Recept a szerelemhez? – Vicki Grant: 36 kérdés, amitől rád kattantam

Minden bizonnyal a Szent Grálnál is többen, jobban és régebb óta keresik a tuti módszert arra, hogyan találjuk meg a szerelmet, azt az embert, aki belénk bolondul, és netalántán még össze is illünk vele. Míg a középkorban a szerelmi bájitalok hódítottak, a 21. század „csodaszere” a pszichológia. Pár évvel ezelőtt 36 kérdés robbant be az internetre, és bukkant fel komoly és kevésbé komoly lapokban. 36 kérdés, amire ha válaszolunk, szerelembe esünk azzal, aki szintén megteszi ezt – ígérték nekünk. Vagy legalábbis egy erős érzelmi kötődés alakul ki a két fél között. A kissé furcsának tűnő módszer nem légből kapott, Arthur Aron és munkatársai tartották a kapcsolatot a tesztet kitöltőkkel, akiknél azt tapasztalták, hogy később rendszeresen keresték egymást, barátság, szerelem is szövődött a párok között.

És most itt van egy regény, aminek ez a kísérlet áll a középpontjában. Vicki Grant regénye ügyesen szövi bele a fiatalok életébe a tesztet. Élő, mai nyelven született dialógusok, valós rágódások, életszerű civakodós, macska-egér játékok szippantanak be abba, amit úgy hívnak: élet. Pláne kamasz, fiatal felnőtt élet. Nehéz anélkül írni erről, hogy Hildy és Paul történetét lelepleznénk, vagy ne árulnák el: összejönnek-e, ezért kicsit visszakanyarodnék a regény gerincét adó pszichológiai módszerhez, ami újra szárnyal.

A kísérlet kérdései három csoportba sorolhatóak, ezeken belül egyre nő a kérdések intimitása. A viszonylag felszínes témáktól (például: szeretnél híres lenni?) jutunk el egyre személyesebb, mélyebb kérdésekig. Felbukkannak a legszebb és a legborzalmasabb emlékek, vagy a családdal való viszony is, de csak az utolsó csoportban lesznek partnerre, párkapcsolatra vonatkozó elképzelések, elvárások.

Részlet a regényből.

Ezért is érdekes a 36 kérdés, amitől rád kattantam, mert szemléletesen mutatja be, milyen annak megnyílni, akire még akár percekkel korábban is legszívesebben rávágtuk volna az ajtót. Hogy olyan emberek ülnek le egymással szembe, és válaszolnak magukkal kapcsolatban, akik maguktól ezt nem tennék. És így is működik, elkezdenek figyelni, és közelebb kerülni egymáshoz. Mi történne, ha alapból is szimpatizáló emberek próbálnák ki a tesztet? Bár a módszer kidolgozója szerint nem is az a fontos, hogy mennyi mindenben adunk hasonló válaszokat, hanem hogy mennyire erősnek érzékeljük a hasonlóságot.

Ugyan az eredeti kutatásban ez a rész nem szerepelt, a regény végén viszont a pár tagjainak négy percig mélyen egymás szemébe kell nézniük. Ennek az az oka, hogy a szemkontaktus során megemelkedik az oxitocin nevű hormon szintje. Ez a hormon felelős a kötődés kialakulásáért. Emellett azonban feniletilamin is termelődik. Ez az anyag segíti az endorfintermelődést, s gyakran hozzák összefüggésbe a szerelem által kiváltott bódító érzéssel is.

Ahogy Vicki Grant könyvének eredeti címe is jelzi (36 questions, that changed my mind about you), biztosan többet, mást fogunk gondolni arról, akivel végigbeszéltük az életünket, gondolatainkat, mint tettük 36 kérdéssel korábban.

Lehet ez egy izgalmas kísérlet egy vadidegennel, jó hecc egy haverral, és némi vérpezsdítő játék a szerelmünkkel. A könyv érdekes játék lehet kamaszoknak és fiatal felnőtteknek is. Azoknak, akiknek még izgalmas újdonság az ismerkedés, és azoknak is, akik már kicsit belefáradtak a sok, kevéssé sikerült próbálkozásba. Egy biztos, a 36 kérdés, amitől rád kattantam egy olyan regény, amire mi is rákattanunk.

A recenzió eredetileg a Könyvklub 2018/5-ös számában jelent meg.