoult Ítélet című könyvéhez

Jodi Picoult neve méltán ismerős a kortárs irodalmat olvasók körében. Ő az, aki egy adott dilemmát jár körül könyveiben, lett légyen az egy kómás beteg elengedése, egy rákos beteg érdekében hozott áldozat megengedhető nagysága, az amishok megkérdőjelezhetetlen erkölcsisége vagy épp egy nemi erőszak megtörténte – avagy meg nem történte. A nemrég megjelent Ítélet című könyvében a már egyszer megvádolt Jacket négy kamaszlány ismét súlyos váddal illeti. De vajon Jack tényleg olyan erőszakos, amilyennek a lányok beállítják, és mindenkit – beleértve minket, olvasókat is – megtéveszt maga körül, vagy valóban ártatlan?

Érdekes, hogy bár magáról a bűntényről a fülszöveg nem árul el sokat, rébuszokból azért mégis kiderül, hogy miről lehet szó. Ahogy az sem túl nagy meglepetés, mi lesz a történet vége. Mivel elég sok Picoult könyvhöz volt szerencsém, most is azt vártam, hogy az írónő majd valami nagy dilemmát tár elém, valami nagy kaliberű döntést kell hoznom, pártra kell majd szakadniuk az olvasóknak, akár egy esküdtnek: ítéletet hozni. Annál meglepőbb volt viszont, hogy elvárásaimmal ellentétben egy-két megingástól eltekintve itt szó sem volt döntéshozatalról. Majdnem végig tudni lehetett, mire számíthatunk, egyedül a „végítélet” környékén volt kétséges a végkimenetel. Ezért bár összességében egy igen olvasmányos, rendkívüli módon tanulságos és elgondolkodtató könyv, én mivel Picoult-ról van szó, mégis hiányoltam belőle a nagy dilemmát, a kétséget. Bár ki tudja, az is lehet, hogy ezúttal csak én voltam, aki végig biztos volt a vádlottunk bűnösségében vagy épp ártalmatlanságában. De írhatjuk ezt nyugodtan még az írónő kezdeti tapasztalatlanságának számlájára is, hiszen a kötet eredeti megjelenése tizenhét évvel ezelőtti.

Ami viszont kiemelkedő és mindenképp említésre méltó, az az elgondolkodtatás. Mennyire ítélhetünk meg valakit korábbi tettei alapján? Szavai alapján? Kinek is hisz elsősorban az ember, ha két egyenértékű állítás áll egymással szemben? Részlehajlóak vagyunk, befolyásolhatóak? Félrevezethetőek? Lehetséges-e, hogy akit végig ártatlannak hiszünk, végül bűnös? Vagy valami egészen más áll az egész ügy hátterében?

Mint mondtam, nekem nem okozott meglepetést a könyv, és nem volt olyan része, amit ne találtam volna ki már jóval a kezdetekkor, még ha néha meg is ingottam. Így bevallom, egy kicsit csalódtam Picoult-ban, de annak azért ismét örültem, hogy most is olyan jó beszélgetéshez való alapot kínált és mindannyiunkat foglalkoztató témával szolgált, amelyet nem sok író mondhat el magáról. Mert nem egy kis semmiségről van szó, hanem emberi sorsokról, akár valóságban is megtörténhető eseményekről, erkölcsi kérdésekről. Jodi könyvei mind olyan témákat dolgoznak fel, amelyek elől a való életben az ember menekül, becsukja a szemét, elfordul, nem akar vele foglalkozni, ő mégis újra és újra előveszi őket, feldolgozza a történteket, s mint mikor az ember naplót ír: kénytelen átgondolni az eseményeket, hogy fejében rendszerezve minősítse azokat.

Így tehát ajánlom a könyvet minden felnőttnek, nőknek és férfiaknak egyaránt, bár a Picoult rajongók lehet, hogy ahogy én is, azért találnak benne kivetnivalót, vagy lesz némi hiányérzetük.

+ Salem Falls címmel egyébként, ha jól tudom, anno film is készült a kötetből.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó

Karakterek: 7/10 – Többnyire sajnos elég kiszámíthatóak – legalábbis számomra, de ettől még érdekesek, ha meglepetéseket nem is nagyon okoznak.

Borító: 7/10 – Önmagában tetszetős, de jobb lett volna valami más, a történethez jobban illő.

+ pont: Mert tanulságos, elgondolkodtató, olvasmányos könyv, ami bőven szolgáltat beszédtémával napokkal az olvasása után is.

– pont: Mert sok mindent előre ki lehetett számítani a történetben, kifejezett csavarok nem nagyon voltak benne, hiába várja az olvasó, ezen kívül hiányoltam a szokásos Picoult dilemma jelenlétét is.