Hügge, a magyarok megmentője

Elöljáróban csak annyit, hogy a dánokat rendszeresen a világ legboldogabb népének szokták kihozni a különféle közvélemény-kutatásokban, mi viszont rendre a boldogtalanok közé sorolódunk. Pedig hát északon vannak, sokszor esik az eső, fúj a szél, lapos az egész – gondolhatnánk lesajnálóan róluk, miközben épp egy jó kéknyelűt kortyolgatunk a kellemes vizű Balatonban hemperegve. Mi a fenét tudnak ezek a skandinávok, hogy nemcsak remek krimijeik, bútorboltjuk, dizájnjuk és elképesztő életszínvonaluk van, hanem még boldogok is? Hát éppen hogy búsonganiuk kellene, nem?

Aztán, ahogy végiglapoztam ezt a könyvecskét, szépe lassan rájöttem, hogy én valójában nagyon is tudom, mi az a hügge, csak eddig nem tudtam, hogy tudom. A boldogság dán receptje ugyanis alapvetően az otthon-érzés kiterjesztéséről, fejlesztéséről szól. Nyilván, ha valahol nem olyan jók az időjárási viszonyok, akkor szükség van egy klassz otthonra, ahová el lehet bújni a cudar tél vagy az esők elől. Valljuk meg, hogy október végétől márciusig azért a mi éghajlatunk sem éppen karibi hangulatú, kell egy meghitt kis kuckó, ahol átvészelhetjük a zimankót. Mit is javasolnak Hygge-földön? Például építsünk kandallót a házunkba. Teljesen egyet is értek a felvetéssel, nincs megnyugtatóbb, mint bámulni a lángokat, csak hát ehhez családi ház kell, ha én a kis garzonomba betennék egy cserépkályhát, az ágyam már be se férne… Na jó, nem kezdem a szokásos magyar pesszimizmussal: tényleg jó lenne egy kandalló, aki csak teheti, szerezzen be egyet! Ha már kandallója nem lehet, akkor legalább gyújtson mécsest vagy gyertyát. Nekem ezt nem is kellett bemutatni, nálam állandóan ég legalább egy mécses, a fürdőszobában például mindig úgy pancsolok, hogy a villanyt fel se kapcsolom (szerintem nincs is benne égő), hanem körberakom a kád peremét mécsesekkel. A lángok tánca van olyan jó, mint a fahasábok ropogása – és még fát sem kell vágni a hidegben! Tessék csak kipróbálni, néhány szép mécses tartó, benne mondjuk egy finom levendulás mécsessel, már fél hüggét ér.

A skandinávok persze nemcsak elbújni szeretnek a természet dühöngése elől, hanem nagyon tisztelik és szeretik is a külvilágot: sportolnak, kirándulnak . Így hát e könyvecske is arra buzdít minket, járjunk biciklivel (jelentem, szoktam!), sétáljunk, nézzük meg a naplementét (pipa), kiránduljunk az erdőben (nálam alap), rakjunk tábortüzet (naná!), és vigyünk haza mindenféle szép dolgot a természetből (tobozt, kisebb farönköt, szép követ vagy kavicsot, leveleket). Mindig legyen valami friss virág vagy növény a szobánkban, akár cserepes vagy vízkultúrás – a könyv hatására felbuzdultam, és használaton kívüli poharakban kisebb növényeket pakoltam mindenfelé, párat már fel is rúgtam, de sebaj, maradjunk hüggén pozitívak!

Egy csomó lélekvidító recept is van a könyvben, a nagyrészük pofonegyszerű, de éppen ezért arra csábít minket, hogy szaladjunk a konyhába, és lássunk neki. A fahéjas forró csoki nálam biztos befutó lesz a hideg estéken, ezt már látom! És az ételek mellett ugyanolyan fontos a tálalás, a körítés is: néhány szép fotón láthatjuk a legegyszerűbb trükköket – valóban, sokkal jobban esik úgy enni, ha nem papírdobozból kanalazzuk be a „tápot” a tévé előtt, hanem leülünk rendesen, és a legszebb tányérból eszünk, az asztalt feldíszítjük: így már igazi ünnep lesz, akarom mondani, hügge.

Nagyapám mindig azt magyarázta, hogy a lábunkat melegen kell tartani mindig, és akkor nem leszünk betegek, és én ezt jól megjegyeztem – és mit ad isten, ezt a dánok is pontosan tudják, egy nagyon cuki filcpapucs „receptje” is szerepel benne, érdemes elkészíteni –, bár én a gyapjú zoknira esküszöm. Apropó zokni: kedvenc tárgyam lett a könyvből a bögrére adható ruha, amit elhasznált kötött zokni, sapka vagy sál maradékából készítenek, így tovább marad meleg az ital a bögrénkben, és az elején nem égeti a kezünket, rendesen meg tudjuk fogni. Már ki is néztem, melyik zoknim fog áldozatául esni a bögrehüggének! 

Sok-sok apró trükkből, hasznos tanácsokból, ínyenc receptekből, érdekes idézetekből áll össze hát a boldogság filozófiájának dán változata – és még csak el sem kell utaznunk érte a messzi félszigetre. De a legmeggyőzőbbek mégis talán a csodálatosan harmonikus és életvidám fotók: az embernek kedve szottyan arra, hogy következő életében dán cica, kutya, sapkabojt vagy bögreruha legyen. Lapozgassák kedvükre ezt a gyönyörű, lélekmelengető és vidám könyvecskét, és tanuljunk meg együtt, mindannyian hüggézni belőle. Akkor talán beérjük egyszer Dániát a boldogsági listákon, és búcsút mondunk a nagy magyar szomorúságnak.

Bene Réka

A cikk eredetileg a Líra Könyvklub magazin 2017/5-ös számában jelent meg.