A gyomrot görcsbe rántó vágyakozás regénye – André Aciman: Szólíts a neveden

Nyár, Olaszország. A közelben a tenger, aminek tajtékai elragadták Shelley-t, az öböl felett pedig egy érintetlen földnyelv, ahová Monet járt festeni. A kabócák megállás nélkül duruzsolnak, te pedig limonádét szürcsölsz a kertben, miközben ott van Ő. Egy idegen, szinte nem is ismered, de az első pillanattól vágysz az elismerésére, a pillantására, az érintésére. Annyira, hogy szinte már úgy érzed, egyikőtöknek meg kell halnia, hogy végre megnyugodjon a szíved.

A tizenhét éves Elio minden nyarat az olasz riviérán tölt családja villájában. Apja professzor, aki az év ezen időszakára mindig befogad egy-egy tehetséges növendéket, hogy segítse kutatásukat. Így kerül a fiú közelébe az alkotói szabadságát töltő, amerikai Oliver, és kezdődik a végtelennek tűnő, medenceszéli heverészésekbe és nemtörődöm vállvonogatásokba burkolt játszmázás. Olyan tánc ez kettejük között, aminek lépései mindenki számára ismerősek lehetnek és többnyire az alábbi kérdések határozzák meg: vajon ő is vonzódik hozzám? Tegnap még úgy tűnt, viszonozza az érzéseimet, akkor most miért ilyen hűvös? Mit jelentett az az előbbi pillantás? Megkaphatom valaha? Meg akarom egyáltalán kapni?

„Akarom én, hogy elcsábuljon? Vagy kiegyeznék az örökös vágyakozásban, feltéve, hogy kettőnk kis pingpongmeccse zavartalanul folytatódik tovább: tudjuk, nem tudjuk, nem tudjuk nem tudni, nem tudjuk nem tudni, hogy tudjuk…”

Ez a jóleső szorongás határozza meg leginkább a regényt. A taktikák, hogy elkerülhetetlen legyen a találkozás vagy épp ellenkezőleg, az elkerülés stratégiái. A jól megválasztott mondatok és a párbeszédek megfelelő irányba terelgetése. Az épp időben kimondott vallomások. Egy érintés a vállon, egy csupasz lábfej simogatása egy csupasz lábfejen. A folyamatos izgatottság, ami éjjelente nem hagy nyugalmat. Mert még nem történt semmi, de épp ezért bármi megtörténhet és mindkét lehetőség ijesztő: a történés és a nemtörténés egyaránt.

„A váratlan megjelenései keltette heves szívdobogásom egyszerre rémített meg és villanyozott fel. Féltem, ha felbukkant, féltem, ha nem, féltem, ha rám nézett és még ennél is jobban féltem, ha nem.”

A kamaszfiú nézőpontjában megírt történetből egy gyönyörű „coming of age” (felnőtté válás) regény bontakozik ki, ami a tipródó vágyakozástól indul, hogy aztán szerepet kapjanak a kamaszkori szexuális kísérletezések. Önmarcangolás, bizonytalanság, akarás, félelem, dac és szenvedély folyamatos hullámzása tartja fogva az olvasót, miközben Elio és Oliver kapcsolata jól felismerhető ívet ír le az elemi vonzalomtól a beteljesülésen és teljes önátadáson keresztül a fájdalmas, de mégsem elkeserítő lezárásig. Mindezeket a súlyos érzelmeket és az élet meghatározó eseményeit a regény képes úgy átadni, hogy hangulata mégis könnyű és jóleső marad, mint egy hideg prosecco az olasz kánikulában.

A könyvből készült film előzetese

Az egyiptomi születésű olasz-amerikai szerző könyvéből Luca Guadagnino 2017-ben négy Oscar-díjra jelölt nagyjátékfilmet rendezett. A jelölések közül egyet, a legjobb adaptált forgatókönyv-díját el is nyerte a március 4-i díjátadón a forgatókönyvíró James Ivory, aki a maga 89 évével a valaha élt legidősebb Oscar nyertes.

Batus