Bűn, politika, szerelem – Hampuk Zsolt: Hatalomjátszma

A politikai krimi, thriller műfajában kevés magyar író alkot. Pedig a zsáner nemzetközi sztárjainak: Tom Clancynek, Frank Schätzingnek vagy Stieg Larssonnak a hazai sikerlistákon bérelt helye van. Nem véletlen, hogy Frei Tamás André Calvi-sorozata óriási népszerűségre tett szert. Olyannyira, hogy a legutóbbi kötet megjelenésekor hatalmas sor kígyózott a Károly körúti Alexandra előtt, ahol a szerző regényét dedikálta. Ugyanakkor ez már három éve volt, azóta ebben a műfajban emlékezetes magyar regény nem jelent meg, így örömmel vettük kézbe Hampuk Zsolt első regényét, mely ezt a hiányt igyekszik pótolni.

A regény egy magyar fiatalemberről szól, aki már fiatalon kapcsolatba kerül a szervezett bűnözéssel, és egy kisebb maffiozó jobb keze lesz. Mivel inkább az eszét, mint a bicepszét használja, ráadásul folyamatosan képzi magát, egyre feljebb tör. Sosem válik a főnöke riválisává, hanem kilép függő helyzetéből, és alvilági kapcsolatait felhasználva, gáláns tiszteletdíjért hivatátos üzletkötővé lép elő. Azaz tulajdonképpen félillegális üzleteket hoz tető alá, így fehérre mossa a különböző szürkezónában mozgó maffiózók pénzét. Mivel jól és diszkréten dolgozik, egyre többen keresik fel. Hamarosan nemcsak hazai, hanem nemzetközi üzletemberekkel tárgyal. Van, hogy veszít, van hogy nyer az ügyeleteken, a neve azonban egyre ismertebbé válik. Egy napon egy amerikai férfi hihetetlen ajánlattal keresi meg, ő pedig későn ismeri fel, hogy rossz lóra tett...

Francois Picoult (illusztráció) / Fotó: pxhere.com

A könyv hőse jól hangzó francia nevet visel, ezzel Hampuk egy huszárvágással megoldja, hogy az angolszász nevekhez szokott olvasó, ne érezze magát kényelmetlenül. Francois Picoult története sokkal kevésbbé kelt disszonanciát a fejünkben, mintha mondjuk Kovács Albertről vagy Szabó Péterről olvasnánk azt, hogy fegyverrel a kezében egy alpesi házat rohamoz, miközben golyók fütyülnek a füle mellett. Nevétől függetlenül Francois ízig-vérig magyar karakter. Francia apjával nincs kapcsolata, magyar édesanyja egyedül neveli fel Somogyban.

A könyvben tulajdonképpen két történetet olvashatunk. Az első kb. száz oldalon Picoult előtörténetét találjuk, a második rész egy szerelem és egy balul sikerült üzlet története. A cselekményt a szerző nem lineárisan beszéli el, hanem ugrál az idősíkok között, ezzel is megteremtve a zsánerhez szükséges feszültséget. Hampuk ügyesen bánik ezzel az eszközzel, és mindig képes fokozni az izgalmakat.

Ahogy a bevezetőben is említettem, a könyv hihetetlen nagy ismeretanyaggal dolgozik. Legyen szó tőzsdemanipulációról, számítástechnikáról, szállodákról, ételekről, a fegyverek és robbanóanyagok természetéről vagy a nagy világvárosokról, Hampuk magabiztos, tájékozott elbeszélő benyomását kelti.

Ha a regény dialógusaiban több élet volna, a karakterek pedig túlmutatnának a zsáner agyonhasznált figuráin, akkor a Hatalomjátszma a politikai thriller magyar klasszikusává is válhatna. Ám amit és ahogy ezek a szereplők mondanak, már ezerszer hallottuk. Ez nem jelenti azt, hogy a hősök nem illenének a szerepükbe, hanem inkább azt, hogy egyikük sem több annál, mint amire a regénynek szüksége van. A gonosz maffiózó csak egy gonosz maffiózó. Nincs benne több. Sem Francois, sem szerelme Greta nem győzött meg arról, hogy valódi személyek, és nem csak egy könyv lapjain léteznek. Mivel a hősök olyanok mint amilyenek a krimikben lenni szoktak, a regény is csak olyan lett, mint amilyen a többi krimi.

A szerelmi szál pont ezért gyenge. Ha a szerelmesek csevegnek, perelnek vagy éppen búgnak mint a galambok, arról a szövegből értesülünk, ezért szimplán elhisszük az elbeszélőnek, pedig éreznünk kellene. Már a megismerkedésük is klisés, ahogy a későbbi konfliktusuk és szakításuk is.

Greta (illusztráció) / Fotó: pxhere.com 

Mindennek ellenére a regény így is megállja a helyét a nemzetközi sztárok könyvei mellett, hiszen a zsánerre amúgy sem jellemzők a mélyebb karakterek. Ráadásul a Hatalomjátszma Hampuk Zsolt első kötete, és a kiadvány egy self-publishing kiadónál jelent meg, így bár lektorálták, szerkesztője nem volt. Hampuk Zsolt neve a hazai gasztronómiában már közismert, és ha így folytatja, könnyen lehet, hogy krimijei révén az olvasók körében is az lesz.

Hományi Péter