Ajánló Charlie Higson Felnőttek nélkül című könyvéhez

Egy disztópikus világ, amelyben valami megmagyarázhatatlan oknál fogva minden 14 év feletti ember amolyan zombifélévé vált. A gyerekeknek a felnőttek ellen kell harcolniuk, s össze kell fogniuk, hogy valahogy életben maradjanak. De mi lesz így a civilizációval? Charlie Higson 8 kötetes sorozatának első része, a Felnőttek nélkül valahol a Walking Dead és A Legyek Ura között egyensúlyozva egy brutális alternatív jövőbe repíti az olvasóit, ahol a tét nem más, mint a túlélés.

Ez egy olyan könyv, amely már valahogy a fantasztikus borítójával és címével is rögtön magára vonja a figyelmet. Aztán az ember a fülszöveget olvasva valószínű, hogy kicsit elbizonytalanodik, hogy vajon mégis mennyire lehet eredeti ez a történet? Hisz annyi köntösben olvashattuk már. A zombiféle felnőttek nem egyediek, rengeteg zombis sztorink van, a gyerekek egyedül maradására pedig kapásból ott A Legyek Ura. És mégis! Ez egy zseniális könyv, vérmes reményeket fűzök a további 7 részhez is és remélem, hogy mihamarabb olvashatjuk, s nem kell hosszú éveket várni a folytatásokra.

Mert bár első pillantásra nem tűnik túl érdekesnek, nagyon olvasmányos, fordulatos, mintha mi magunk is a gyerekek közé csöppentünk volna egy laza csettintésre. Mint egy jó fantasyben egyébként – bár ez disztópia, csak a hasonlat kedvéért mondom –, itt is több szálon fut a cselekmény, több szereplő nézőpontjából követhetjük végig az eseményeket. Egyrészt a csapatától elszakadt Kicsi Sammel próbálunk kiszabadulni a zombi felnőttek fogságából, másrészt pedig egy sereg gyereket próbálunk a vezetőikkel biztonságosabb helyre terelni. A cél a Buckingham palota. De vajon ott tényleg biztonság vár rájuk, vagy ez is csak egy átverés? És mi van a többi gyerekkel? Vajon mind meghaltak, szétszéledtek, vagy vannak még Londonban gyerekcsapatok? És mitől betegedtek meg a felnőttek? Vírus, idegenek, terrorista támadás? És vajon csak itt ilyen a helyzet, vagy szerte a világban? És ami a legfontosabb: mi történik, ha egy gyerek betölti a tizenötöt?

Nem mondom, hogy mindegyik kérdésre választ kapunk, hiszen összesen 8 kötetből áll majd a sorozat, viszont rengeteg kérdést vet fel bennünk, miközben a zombik között bolyongunk London utcáin. Rendkívül érdekes megfigyelni a gyerekek szervezkedését, a különböző karakterek, személyiségek reagálását a „háborús helyzetre”, hiszen nyilván nem mindenki egyformán kezeli. Vannak vezetők, vannak harcosok, gyógyítók és persze a kicsik, akiket óvni kell. De ahogy haladnak előre az események és telik az idő, mindenkinek megmutatkozik egy másik oldala is. Kicsit mintha nem is annyira kiskamaszokról olvasnánk, hanem tizenhat évesekről, ez számomra ugyan néha zavaró volt, de lehet, hogy csak a szemszög miatt. Hiszen bár számomra ők még gyerekek és nagyon fiatalok, az ő szemszögükből ez teljesen máshogy fest. Most az idősebb gyerekekre hárult a feladat: felnőttnek lenni. Nincs több gyerekkor.

De azon kívül, hogy ez egy nagyon élvezetes disztópia, félig zombis könyv, félig apokaliptikus túlélőshow, éhezők viadala meg minden, megvan benne az a nem is olyan burkolt társadalomkritika, ami egy könyvet igazán jelentőssé tehet. Mert azzal együtt, hogy a kiskamaszoknak felnőtté kell válniuk, végül is ugyanazokat a hibákat is elkövethetik, mint a mi felnőtt, civilizált világunk vezető politikusai…

Ajánlom a könyvet minden felnőttnek vagy fiatal felnőttnek, kamasznak, viszont egy bizonyos kor alatt már túlontúl véres, úgyhogy gyerekeknek semmiképpen. Aki szeretné belevetni magát egy hosszú sorozat kiemelkedő első részébe, aki szereti a disztópiákat, vagy akinek tetszett a Battle Royale, A Legyek Ura, a Walking Dead vagy Stephen King művei, annak itt a lehetőség!

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 6 – Kedvencek között.
Karakterek: 10/10 – Zseniális! Nagyon sokféle karakter megfordul a történetben, akik jó része ráadásul nem kis jellemfejlődésen mennek keresztül a végére – ez már csak azért is elvárás, hisz gyerekekről beszélünk, akik gondolom, lassacskán a szemünk láttára nőnek majd fel.
Borító: 10/10 – Abszolút mestermunka, hihetetlenül ütős borító, amelyre öröm ránézni, vagy tovább munkálkodni vele.
+ pont: Mert a hangulata egyszerűen visszaadhatatlan, magába szippantó, és ráadásul bár elsőre elcsépeltnek tűnik az alaptörténet, mégis nagyon érdekes, fordulatos és olvasmányos.
– pont: Azért 8 kötet, az elég hosszú terjedelem, ami egyrészt fantasztikus, másrészt ne már, remélem, nem éveket kell várni, mire magyarul is megkaphatjuk az összes részt, és végre összeáll a történet! Minél hamarabb várjuk a folytatást!