Létezik-e második esély? – Lucy Dillon: A fénysugár

A könyv ismertetője

„Lorna egyetlen dolgot biztosan tud: a bátorság egy pillanat alatt elillanhat. Főleg akkor, ha minden megtakarított pénzét egy kisvárosi galériába fektette, egyetlen támasza pedig egy pici és rendkívül ijedős tacskó. És ez a kutyus épp mellette remeg a galéria ajtajában.
Lorna ugyanis megunta a nagyvárosi életet, és hazautazott a szülőfalujába, hogy megvalósítsa az álmát. A nő csak egy új kezdetre vágyik, de vajon Longhampton erre a megfelelő hely? Hiszen a családja itt élte át a legnagyobb veszteségeket, innen erednek a kételyei önmagában, és itt esett először szerelembe - majd itt törték a szívét ezer darabra. Ám Lorna végre nem menekül, és ha képes megnyitni a szívét a szerelem és a szeretet előtt, ki tudja, mi vár rá...”

Olvasói vélemény

A könyvben egyszerre több értékrend is egymásnak feszül, melynek elsősorban generációs és életvitelbeli vonzatai vannak. A vidék-főváros közötti feszültség a könyv tanúsága szerint Nyugat-Európában is jelen van, Angliában szintúgy a falusi vagy rusztikus kultúra és a kozmopolita világlátás alapvető eltérése a munkavállalásra, illetve a karriertervekre is rányomhatja a bélyegét, továbbá a regény amellett érvel, hogy az önismereti kérdések megválaszolásához olykor a megszokott környezetből való kiszakadásra van szükség, kimozdulásra a korábbi keretek mögül. Főszereplőnk, a harmincas éveinek elején járó Lora számára a visszatérés gyerekkorának színhelyeire rengeteg emléket idéz fel, amelyek megérintik őt, annak ellenére, hogy az évek során sok keserű tapasztalatban kellett részesülnie, emiatt szívóssá vált a támadásokkal szemben. A könyv is egy nehéz epizóddal indít, noha a lány kórházi önkéntesként idős emberek támogatásával éppen azt a veszélyt vállalja, hogy szembesülhet a halál közelségével. Ezekbe az eseményekbe olvasóként belecsöppenve, egyből készen kapjuk a lélektani mélységeket:

„– Nem minden alakul úgy az életben, ahogy reméltük, de ha erőt veszel magadon, és folytatod a harcot, a szíved repedésein áttör a fénysugár."

Az identitás kérdése ennek a regénynek is fókuszpontjában áll: Lorna művészi ambíciói az anyai minta felől fogalmazódnak meg, de az életében különösen sok nő fontos szerepet játszik, és egyszerre bizonytalanítják el és segítik őt az eligazodásban más nők külső és belső tulajdonságai, legyen szó barátnőkről vagy távoli ismerősőkről, mígnem a textilművészeti tevékenység révén rátalál valami belőle addig hiányzó élményforrásra. Mindeközben a szerelem is megkísérti őt, de ne szaladjunk ennyire előre, mert a regény ezen aspektusa nem egyik pillanatról a másikra, hanem egészen lassan bontakozik ki a cselekmény során. 

A körülmények egybeesése folytán – a szerző korábbi könyveinek tematikáját megidézve – egy kiskutya is csatlakozik főhősünkhöz, aki szintén sok új színt visz a történetbe és állandó figyelmet követel magának, elsősorban félénksége és szeretethiánya miatt, de az idő előrehaladtával természetesen ezen a szálon is változás következik be, előbb-utóbb a negatív széria átfordul pozitívba, mindezt rengeteg aranyos momentum beiktatásával és nagyon lendületesen beszéli el Dillon. Ami pedig az életfilozófiai vonalat illeti, az az egyáltalán nem elhanyagolható dilemma járja át az egész cselekmény légkörét, miszerint le kell-e vetnünk a múltunkat, vagy a jelen fénytörésében tudjuk azt hasznosítani, a régi kapcsolatainkat megeleveníteni, esetleg továbbírni a történetet.

Összegzés

A 400 oldalas terjedelem ellenére is gyors tempóban fogyasztható történet végig fenntartja a feszültséget, és egy ügyesen megkomponált keretes szerkezet alkalmazásával maradandó nyomot hagyhat bennünk az olvasás során. Az egymást követő eseményekből rálátást nyerhetünk egy hamisítatlan női sorsra a mai Anglia díszletei között.

mindennapkonyv.hu / Hajnal Dominik