Ajánló Bíró Szabolcs Ötvenezer lándzsa című könyvéhez

Bíró Szabolcs Anjouk történelmi regénysorozata a nem is olyan rég megjelent Ötvenezer lándzsával immár az ötödik köteténél jár – nem számítva előzményét, a Non nobis, Dominét. Az előző kötetben, a Szent György testvéreiben magára hagyott Palkót és Szilárdot most ismét a köreinkben köszönthetjük, s azon kívül, hogy végigkövethetjük Bátor Attila rég elveszett fiának, Szilárdnak férfivá érését, ismét háborús idő köszönt Anjou Károlyra.

Azt már mindenki tudhatja, hogy ez a történelmi regénysorozat egyike a kedvenceimnek. S bár legutóbbi kötetében nehezményeztem, hogy kicsit rövid lett és nem sikerült úgy felvennem a történetszálat a hosszú kihagyás után, örömmel tudatom, hogy ebben a könyvben minden ilyen kiküszöbölésre került. Mert néha megfelelő mennyiségben vissza-visszapillanthatunk az előző részekben történtekre, felidézhetjük, mi is történt egyes szereplőinkkel, s bizony itt az öröm, hogy régi kedvencünket is ismét a lapokon tudhatjuk.

Bár egyszerre vártam, mindazonáltal meg is lepődtem azon, hogy Szilárd ennyire főhőssé avanzsál. Hiszen igaz ugyan, hogy az első három része a sorozatnak a Bátor családról szól, a második három része úgy festett, inkább a Lackfiak köré fog felépülni. S bár Palkó – aki az előző részben a szívünkhöz nőtt – itt is jelen van, úgy fest, írónk szíve mégis a Bátoriakhoz húz – nem, mintha felróhatnánk ezt neki. Nagyon is jól esett ugyanis látni Szilárd szárnypróbálgatásait, még ha kísérteties hasonlóságot fedezhetünk is fel az ő és apja, Attila története között. De a történelem már csak ilyen: megismétli önmagát. Azért remélem, hogy a következő rész tartalmaz még váratlan fordulatokat és meglepetéseket Palkó és Szilárd sorsát illetően.

A folytatás tehát nem okozott számomra csalódást, továbbra is kíváncsian várom a további eseményeket. Vajon merre vezet Szilárd útja, milyen férfivá ér majd, követi-e apja nyomdokait, s végül, de nem utolsó sorban megtalálja-e majd a boldogságát?
Az már egyszer biztos, hogy ezeket a háborús, szenvedésekkel teli sorokat olvasva akaratlanul is elgondolkodik az olvasó, hogy háborúskodás helyett mennyivel egyszerűbb is lenne egy hétköznapi ember életét élnie kedves főhősünknek. Mondjuk, kovácsként.

A sorozat olvasását a történelmi kötetek kedvelőinek ajánlom, 16 év felett, férfiaknak és nőknek egyaránt. Mivel rendkívül olvasmányos, eseménydús, cseppet sem száraz és van benne romantikus szál is, a nők számára is könnyen favorittá válhat.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó

Karakterek: 8/10 – A már előző kötetekből megismert Palkó és Szilárd vállt vállnak vetve viszik hátukon a történetet. Bár kissé hasonló, de az olvasót igencsak megnyerő, romantikusan idealizált, hősök.

Borító: 8,5/10 – Szépen illusztrált borító, a sorozat többi részéhez illő könyv.

+ pont: Kiemelném, hogy ezúttal nagyon is rátermetten sikerült felvetetnie az írónak a történetszálat az olvasóval. Gördülékenyen olvasható, cselekménydús olvasmány, bár a történelem néha ismétli önmagát…

– pont: Mert a látszatterjedelme ellenére a könyv alapmérete és margó miatt én még mindig rövidnek találom. :)