A tömeg bölcsessége

Jellegzetes elbeszélő stílusának köszönhetően könnyen felismerhetőek az írásai. Én akkor jegyeztem meg a nevét, amikor a GFK 300-ban olvastam a Zaj a rendszerben című novelláját.

Pár héttel ezelőtt pedig egy önálló novelláskötettel jelentkezett, mely A tömeg bölcsessége címet kapta. A kötetben 17 novella szerepel, melyekből (Toochee elmondása szerint) 15 korábban már megjelent máshol, de két friss alkotás is bekerült a válogatásba. Aki rendszeresen szokta olvasni a magazint, annak talán nem lesz újdonság a kötetben megtalálható 15 régebbi novella. A rajongók viszont örülhetek, hiszen egy csokorba vannak szedve Toochee írásai.

A kötet különlegessége, a grafikákon kívül, hogy minden novella előtt találhatunk egy vagy több QR kódot, ami a történet helyszínére vezet bennünket. Vagy a Google Maps oldalára navigál bennünket, hogy nyomon tudjuk követni az események színhelyeit, vagy éppen egy Street View linket kapunk, ami a történet egy-egy "tetthelyét" mutatja meg. Dönthetünk úgy, hogy olvasás előtt nézzük meg ezeket, vagy a fantáziánkra hagyatkozunk és a novella elolvasását követően vetjük csak össze a valóságot a képzelettel. Én ez utóbbit választottam.

A történetek valós helyszíneken játszódnak, de a képzelet határtalan, így nem kell földhözragadt gondolatokkal szembenéznünk. Ennek ellenére, van pár olyan írás a kötetben, ami nem tartozik a sci-fi zsánerébe, hiszen párbeszédekre alapul és/vagy gondolatkísérletet tartalmaz. Mégsem érezzük azt, hogy ezek a novellák kilógnának a sorból, vagy nem illenének a kötetbe.

Toochee az elbeszéléseiben nem a lényegre szorítkozik, mégsem érezzük úgy, hogy csapongana vagy feleslegesen töltené ki a helyet. Körbejárja a témát és a helyszínt, mintegy hangulatot teremtve az esemény fő témájának. Stílusa ezért is jellegzetes, hiszen ő egy elbeszélő, aki nem csak az eseményt tárja elénk, hanem az egész környezetet, aminek köszönhetően úgy érezhetjük, mintha mi is ott lennénk a történetben. Erre talán a legjobb példa A lehetőség és a folytatása, a Nyakig benne novellái. Mindkettő egy találkozást ír le, egy nyárit és egy télit, egy idegennel, aki éppen arra sétál. A párbeszéd lassan barátságosba hajlik, és észre sem vesszük, de úgy érezzük, hogy mi is ott vagyunk velük. Mindkét írás egy gondolatkísérletre alapszik, melyet a beszélgetés visz egyre tovább, még el nem érünk a konklúzióhoz.

A Csak egy lövés és A tökéletes tipp novellák rámutatnak arra, hogy mennyire nyitott könyvek vagyunk a digitális világban, és mennyire célkeresztbe kerülhetünk, ha nem figyelünk oda, hogy milyen digitális lábnyomot hagyunk. A tökéletes tipp akár figyelmeztetés is lehetne, ha eljutna az olvasókhoz és nem csak egy kézlegyintéssel intéznék el, hogy "ez velünk úgysem történhet meg". Pedig nagyon jól levezeti Toochee, hogy a felelőtlen megosztások, amik számunkra nem is nagyon bírnak információtartalommal, inkább csak dicsekvési faktoruk van, az egyes emberek kezében igenis fontos információt képeznek, melyet felhasználhatnak.

A fenti két elbeszéléshez még talán a Zuhanás is hozzátartozik témáját tekintve. Figyelmeztetés a jövőre vonatkozóan, ami számunkra már a jelennel egyenértékű, mégsem vesszük komolyan. A média szépen csendben hallgat az okoseszközökben rejlő veszélyekről, mi felhasználók pedig megpróbálunk lépést tartani a rohanó technikai fejlődéssel, miközben megfeledkezünk a védekezésről és nem foglalkozunk az esetleges hacker-támadásokkal. Hiába bukkan fel alkalmanként egy-egy figyelmeztető hír, csak legyintünk, hogy velünk ez úgysem történik meg.

A tartalomjegyzéket olvasgatva, úgy érzem, hogy egyetlen novella van csak, ami kilóg a sorból és ez gyengére is sikerült. A Mélyvízben szerintem egy kísérlet volt, kriminovella írásra, ami nem igazán jött be. Talán egy kisregényben, ahol el lehet rejteni jobban az árulkodó jeleket, ott jobban beleveszett volna a megoldás kulcsa a környezetbe, de itt egy ilyen rövid írásba nagyon is szembetűnő. Valamint nem is tudtam igazán belerázódni ebbe a történetbe.

A kötetben szereplő többi írás igazi ötletparádé, Toochee-féle köntösbe csomagolva. Olvasva az írásokat, az az érzésünk, mintha az írójuk itt ülne velünk szemben és egy kávé mellett mesélné el ezeket a történeteket. Mintha megtörtént események lennének, annak ellenére, hogy a jövőben játszódnak, vagy éppen súrolják a misztika határát. Az írásoknak van egy másik fajta erejük is, a ki nem mondott szavak ereje. Az ott hagyott gondolatok, feltételezések, melyek esetenként szóba sem kerülnek a történet folyamán, de minden egyes esemény abba az irányba mutat. Legjobb példa, a ki nem mondott szavakra A stoppos című írás. Ez is egy párbeszédre épülő elbeszélés, mégis ott van benne a feltételezés, hogy ki is lehet valójában a stoppos. Minden olvasó döntse el saját maga ;)

Ezt a novelláskötetet nyugodt szívvel tudom ajánlani bárkinek, hiszen mindenki megtalálja benne a kedvencét. Zsánertől függetlenül bárki olvashatja, hiszen annak ellenére, hogy egyes írások magukban hordozzák a sci-fit, a realistáknak is élvezetet tud okozni.

FORRÁS: Letya.hu