Ajánló Francesca Haig A tűz hajója című könyvéhez
Írta:KönyveskuckóA tűz gyermekei trilógiát bár kevesen olvassák, akik mégis, azok egy elég jó disztópiaként jellemzik, és értetlenül állnak alacsony olvasottsági mutatója előtt. Ebben a történetben ikertestvérek élnek (majdnem) az egész világon, akiket a haláluk összeköt: amint egyikük életét veszti, a másik is követi őt a halálba. Valami viszont megkülönbözteti őket: míg az Alfák tökéletesek és ők irányítanak mindent, addig az Omegák fizikailag sérültek, és gyakorlatilag emberszámba se nézik őket. Egészen addig, míg fel nem lázadnak…A korábbi két részről már írtam nektek, ezúttal a harmadik, befejező rész, A tűz hajója került a górcsőm alá. Azt már tudjuk az előbbi részekből, hogy Cass és társai felfedezték, létezik a Máshol, ahol nincsenek ikerszületések, és ahol minden teljesen máshogy működik…
Bár az az igazság, hogy elég nehéz felvenni a történetszálat ennyi idő kihagyás után, szerencsére azért kapunk némi visszaemlékezést. Ami engem nagyon zavart, hogy egyáltalán nem emlékeztem rá, hogy Piper nem nő… Persze, az rémlett, hogy az ikertestvérek férfi-nő párosok, de arra már nem emlékeztem, hogy Zoe és Piper ikertestvérek, és egészen a végéig abban a tévhitben olvastam a harmadik részt, hogy Piper nő… Szóval értek meglepetések, és így visszagondolva borzalmas volt így olvasni, mert egyáltalán nem illett a karakterére és a jellemére a nőiség… de hát most magamra vessek, na, amiért nem emlékeztem ilyen részletre. Azért értékeltem volna valami maszkulinabb névválasztást az írótól, mert nekem erről a Bűbájos Boszorkák Pipere ugrott be… Mindegy.
Ezt leszámítva egyébként ez nem egy rossz befejező rész, bár szó mi szó, én azért többet vártam. Néhol idegesített az a sok bombalátomásos jelenet és a végeérhetetlen csatajelenetek, de végül is szinte mindegyik disztópia utolsó kötete tele van vérrel, háborúval – ez egy kissé már kiszámítható.
Ha tudjuk azonban, hogy mit várhatunk, nem érnek kellemetlen meglepetések. Kérdés, hogy vajon sikerül-e megállítanunk a Tábornokot, megbízhatunk-e a Porondmesterben, Zach megint milyen embertelenséget követ majd el, és mi lesz a tartályba zárt Omegákkal? Igen, háború háború hátán.
A karakterek egyébként – sajnos – nem sok meglepetést okoznak. Teljesen ugyanolyanok, mint az előző részekben, és jellemfejlődést sem sokat láthatunk, talán a Porondmestert leszámítva – valamiért őt látom az egyik legérdekesebb szereplőnek a történetünkben. És bár nem túl sok párbeszéd áll a rendelkezésünkre, annál több táj- vagy épp csataleírás teszi élvezhetővé és elképzelhetővé az egészet.
Azok számára, akik olvasták az előző két részt, nyilván kihagyhatatlan a befejezés, hogy megtudják, hogyan zárult a történet. És bár ezzel a harmadik résszel korántsem vagyok elégedett, az első kettő elég magasra tette a lécet, és mindenképpen tudom ajánlani már csak az érdekes világkoncepció miatt is, amit az írónőnk felvázol. Azoknak, akik szeretik a disztópiákat, érdekes olvasmányul szolgálhat.
Pontozás:
Egyedi besorolásom: 4 – Egész jó, tetszett.
Karakterek: 7/10 – Kicsit túl egyszerűek, Piper neve pedig egyenesen az idegeimre ment, mert a korábbi részeket túl régen olvastam, ebben pedig egészen a végéig abban a tévhitben voltam, hogy nő… A főszereplőnk sápítozása is egy idő után idegesített.
Borító: 9/10 – Szép munka, tetszik és illik az előző részekhez is.
+ pont: Mert olvasmányos és kalandos.
– pont: Piper neve miatt, mert túl sokat jött szóba a robbanás, és túl sok volt a háborús leírás.
