Kockázatok és mellékhatások nélkül – Mesék a gyógyulásról

Még itt, az elején töredelmesen bevallom, hogy a meseterápiás mozgalmat csak távolról követem, persze olvastam Boldizsár Ildikó alapművét, a Meseterápiát, és egyszer hallottam élőben is mesélni – nagyon szimpatikus kezdeményezésnek tartom. Az az alapelvem, hogy minden testi-lelki nyavalyára megvan a megfelelő gyógymód, csak meg kell találni. És lehet, hogy valakinek egy gyógyszer, valakinek egy gyógynövényfőzet, megint másnak pedig egy mese segíthet. Az is teljesen világos, hogy a mesék a tudatalattival dolgoznak, méghozzá nagyon keményen és mellébeszélés nélkül. Még egy érv a mesék mellett: ugyan ki ne szeretné őket?

A meseterápiás mozgalom egyik kulcskérdése, hogy visszaadják a felnőtteknek a meséket. Ugyanis csak körülbelül kétszáz éve kezdtük azt gondolni, hogy a mese valamiféle gyerekes ostobaság, amin jót lehet szórakozni, de a komoly ember csak mosolyog rajta és legyint rá. Pedig mennyire nem így van! Ahogy minden kornak megvan a maga szépsége (legalábbis ezt tartja a mondás), minden kornak megvan a meséje is. A kétkedőknek pedig mondhatjuk azt: nem baj, ha nem hatott rád a fabula, nincs káros mellékhatás, nem hullik ki a hajad, nem áll le a veséd sem. Legföljebb unatkoztál egy mesényi időt.

Nagyon fontos tudni, hogy a mese nem gyógyszer, nem csodaszer – egy eszköz, ami hozzásegíthet a gyógyuláshoz. Nyilván, ha valakinek levágta a lábát a vonat, ahhoz nem mesemondót, hanem mentőt hívunk, de ha valaki azt mondja, hogy beleszakad a szíve a bánatba, akkor annak nem vágjuk ki a szívét egy szikével.

Sokféle mesés válogatás született az elmúlt tíz évben, de Csóka Judit, aki szintén sikeres és ismert meseterapeuta, egy új szempont alapján válogatott a világ mesekincséből: a betegséggel és gyógyulással foglalkozó történeteket gyűjtötte egybe, a világ minden tájáról. Néhány „nem-mese” is helyet kapott: egy tanulságos történet az Ószövetségből és Jézus gyógyításai Lukács evangéliumából, de szerepel néhány szerzői átirat Benedek Elektől vagy novellaszerűen elmesélt legenda is. A népmesék pedig Japántól az észak-amerikai indiánokig terjed, de szerepelnek a szomszéd népek (szlovák, román, ukrán), a rokonok (észt, szamojéd), mindenféle keleti (perzsa, koreai, hindu) meséi, de svéd és afrikai is. Ezzel aztán olyan sokféle nyelv, gondolkodás és kultúra olvad egybe a könyv lapjain, hogy csak úgy kapkodjuk a fejünket. Bár a betegséget mindenki ismeri, a betegségek is sokfélék, és a gyógyulás útjai is számosak lehetnek.

A brutális és szomorú, halállal végződő történetektől kezdve a kifejezetten humoros mesékig terjed a skála, vannak egészen ősi eredetmítoszok, de modern fabulák is. Érdemes elolvasni ezt a mesegyűjteményt, mert ha nem is gyógyulunk meg tőle, az viszont garantált, hogy remekül szórakozunk rajta olvasás közben.

Tibor Éva Júlia

A cikk eredetileg a Líra Könyvklub magazin 2017/6-os számában jelent meg.