A rock fekete bárányai

Lévai Balázs úgy írta meg a fiktív, Black Sheep névre hallgató eletro-pszichobeat banda befutásának történetét, ahogy azt a zenerajongók elképzelik. Miközben a főszereplők – a tehetséges introvertált frontember, Hegemony, a szétszórt manager, Puska és a többi bandtag – mérhetetlen mennyiségű piát és drogot fogyasztanak és számtalan lányt visznek fel alkalmi szállásukra, hihetetlenebbnél hihetetlenebb kalandokba keverednek. Egyikük egy durva éjszaka után csillárral a hóna alatt, másikuk pedig egy teljesen ismeretlen városban, egy üres panzióban ébred. Az élvezetes stílusban, rengeteg humorral megírt olvasmányos regényben az események fő szervezőeleme a zenészeket felhőként követő káosz és a tomboló kreatív energia.

A szerző már az első lapokon (a beleolvasó rovatunkban elolvashatjátok ti is itt) olyan sajátos atmoszférát teremt, ami aztán végig kitart. Mintha egy professzionális amerikai filmet néznénk, természetesen a szükséges magyar ízekkel. A dialógusok nem bicsaklanak meg, a poénok ülnek, megy a szleng, egymás ugratása és nagymenőkhöz illő nagyképű szövegelés. Az egyszeri olvasó a kötetet lapozva úgy érezheti magát, mintha ő is ott ülne a backstage-ben vagy a turnébuszon. A karakterek épp annyira egyéniek, hogy életre keljenek. Minden felesleges sallangot, ami a történetmesélést és hangulatteremtést lassítaná, esetleg rontaná, a gondos szerző és az alapos szerkesztő kigyomlált a szövegből, ezért hihetetlenül gördülékeny a szöveg. Észre se vettem, és egy ülésre már ki is olvastam.

Lévai – ha lehet hinni a könyvbemutatón elhangzottaknak – a hazai könnyűzenei élet pár közszájon forgó anekdotáját is beépítette a regényébe. Természtesen óvatosan és (szerintem) bölcsen ezekből csak inspirálódott, és saját történeteket kreált belőlük. Tehát a Beállás nem olvasható kulcsregényként, azaz a szereplők nem feleltethetők meg létező személyekkel, ugyanakkor érezhető a szövegen, hogy valós ismeretekkel rendelkezik erről a világról. Bár vélhetően sok apró részlet nem felel meg a valóságnak, ez nem róható fel a szerzőnek, hiszen ha a könyv elsősorban a szórakoztatásról szól. Arról, hogy az olvasók pár órára elfeledkezhessenek problémáikról és mindarról, ami körbevesz bennünket, miközben részesei lesznek egy sodró, élvezetes történetnek. Ezeknek a kívánalmaknak pedig a Beállás minden tekintetben megfelel. Szerencsére nem akar több lenni annál, mint ami, és ez piszok jól áll neki.

A művelt szerző, persze nemcsak a zene világából, hanem az irodalomból is merített. Kedves íróitól is egy-egy sort, gondolatot, vagy legalább egy könyvcímet beleírt a könyvbe. Örömmel fedeztem fel például, hogy a banda egyik magyar nyelvű számának Tóth Krisztina novelláskötetének a Pillanatragasztónak, míg egy másiknak, Grecsó Krisztián népszerű regényének, a Mellettem elférsznek a címét adta kölcsön.

A Beállás nemcsak egy zenekar befutásának meséje, hiszen a szerző a sztorihoz szervesen kapcsolódó romantikus- és krimiszálat is beleszőtt a történetbe. A könyv kerek egész, hozzátenni, elvenni belőle nem lehet. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne lenne benne egy lehetséges folytatás. Én példuál személy szerint szívesen olvasnék arról, hogy mi történik akkor, amikor már nincs feljebb, és új impulzusok híján a hajó megfeneklik, vagy amikor a zenekar két hangadója Imi Hendrix és Hegemony az évek során felgyülemlett sérelmek miatt képtelen együtt dolgozni, és mindketten szólóprojektbe fognak.

 Hományi Péter