Tegyél az életedért most! – Bella Mackie: Fuss tovább!

Legyél jobban!

Aki azt várja, hogy ez a személyes vallomásokból és kutatásokból, illetőleg mások beszámolóiból összeálló motivációs könyv a futás kiskátéjának szerepét tölti be, az némiképp csalódni fog: habár vannak fejezetek, ahol a szerző tételesen felsorolja a sporttal kapcsolatos személyes csapdáit és csalódásait, a könyv egésze jellemzően azt az alapvető emberi igényt fogalmazza meg és annak kialakítási lehetőségeit tartalmazza, amely a mentálhigiénés jólét és a hétköznapi komfortérzet mindennapos jelenlétéhez vezet. Pont emiatt nem riad vissza attól sem, hogy egy-egy témára többször is visszautaljon, és olvasóként nem kell kudarcnak tekintenünk, ha azt érezzük, hogy sokáig csak egy helyben toporgunk. Ez leképezi és mintázza az edzésszakasz kezdeti fázisait is.

 „Az antidepresszánsoktól nem leszünk boldogok, és a futás sem mindig felemelő. A nagyon mély bánat közepette futhatunk, hogy büntessük a testünket; hogy fizikailag is tapasztaljuk a mentális fájdalmat. Olykor megerősít abban, hogy ne csak a gyászra gondoljunk. És a legrosszabb helyzetben is segít, hogy zsibbadjon némiképp a szomorúság és a szenvedés. Miután futni kezdtem, hogy felvegyem a harcot rohamosan hanyatló mentális állapotommal és elűzzem a szakítás okozta bánatot, hamarosan arra is rá kellett ébrednem, hogy a futás nem választhat el a gyásztól. De amint az elmém csitításában segítségemre volt, és levegőhöz jutottam általa, hogy képes legyek kezelni a szorongásomat, a legrosszabb helyzeten is átsegített."

A könyv tematikája és struktúrája

Mivel Mackie a változás komplex folyamatát akarja megérteni, így a kötet első felében a mentális betegségeket, a szorongások és kényszerbetegségekből fakadó zavarok tudományos magyarázatait és az ellenük felvehető küzdelem módozatait járja körül, saját tünetei és tapasztalatai alapján. A tíz nagyobb fejezetből álló könyv második felében a betegségekkel való összefüggésben a futótevékenység veszi át a főszerepet, a tudományos és szubjektív interjúrészletek beemelésével, széles körű hivatkozási apparátussal, idézetekkel a szépirodalom világából is (példának okáért többször is citálja Murakami Haruki témájában idevágó klasszikusát, a Miről beszélek, amikor futásról beszélek?-et is). A fejezetek elején a szerző egy-egy, mozgáshoz kapcsolódó élményét írja le, az elsősorban Londonban játszódó történethez ezekben a rövidebb epizódokban kitekintéseket fűz izgalmasabb utazási élmények, úgymint Edinburgh vagy Velence felelevenítésével, amely városokban valamilyen okból megfordult, és ha már ezeken a helyeken járt, felhúzta a sportcipőjét is.

Abszolút megoldások helyett: egy szokás kialakítása

Mackie nem győzi hangsúlyozni: az egyéni tudatosság, az önismeret nélkülözhetetlen bármilyen sporttevékenységhez, a terhelhetőség mértéke személytől, edzettségi szinttől függően változhat. Ami egyetlen esetben sem elhanyagolható, főleg kezdő sporttevékenységet folytatók esetében, az a fokozatosság elve és a rendszeresség. Ahogyan felállunk a padlóról (a szerző esetében a mélypontra kerülés egy párkapcsolati krízisből fakadt), lépésről lépésre kell megértenünk sajátos viszonyulásunkat a traumatikus helyzethez és az ez ellen ható boldogulás motiváló tényezőihez. Ehhez nem csak a testi, hanem a lelki-pszichológiai állapotunk felmérésére is szükség van. Ahhoz, hogy egy szokást ki tudjunk alakítani, mindezek elmélyült ismeretével juthatunk. A fokozatosság elve később érinti az öltözködés, az étkezési szokások és a különböző mobilalkalmazások körét is, amellyel fejleszthető az edzéstevékenység, de a szerző itt sem győzi hangsúlyozni, hogy nem léteznek kizárólagos megoldások. Illetve fontos megkülönböztetnie azt, amit ő mozgásformaként végez, a professzionális sportolók egészen más tevékenységétől, amely életmód az önmagunkkal harmóniába kerülés mellett főként inkább a kompetitív képességek fejlesztéséről szól.

Összegzés

Gyorsan olvasható, lélekerősítő motivációs könyvet veszünk kézbe a Fuss tovább!-bal, amely bármiféle humbug nélkül próbálja a sporthoz való viszonyulásunkat kedvezővé, otthonossá tenni, fejezetről fejezetre kiemelve: voltaképp a saját érdekünk, hogy javítsunk az életminőségünkön.

A fejléckép forrása.

mindennapkonyv.hu / Tinkó Máté