Antik szerelemeszmény megvalósulása a modern korban – André Aciman: Találj rám!

Az előző könyvek folytatása

A sorban harmadik regény, a Találj rám! az előzetes vélemények alapján teljes mértékben ezen a paradigmán belül marad, tehát értelmiségi főszereplők intenzív szerelmi érzések iránti vágyát helyezi a történetszálak középpontjába. A szerelem megélésének módja pedig csak egyféle lehet: végtelen nyitottsággal kell hozzáállnunk a világhoz, tekintet nélkül biológiai nemre (szexusra), nemzetiségre, társadalmi státuszra, vagyis intuíciós képességeinkre és impresszióink, vonzalmaink ösztönös késztetéseire hagyatkozván.

Spontán szerelem

Ebből egyenesen következik a spontaneitás primátusa: vonatutakon, komolyzenei koncerteken, tehát valamilyen átszellemülésre alkalmas kommunikációs közegben találhatunk rá erre a transzcendenciába hajló érzésre, amit jobb híján szerelemnek nevezünk, és amely érzés által legkívánatosabb kognitív és emocionális belső energiáinkat ragyogtathatjuk rá egy másik emberre, aki verbális és nonverbális jeleinket egyaránt dekódolni tudja.

Antik szerelem

Nem járunk tévúton, ha az ókori görög kultúra szerelemeszményének megvalósulását véljük felfedezni a regény epizódjaiban: a hetero- és a homoszexuális viszonyok egyaránt abból az alapvető értékrendből táplálkoznak, amelynek gyökerei az antik kultúráig vezetnek vissza, és amely a méltányosság, a tolerancia, a játékosság, inkább a mértékletesség állandó jelenléte, ezzel szemben a mértéktelenség csak és kizárólag időszakos toleranciája (lásd: Dionüszosz-kultusz), a gyengédség, az erotika és az intellektus mellett teszi le a garast.

Az intellektuális kapcsolódáshoz szükséges korkülönbség feltétele

Egyetlen közös tulajdonság fedezhető fel az összes szerelmi szál esetében, ez pedig a szeretők-szerelmesek közötti életkorbeli különbség, ami szorosan köthető az intellektuális szerelem krétai alapokon nyugvó erastés-eroménos hagyományához, ami a régi időkben egy idősebb szerető és egy fiatal fiú között a fiú családjának beleegyezésével kibontakozó kapcsolatot jelölt (ezeket az aspektusokat jelen regény Michel–Elio–Oliver–Samuel–Miranda ötszögében is tetten érhetjük).

Férfiszerelem-ábrázolás egy antik edényen.

Erotikus, de nem pornográf

Másrészt azokat a vonatkozásokat mutatja fel a regény a szerelmes felek között, amelyek az erotikát sem nélkülöző, feltétel nélküli, kölcsönös, az emberi gyarlóságon túlmutató, spirituális szerelemhez vezetnek. Az intenzív testi jelenlétet is megörökítő részletek esetében lehetősége lett volna a szerzőnek arra, hogy átlépjen bizonyos olvasói határokat és ingerküszöböt, de meglehetősen óvatosan bánt ezekkel az írói eszközökkel, pont emiatt nem is gondolom, hogy akár egy kamaszodó fiatal számára kínos pillanatokat okoznának a könyv bizonyos jelenetei. 

Kultúrákon átívelő sorsok és értékek

A három cselekményszálon keresztül bejárjuk Európa két metropoliszát, Rómát és Párizst, de nem marad ki az Egyesült Államok sem, továbbá megelevenedik – a fantázia révén intenzív képekben – több világszerte ismert (és azóta széthordott vagy elpusztított) műalkotás eredeti otthona, az ókori Alexandria is. Mindamellett egy ismeretlen kézirat utáni kutakodás és a hozzá kapcsolódó emberi sorstragédiák a zsidó-keresztény kultúra, a közös történelem legnagyobb szégyenfoltját, Auschwitzot is villanások erejéig felidézik az olvasóban.

Összegzés

Rendkívül összetett, a Szólíts a neveden és a Nyolc fehér éjszaka című regényekkel közvetetten és közvetlenül is kapcsolatot tartó kötet jött létre, amely továbbírja az acimani mítoszt, és amelyhez a mai világban anakronisztikus módon a nosztalgia és az értékmentés konnotációi tartoznak, olvasásakor pedig úgy érezhetjük, hogy a szerzővel együtt mi is kiesünk az időből, és visszarévedünk valami örökké létezőbe és valami sosemvoltba. 

mindennapkonyv.hu / Hajnal Dominik