Munkásököl, vasököl

Részlet Tímár Péter: Csapd le, csacsi! c. filmjéből

A könyv kilenc interjút tartalmaz, melyekben a pártvezetéstől egészen az egyszeri munkásőrig megszólalnak az érintettek, és saját szemszögükből mesélnek a szervezetről. A sokszor egymásnak, de legalábbis a tényeknek ellentmondó elbeszélések közt a kötet első fejezete tesz rendet, ami áttekintést nyújt a munkásőrség történetéről és szerepéről.
Nehezen olvasható azoknak, akik nem ismerik jól a kor történelmét, intézményeit. Jómagam közéjük tartozom, ezért sokszor bekezdésenként kellett a könyv végére lapoznom, hogy megnézem egy-egy mozaikszó jelentését, vagy a fejezetek végén található jegyzetekhez, hogy megértsem egyáltalán, miről mesél az interjúalany. Ráadásul egyes megszólalók olykor egészen kuszán mesélnek. Ember legyen a talpán, aki ilyenkor követni tudja őket.

Láthatjuk Németh Miklós és Pozsgay Imre szemén keresztül felülnézetből, a munkásőrvezetők tekintetével oldalnézetből, és az egyszeri munkásőr interjúját olvasva pedig alulnézetből a szervezetet. A személyes visszaemlékezések megvilágítják, hogy miért lehet nosztalgiával visszatekinteni a munkásőrségre. Bár a félkatonai szervezetet azért hozták létre, nehogy megismétlődjön '56, tulajdonképpen felnőtt férfiak játszottak katonásdit, ahogy az úttörők a gyerekvasúton vasutast. A csoportnak erős közösségteremtő ereje volt, amelyen belül olykor megvalósulhatott a kommunizmus ideája: az állomány nagy része társadalmi munkában, ingyen tevékenykedett, a gyárigazgató és melós együtt szolgált, és olyan erős közösségek jöttek létre, hogy számos egykori munkásőr még a mai napig összejár.

Részlet Tímár Péter: Csapd le, csacsi! c. filmjéből

Természetesen nem szabad elfeledkezni arról, hogy munkásőrség fegyveres testület, erőszakszervezet volt, mely amellett, hogy  katasztrófa-, rend- és határvédelmi feladatokat is ellátott, elsősorban azért jött létre, hogy elrettentsen. Iszonyatos ideológiai dresszúra folyt az állomány körében, ahol a párt ortodox szárnya dominált, nem véletlen, hogy a könyvben megszólaló munkásőrök közül többen ma is a Munkáspárt tagjai vagy szimpatizánsai.

A kötet elsősorban a 80-as évekre, és a munkásőrség megszüntetésére, a rendszerváltás időszakára koncentrál, ezért az alakulásról, az 50-es, 60-as évekről kevés történetet olvashatunk. A könyvet lapozgatva valós lehetőségnek látszik, amitől a 1989-ben sokan tartottak is, hogy a kommunista párt egyes vezetői a munkásőrség mozgosításával meggátolják a békés átmenetet.

Részlet Greósz Károly 1988-as beszédéből, melyben fehérterrorral fenyeget

A munkásőrség izgalmas munka, mely a közelmúlt egyik még mindig feldolgozatlan szegmensét tárja fel, épp annyira, amennyire a jelenlegi helyzetben ez lehetséges. Mindennek ellenére a bevezető, az interjúk és a kötet végén tallható képmelléklet, valamint a könyv borítóján elhelyezett QR-kódok, melyekkel a Pap Zsolt közel egyórás dokumentumfilmje is hozzáférhetővé válik, együtt teljes képet ad az egykorvolt párthadseregről.

Hományi Péter