A diktátor magyar gyógyítója

A könyvéből nemcsak Szilágyi Erzsébet észak-koreai látogatásainak történetét, hanem személyes sorsát is megismerhetjük. Az asszony a Nyírségben született, módos parasztcsaládba. Apja korai halála, majd a háború azonban megváltoztatott mindent. A fiatal lánynak ki kellett vennie a részét a család ellátásából, ő maga nem tanulhatott, mivel a családot túlságosan megterhelte volna, ha fiútestvére mellett őt is iskoláztatják. Később ezért Budapestre költözött, hogy elkezdhesse önálló életét. Egy véletlen folytán döntött úgy, hogy ápolónőnek tanul, mikor tanulmányival végzett, Dunaújvárosban talált állást. Ott ismerkedett meg azzal férfival, akivel elhatározták, hogy elhagyják az országot. Erzsébetet feltartóztatták, és visszaküldték a lakóhelyére. 1956-ban, amint megnyíltak a határok, disszidált.
Új hazája Svájc lett, ahol kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is él. Férje, egy szintén emigráns magyar, a Párizsban ismert újságíró, Szilágyi József író, rádiós műsorvezető lett. Gyakran elkísérte őt útjaira, így találkozhatott személyesen a modernitás leghíresebb festőművészével, Pablo Picassóval, a kor meghatározó írójával Dürrenmatt-tal, valamint a legendás osztrák expresszionista festővel, Oskar Kokoschkával is.
Ambiciózus nő volt, így nem elégedett meg azzal, hogy férje hírnevének fényében sütkérezzen. Folyamatosan tanult, képezte magát. Végül nyirokmasszázs-specialistaként szerzett magának nemzetközi hírnevet. Férje halála után a nyolcvanas években keresték meg az Észak-Koreai követségtől, azzal a kéréssel, hogy tanítson egy koreai lányt nyirokmasszázsra. A koreaiak csak egy lányt akartak küldeni, ő viszont ragaszkodott a két tanítványhoz, hogy azok egymáson gyakorolhassák a megfelelő mozdulatokat. Végül hosszas huzavona után abban állapodtak meg, hogy ő fog kiutazni Koreába, hogy helyben oktasson. Hidergzuhanyként érte a hír, mikor megtudta, hogy nem Szöulba, hanem Phenjanba várják. Sokáig hezitált, de végül úgy döntött, belevág a kalandba.
Megérkezése után derült ki számára, hogy elsősorban nem tanítani fog, hanem egy idős urat, mint később kiderült magát Kim Ir Szent fogja gyógyítani. Évekig kezelte, idővel a diktátorral baráti viszonyba került. Ha a férfi kezdeményezte, beszélgettek. Észak-Korea ura gyakran beszélt azokról a problémákról, amelyek foglalkoztatták. A diktátort az utazásaira is el kellett kísérnie, aki kétszer közös ebédre hívta, sőt elvitte magával horgászni is.
Phenjanban egy külön házat utaltak ki számára, saját személyzettel. Aranykalitkában tartották, luxusban élt, hogy ne unatkozzon, programokat szerveztek neki, azonban sofőre és tolmácsa nélkül egy lépést sem tehetett.
Naivan viszonyult a helyzetéhez. Nem merültek fel benne kételyek, nem zavarta, hogy busás összegért cserébe egy diktátor életét hosszabbítja meg, sőt, az a luxus sem háborította fel, amiben az észak-koreai vezetők éltek, egyszerűen tudomásul vette azt, amit látott. Gyógyítóként tekintett magára, akinek nem szabad azzal törődnie, hogy kit kezel, csupán a beteg gyógyulására kell koncentrálnia. És azt, hogy a beteg a világ egyik legzártabb országának mindenható ura, mellékes tényként kezelte. Ugyanakkor az elbeszéléséből pontosan látszik, hogy tudta, hol jár, és cseppet sem éretett egyet a „nagy vezető” politikai álláspontjával. 
Ennek adja tanúbizonyságát a könyv legmegdöbbentőbb jelenetében. Vendéglátói egyik születésnapján ünnepséget szerveztek neki, és egy adott pillanatban felajánlották számára az észak-koreai állampolgárságot. Mikor udvariasan kitért a felajánlás elől, érezhetően megfagyott körülötte egy pillanatra a levegő.
Bod Péter számos információval egészíti ki Erzsébet asszony beszámolóját, melynek segítségével képet kapunk a 80-as, 90-es évek Észak-Koreájáról, utószavában pedig felskicceli a diktátor portréját is. A kommentárjaiban egyedül az zavaró, hogy olykor már elhangzott információkat ismétel meg. Összességében a Barátom Kim Ir Szen érdekes, informatív könyv, mely a világtörténelem egyik szönyű alakját alulnézetből, egy egyszerű magyar asszony szemén keresztül mutatja be.
Aki szeretne többet megtudni Szilágyi Erzsébetről és a phenjani éveiről, annak ajánlom Vujity Tvrtko videóját, aki másfél órát beszélgetett az asszonnyal. Az interjút itt tudjátok megnézni.

Hományi Péter