Egy vérbeli harcos vallomásai – Fayer Sándor: Ördögi kör

Dokumentarista jelleg helyett

Fayer Sándor egy köntörfalazás nélküli hőst teremt a magyar katona, Tamás személyében, akit később, az amerikai tengerészgyalogság kötelékében már Tomként emleget mindenki. A markáns, ellentmondást nem tűrő elbeszélői hang a kiképzéstől Afganisztán fővárosáig, Kabulig írja le és eleveníti meg a különféle táborok atmoszféráját. A konfliktusok, amelyekbe hősünk folyton belekeveredik, egy vérbeli alfahím megoldási kísérleteiről tanúskodnak: leginkább az erejét használja, és azt a rutint, amely az évek során a túlélésben segítette őt. Ez az örökös, túlfűtött hevület a leírásokra is rányomja a bélyegét: nagyon közvetlen, olykor már-már közönséges stílusban látjuk a történeteket. Ezt a kibontakozó, önálló és autonóm személyiséget talán csak egyetlen probéma zavarhatja, sőt rémíti meg, mégpedig az elköteleződéstől való rettegés, amely egy militarista közegben teljesen helyénvaló, mondhatni, önvédelmi mechanizmus eredménye, de a háborún túli civil életben igencsak hátráltathatja az előrejutását.

Témák és mellébeszélés a lényeglátás jegyében  

Nagyon sokáig azt tapasztaljuk, hogy az események forgatagában el is sikkad a pszichológiai szál, mely a főhős családi problémáit, saját árvaságát sorstörténete elején felvillantja, majd az olvasói figyelmet hirtelen másra tereli. Manőverekre, fegyveres szituációkra, éles helyzetekre, ahol egyetlen bámészkodással töltött pillanat bárkinek az életébe kerülhet. Ugyanakkor végig érezzük, hogy vissza fogunk térni még erre a témára, azaz a mellébeszélésnek is szerepe van. Főként, mert egy háborús kontextusban, ahol mindennapos a halál tapasztalata, a traumákhoz való viszonyulás mellé humor, irónia, egyfajta oldott értelmezői hangoltság társul, a feszültségoldás jegyében. 

 „Miután visszatértünk a táborba, megbeszéltük Marcóval, hogy este legurítunk pár sört a túlélésünk örömére – nehéz feladat, veszélyes nap volt. Afganisztánban érdemes volt ezeket még aznap megünnepelni, mert nem láttuk soha tisztán a holnapot. Sokszor gondoltam, hogy lehet, ebbe én még ma belehalok."

Szerethető hős

Az eleinte nagyon ellenszenvesnek tűnő macsóizmus az idő előrehaladtával néhány árnyalattal gazdagodik, ennek köszönhetően közelebb kerülhetünk a magányos, szexista hős megpróbáltatásaihoz, valódi megértéséhez, miközben egy titkos, katonai nyelv is feltárul a szemünk előtt. Az izgalmas jelenetek testközelből történő leírása ráadásul arra is figyelmeztet minket, hogy az életben adódó szituációk nagyban befolyásolhatják egy már felnőtt ember személyiségét is, legyen egy rendkívül feszült robbantásos jelentről vagy épp a boldogság érzésével kecsegtető apaság szívderítő pillanatairól szó: kileng az érzelmi-értelmi inga, a meghatározó élmények hatására pedig formálódik az identitás.

„A hadszíntéren mindennek megváltozik az értéke."

Magyar katonák Afganisztánban a 2010-es évek elején.

A körkörösség látszata

A cím eleve egy keretes szerkezetre utal, és a regényszerkezet talán nem túl magas irodalmi színvonalon, ám valóban egy körpályát leírva fogja egybe a leírtakat. A meghökkentés impulzusai egyre mélyebbek, egyre letaglózóbbak, és egy korai találkozásra újfent sor kerül, de többet nem volna ildomos elárulni erről. Csupán annyit, hogy Fayer Sándor könyve még a legkilátástalanabb pillanatokban is képes kimondani, hogy az élet a legfontosabb. Továbbá azt, hogy a döntés, miszerint áldozatokká vagy hősökké válunk-e önmagunk vagy mások túlélésének érdekében, nagyon gyakran nem a mi kezünkben van. Éppen ezért ki kell élveznünk minden percét, szabadjára engedve ösztöneinket és vágyunkat a kölcsönös szeretetre, amíg arra lehetőség adatik. Ez a lehetőség van a mi kezünkben, és bizony, már ez sem kevés.

mindennapkonyv.hu / Hajnal Dominik