Egyenlők – melltartóban, sminkben, rózsaszínben is – Az Egy feminista nem jár Rózsaszínben című kötetről

Ezekből, és az „f betűs szót” övező homályos fogalmakból lett elege Scarlett Curtisnek, a 23 éves, rózsaszín hajú író-aktivistának (aki Sigmund Freud ükunokája, édesapja az Igazából szerelem rendezője). Azt gondolta, itt az idő, tegyük tisztába ezeket a sztereotípiákat, félrekapcsolásokat és félreértelmezéseket. Elég nagy fába vágta a fejszéjét. A végeredmény azonban önmagáért beszél: olyan kézikönyvet szerkesztett össze, amit valójában minden nőnek (anyának, nagyinak is) el kellene olvasnia. Jelen esetben nem túlzás azt állítani, hogy hiánypótló, hiszen, tényleg nincs olyan könyv a piacon, amely könnyen érthető eszmetörténeti áttekintést adna a témáról.

Unikális, hogy milyen jó érzékkel tudott összehozni hírességeket – Helen Fielding, a Bridget Jones szerzője, Saoirse Ronan, Emma Watson, Jameela Jamil, Keira Knightley, Evanna Lynch – és olyan aktivistákat, tudósokat, akiknek az üzenete, az élete anélkül is érdekes és példamutató, erőt adó lesz, hogy ismernénk őket filmekből vagy a magazinokból. De ha valaki olvasgatás közben rájuk keres, még rengeteg érdekességre bukkanhat. Tehát igen, van itt mindenféle műfaj, a novellisztikus tárcától a verseken át az esszékig. Fikció, de olyan írás is, amely a női nemi szervek megcsonkítása ellen küzdő aktivista tollából születtet, így bepillanthatunk Indiába, hallgathatjuk a csajos playlistet, vagy megtudhatjuk, hogy mi is az a „Baker-Miller rózsaszín”. A könyv előzéke is ez az árnyalatú rózsaszín, amiről dr. Alexander Schauss bebizonyította, hogy elég tíz percig nézni, és máris ellazulunk; szívverésünk, pulzusunk és légzésünk lelassul, és ez az árnyalat, amely maximálisan csökkenti az erőszakos érzelmeket. Börtöntesztek bizonyították, hogy megszűntek az agresszív cselekedetek ott, ahol ezt a színt használták.

Hogy lehet ennyi szerző és ennyi téma, megközelítés, műfaj között valamiféle rendszert létrehozni? A szervező elv a feminizmus öt stációja: a releváció, a harag, az öröm, egy szusszanásnyi költészet és az edukáció. Ezen hívószavak alapján kerültek be a kötetbe, és ezáltal rendszerbe az írások. A magyar kiadó még különlegesebbé tette ezt a könyvet, mert minden fejezethez felkért egy magyar hölgyet is, hogy írásával világítson rá, milyen a nők helyzete hazánkban. Így került be D. Tóth Kriszta haikuja, ami velősen összegzi mintegy előszóként az egész projekt lényegét:

férfi és nő, nő

és férfi nem egyforma,

egyenlő csupán

Tóth Krisztina egy szituációs játékban mutat rá a nemek közti megkülönböztetések pár tipikus mozzanatára, Rácz Zsuzsa okos írása reflektál a magyarországi valóságra Teréz anyutól napjainkig. Szabó T. Anna így vall: „A feminizmus számomra méltóságot, egyenlőséget jelent. Azt, hogy mi, nők és férfiak, tiszteljük egymásban az embert, hogy nem élünk semmilyen előjogokkal és nem élünk vissza sem szépséggel, sem testi erővel, nem zsaroljuk egymást érzelmileg, nem mérgezzük egymást gyermeteg hazugságokkal.”

Kalapos Éva Veronika tőle kevésbé megszokottan szabadverset, Kemény Zsófi pedig egy novellát adott a kötetbe, míg a legfiatalabb nő, az alig 18 éves slammer, Nyáry Luca egy nagyon erős versben mutatkozik be nyomtatott formában is.

És persze fontos, hogy beszéljünk erről, de a miértekre igazán az utolsó egységbe került írások figyelmeztetnek. A könyvben Mészáros Antónia, az UNICEF Magyarország ügyvezető igazgatója fogalmazta meg, számokkal alátámasztva, hogy miért nem múlt idő, és miért nem csak ideológia kérdés a nők helyzete:

„A világ népességének a fele nő, mégis ők teszik ki a világ szegényeinek 70%-át. Három analfabétából ketten felnőtt nők. A középszintű oktatásban három fiúra mindösszesen egyetlen lány jut. Évente 61 millió lány fejezi be tanulmányait legfeljebb alapfokú végzettséggel. Minden egyes nap közel 40 000 kiskorú lány köt házasságot. Sok helyütt, ha a lányok elérik a pubertáskort, korlátozzák őket a szabad mozgásban, behatárolják az oktatási rendszerben való részvételüket, a barátságaikat, a szexualitásukat, különféle kapcsolataikat. A szegénység és a nemi szerepekkel kapcsolatos normák miatt a lányoknál még az alultápláltság kockázata is nagyobb, különösen a pubertáskorban, terhesség és gyermekszülés idején. És bármely kontinens bármely országának szegény társadalmi rétegeiben fenyegeti a kiskorú lányokat a nőkereskedelem és a prostitúcióra kényszerítés.

Még mindig megengedhetetlenül magas a száma azoknak a gyermekeknek, akiket pusztán azért fosztanak meg egy jobb élet lehetőségétől, mert lánynak születtek!”

Döbbenet, ugye? Szerezzük be és olvassuk el ezt a könyvet, már csak azért is, mert ha a Líra bolthálózatban vagy online vásároljuk meg, akkor az UNICEF Magyarország a lánygyermekek oktatását segítő programját támogatjuk.

Mihály Emese Éva

A recenzió először a Líra Könyvklub 2018/6-os számában jelent meg.
Fotó: pxhere.com