Ajánló J. D. Barker A ​negyedik majom című könyvéhez

Nem kis terjedelem ez a több, mint négyszáz oldal, amelyben mindössze három nap eseményeit olvashatjuk, de legalább biztos, hogy ezúttal nem lehet panaszunk a kidolgozatlanságra! Azért szeretem a hosszabb krimiket, thrillereket, mert biztos, hogy van ideje kibontakozni az eseményeknek, és remélhetőleg egyetlen szál sem marad elvarratlan, magmagyarázatlan vagy érthetetlen.

A negyedik majomban az az érdekes, hogy ahogy elindul a történet, olyan, mintha már lenne egy előzménykötete, mert eléggé In medias res csöppenünk bele az események közepébe. Persze, a szokásos sablon szereplőnk, főnyomozónk most is adott, mint minden ilyen műfajú könyv esetében: a kissé túlsúlyos, középkorú, hányattatott sorsú, de rendkívül okos Sam Porter. Bár ez első hallásra egy kicsit elcsépeltnek hangozhat, mégis szinte rögvest a kedvencünkké avanzsálhat a történet. Hiszen nem csak Porter és kollégái, de az áldozatunk vagy például a gyilkos szemszögébe is bőven bepillantást nyerhetünk; kezünkbe csöppen a Négy Majom Gyilkos naplója, amelyben a vérfagyasztó leírások röpítenek vissza tettesünk gyerekkorába. Vajon kiderül belőlük, hogy mitől lett belőle egy ilyen pszichopata gyilkológép? Van egyáltalán erkölcsi tudata, vagy pont, hogy az vezérli? És mi alapján választja ki az áldozatait?

Meglepő, hogy a könyv egyébként rögtön azzal indít, hogy tádámm, megvan a gyilkos, elütötte egy busz, már csak az áldozatot kell megtalálni. Mondjuk, nekem ez eléggé sántított, de nem is árulok el erről a szálról többet. Az biztos, hogy emiatt egyáltalán nem indul annyira szokványosan az egész, és a végén bizony meglepő csavarokkal találhatjuk szembe magunkat – és nagy örömmel közlöm, hogy nem, ezúttal nekem sem sikerült a könyv felénél felgöngyölítenem az ügyet. Tulajdonképpen nem sok mindenre jöttem rá, bár persze legalább két olyan dolgot tudok mondani, amik rögvest teljesen nyilvánvalóak még a laikus olvasók számára is, hát még egy krimi rajongónak.

Viszont ennek ellenére és a terjedelme ellenére is, rendkívül pörgős, érdekfeszítő könyv, és igazán meghozza a kedved még több krimi vagy thriller olvasásához. Nagyon örülök, hogy tényleg nem egy olyan történet, ahol minden előre kitalálható, sablonos szövegek tömkelege meg szóismétlések nélküli, eredeti történet, úgyhogy kíváncsian várom a televíziós sorozatot is belőle. Olvasását viszont erősen 18 év felett ajánlom, mert vannak benne olyan gyomorforgató részek, amiktől még én is megundorodtam, pedig Istenemre mondom, jól bírom a gyűrődést.

A végével ugyan nem voltam teljesen elégedett – még a szemfülesek számára észrevehető extra fejezet miatt sem –, de ki tudja, talán lesz belőle folytatás, nem? Szerintem eléggé azután kiált! Az biztos, hogy az utolsó ötven oldalt már kigúvadt szemekkel fogjátok lapozni!

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: 8/10 – Meglepően sokoldalúak más krimi vagy thriller könyvekhez képest, valamint a főnyomozónk, Porter és gyilkosunk is nagyon színes karakterek. Bár a hányattatott sorsú, tipikus nyomozótól ez az író sem tudott elvonatkoztatni.
Borító: 7/10 – Sokkal brutálisabb is lehetne, nekem őszintén szólva nem tetszik.
+ pont: Mert elég nehéz volt felgöngyölíteni a nyomozati szálat, bár voltak azért benne részek, amik nem okoztak meglepetést, és a gyilkos gyermeki naplója is érdekes esszenciát adott az egésznek.
– pont: A végén hiányérzetem volt, még az extra fejezettől függetlenül is. Egyébként meg folytatásért kiált!