A fájdalom kihordása – Terézia Mora új elbeszéléskötetéről, a Szerelmes ufókról

Az À la recherche című novella kiinduló helyzete lehetne az emblémája Terézia Mora új elbeszéléskötetének. A tíz történet szereplői mintha eltévedtek volna az élet útján, és bár emberfeletti erővel kapaszkodnak, kívülről csak az elesettségük látszik, a furcsaságuk, és hogy vesztes játszmára ítéltettek. Holott ők azok, akik fölveszik a harcot a személyiségüket alakító körülményekkel, gyerekkorukkal, sérüléseikkel, veszteségeikkel, és tudatosan vagy sem, de a belesimulás és az elfojtás helyett a fájdalom kihordását választják. Ettől válnak hőssé még akkor is, ha végül feladják.
Ars poeticájában (amely az írónőre jellemző módon a Nicht sterben – magyarul: „Nem meghalni” – címet viseli) Mora azt írja: nem ért egyet azzal a véleménnyel, hogy elfogytak a nagy történetek. Hiszen minden élettörténettel újraírhatók a mesék és a mítoszok, a drámák és a regények. Minden változás, amit az idő hoz magával – a technika térhódítása, a nemi és más társadalmi szerepek alakulása, a helyváltoztatás szabadsága vagy éppen az emigráció kényszere –, ezeket az alaptörténeteket írja felül és gazdagítja az egyes ember életének eseményein keresztül. Az Eltévedtek az erdőben Jancsija és Juliskája féltestvérek, akik a szülői tiltással dacolva, titokban találkozgatnak egészen addig, amíg ki nem derül, hogy az alkalmazotti léttel megelégedő fiú csakis vesztesnek érezheti magát sikeres nővére mellett.

A sérülékenység és a magány Terézia Mora első novelláskötetében, a gyerekkor traumáit feldolgozó Különös anyagban (Magvető, 2001, ford. Rácz Erzsébet) is meghatározó volt már. Az elhagyatottság és talajvesztettség miatt érzett pánik a későbbi, magyarul szintén olvasható regényekben már történelmi mélységet, társadalmi élességet és rétegzettséget kapott. „A pánik nem emberi állapot, hanem a világ állapota” – mondja ki Mora az életmű egyik kulcsmondatát a Nap mint nap című első regényében (Magvető, 2006, ford. Nádori Lídia). Ez a pánik növekszik tragikussá Flora és Darius történetében, Az egyetlen ember a kontinensen és A szörnyeteg című regényekben (Magvető, 2011 és 2014, ford. Nádori Lídia), amelyek várhatóan regénytrilógiává állnak össze. Terézia Mora a harmadik kötet előtt, a történetfolyam sodró lendületét szándékosan megtörve jelentkezett ezzel a halk, befelé forduló novelláskötettel. Mintha mindannyiunkra ráférne egy kis megállás és elcsendesedés.
„Te vagy életem szerelme”, vall szerelmet Darius Florának. „Te vagy az életem”, mondja ki a vallomás radikális változatát a lány. Mi olvasók pedig találgatunk, vajon mi a baj a mondattal. És közben óhatatlanul azon jár az eszünk, ha mi lennénk ilyen bátrak, mint ez a lány, vajon bennünket is eltaszítanának-e.

Nádori Lídia

A recenzió eredetileg a Magvető Magazin 2018. tavaszi-nyári számában jelent meg.