A regény mérnöke – Daniel Kehlmann: Tyll

Kehlmann ezúttal is régi, kedves figuráját, a művészt tette a regénye központi szeplőjévé, aki olykor illuzionistaként, máskor festőként, íróként, ezúttal vásári komédiásként tűnik fel a könyveiben. Tyll Ulenspiegel, ismertebb névváltozata szerint Till Eulenspiegel, a német folklór egyik emlékezetes alakja. A középkorban a mai Hollandia és Belgium területén élt és számtalan történet fűződik nevéhez. A nép ajkán élő, róla szóló történeteket először a tizenötödik században gyűjtötték össze. Neve beszédes. Eulen baglyot, míg a spiegel tükröt jelent. Tréfás, szellemes, sőt nem egyszer trágár csínyeivel az összes társadalmi réteget célba vette. Irodalmi jelentőségű alakká Charles De Coster regénye a La légende de Thyl Ulenspiegel tette, mely a belgák nemzeti eposzává vált. De balett, opera, sőt, még egy szovjet filmsorozat is készült a történeteiből.

Kehlmann könyve látszólag olyan, mint egy novelláskötetet. Különböző pillanatokban, helyzetekben és szereplők mellett bukkan fel a komédiás. Ezekből megismerjük gyerekkorát, sikereit, kudarcait és láthatjuk idősödő férfiként is. Persze szó sincs novellákról. A fejezetek egy történetté, valódi regénnyé, Ulenspiegel legendájává állnak össze.

Az egyes fejezetek gyönyörűen ellenpontozzák egymást. Például, a kötetet nyitó Cipők a pályája csúcsán ábrázolja, addig Az aknában című megtört és megrettent emberként. Kézenfekvő a párhuzam Stuart Erzsébet, azaz Liz két fejezete közt is (Királyok télen és Vesztfália). Nemcsak a fejezetek kapcsolódnak egymáshoz szorosan, szereplők és motívumok bukkanak föl újra és újra. Hogy az egyik legszembetűnőbbet említsem, ilyen a szamár motívuma, mely számtalan helyen szerepel a könyvben, de ilyen a halott csecsemő (Tyll halott testvére) vagy Paul Fleming alakja.

De a regény anyaga ennél sokkal gazdagabb. Kehlmann hihetetlenül sok mindent dolgozott bele a könyvbe. Tyll molnár apjának inkvizíciós pere kapcsán eszünkbe juthat Carlo Ginzburg mikrotörténelmi alapműve, a Sajt és a kukacok, de számtalan utalás történik a regény korának tudományosságára, irodalmára is. Külön tanulmány szólhatna arról, hogyan jelenik meg a történelem a regényben. Ugyanis Kehlmann Ulenspiegeljének története nem a középkorban, hanem később, a tizenhetedik század világhárorújának is nevezett harmincéves háború idején játszódik, melyben Európa népességének kétharamada odaveszett.

Az értelmetlen pusztítást, vérfürdőt megrendítően ábrázolja, ugyanakkor a dolog mégis kifejezetten ironikus felhangot kap, amikor a regény egyik legbájosabb karakterének, Liznek a visszaemlékezéséből megtudjuk, hogy a háború V. Frigyes, pfalzi választófejedelem, a téli király uralkodásával kezdődött, melyre ő vette rá férjét, miközben magát egy színdarab hősének a helyébe képzelte, aki épp monológot mond.
Karaktereit csodálatosan építi fel. Lélektanilag megalapozottak, az utolsó részletig kidolgozottak. Értjük Nelét, Lizt és Tyllt. Tulajdonképpen egy realista regényt kapunk a harmincéves háború borzalmairól, a korról és miközben megismerhetjük Daniel Kehlmann Tyll Ulenspiegelének a történetét. De bővíteném ezt. A regény mágikus elemei, melyek inkább lehetőségként szerepelnek a könyvben, lehetővé teszik, hogy mágikus realista műként olvassuk a Tyllt. Azonban, ha a regénynek ezt a rétegét is lehántjuk még mindig marad valami más is. Szerintem a regény tulajdonképpen egy fekete komédia, ami rámutat, mit sem ér az ember, az emberi lét.

Az élet borzalmas, mi emberek pedig kifejezetten borzalmasak vagyunk. A tudomány humbuk, a vallás a hatalom gyakorlásának egyik módja, a találmányaink pusztítóak, és a művészet sem ártatlan: merő szemfényvesztés.

Marad a keserű nevetés, és talán a szánalom.