Szórakoztató kalauz a magyar egészségügy labirintusához – Kovácsy Zsombor: Beutaló

A magyar egészségügy helyzete a rendszerváltás óta eltelt szűk három évtized nagy, emblematikus témája. Kormányok jöttek és mentek, de a jövő-menő miniszterek mindegyikének a torkán akadt az a tényleg lenyelhetetlennek tűnő falat, ami az egészségügy. Az egészségügy reformja… Uramisten, hányszor hallottuk ezt az első szabadon választott kormány megalakulása óta! Az egészségügyi rendszer (az oktatásihoz hasonlóan) olyasvalami, amivel mindenki találkozik élete során, ha akar, ha nem. Elég ritka az olyan ember, akinek egész életében sikerül elkerülni az orvosi rendelőt. Ha nincs nagy baj, ha mondjuk csak egy influenza vagy egy vírusos hasmenés dönt le minket a lábunkról, az még egy viszonylag könnyű helyzet. Elballagunk a háziorvosunkhoz, elpanaszoljuk neki a kínjainkat, és ő kiír minket betegszabadságra, esetleg valami gyógyszert is felír. Kész, meg is vagyunk. (Rendszeresen eszembe jut mostanában gyerekkorom legendás háziorvosa, P. doktor úr, aki egy átláthatatlan füstfelhő mélyén ült a rendelőjében. P. doktor úr láncdohányos volt, szipkából szívta napi negyven szál mezítlábas cigarettáját. Specialitása abban állt, hogy szinte minden bajra Maripent írt fel, függetlenül attól, hogy hőemelkedéssel vagy gyomorrontással ment hozzá az ember. Jellegzetes figura volt, bár eljárása mai eszemmel nyilván minimum megkérdőjelezhetőnek mondható.) Szóval, ha nincs nagy baj, a helyzet még viszonylag átlátható és könnyen kezelhető. Más a helyzet azonban, ha nem egyszerű meghűlésről vagy gyomorrontásról van szó. Amennyiben betegségünk komplikáltabb, ne adj Isten súlyosabb, máris az ellátórendszer mélyebb bugyrait leszünk kénytelenek megcélozni. Jönnek a beutalók, a várólisták, az egyre kétségbeesettebb bolyongások az intézmények közötti útvesztőkben.

Kórházi folyósó / Fotó: pixabay.com

Kovácsy Zsombor Beutaló című könyve hiánypótló és kivételes munka. Alcíme szerint „iránytű a magyar egészségügy labirintusához”. Ez az, helyben vagyunk, erre vártunk már régóta. Hogy valaki adjon már a kezünkbe egy navigációs eszközt, melynek segítségével eligazodhatunk végre az egészségügy – finoman szólva is – labirintusaiban. A szerző eredeti szakmáját tekintve orvos, így aztán tényleg belülről, testközelből ismeri ezt a labirintust. Később jogászkodásra adta a fejét, jelenleg ügyvédként tevékenykedik. Könyve nélkülözhetetlen kézikönyv mindazok számára, akik szeretnének tisztábban látni az egészségügy ellátórendszereiben. Azaz mindnyájunk számára nélkülözhetetlen, hisz így vagy úgy, de mindnyájan érintettek vagyunk a kérdésben. A Beutalónak számos erénye van. A legfontosabb erénye kétségtelenül az, hogy megszületett. Tényleg nagy szükség volt már egy ilyen könyvre. Erénye továbbá az is, hogy erősen hiánypótló jellege mellett igen olvasmányosan és szórakoztatóan van megírva, ami egy ilyen témájú munka esetében külön öröm. Kovácsy Zsombor amellett, hogy felkészült és alaposan tájékozott szakember, ráadásul még tehetséges is. A Beutaló nem egy száraz, szakmai nyelven előadott tény- és statisztika-halmaz, hanem egy olyan könyv, amit a hozzám hasonlóan járatlan olvasó is képes könnyedén megérteni. Külön öröm, hogy az olvasást, a megértést oldja és könnyíti Merényi Dániel (Grafitember) számos humoros és remek illusztrációja. A Beutaló minden olyan helyzetet és témát érint, amivel betegként a mai magyar egészségügyben szembesülhetünk. Kovácsy ír egyebek mellett az orvosválasztásról, a beteg méltóságáról, a dokumentációkhoz való hozzáférés problémáiról, a hálapénz speciálisan magyar jelenségéről, a gyógyszerekről, a jogérvényesítés lehetőségeiről, a bűnügyekről és a kártérítési perekről, de arról is, hogy milyen finomságai vannak és lehetnek annak a sokunk által ismert helyzetnek, amikor gyerekkel megyünk az orvoshoz, vagy amikor betegként látogatókat fogadunk a kórházban. A különféle témák megértését, a rendszerben való eligazodást nagyban segíti, hogy Kovácsy szinte minden felmerülő helyzethez „az életből”, saját korábbi praxisából vagy a kollégái által elmesélt történetekből vesz példákat, ezzel is közelebb hozva hozzánk, olvasókhoz az olykor első olvasatra összetettnek tűnő problémákat.

A Beutalónak (és ezzel együtt Kovácsy Zsombornak) nem szándéka és célja az egészségügyi rendszer radikális reformja vagy a „bili kiborítása”. A könyv sokkal inkább egy rendkívül hasznos „útikalauz” mindazok számára, akik szeretnék legalább nagy vonalakban megérteni, hogy mire számítsanak, mire készüljenek fel, ha kénytelenek igénybe venni a különféle egészségügyi szolgáltatásokat. „Remélem, az egészségügy iránt felkeltett érdeklődéssel és a tisztábban látásból fakadó nagyobb türelemmel sikerül majd átvészelni a várakozást és a szükséges orvosi kezelések kellemetlenségeit a könyv elolvasása nyomán” –  fogalmaz a szerző a könyv utolsó lapján. A szerző reményei nálam mindenképp célba találtak.

 M. Á.