A birtoklási vágy rabjai – Christine Leunens: Cellába zárva

Meddig lehet fenntartani egy hazugságot, amit a birtoklási vágy táplál? Szerelem-e az uralkodás és uralkodhat-e a szerelem? Mivé érhet egy kapcsolat, amit valójában csak a kényszer szül? Christine Leunens, új-zélandi-belga írónő Cellába zárva című regénye egyszerre érzékeny és nyomasztó, ahogy egy nem mindennapi, mégis a mindennapjainkba átültethető témával járja körül ezeket a kérdéseket.

Christine Leunens portréja / Fotó: Random House

Az ideológia rabja

A könyv elbeszélője az osztrák Johannes, akit fiatal korában magával ragadnak a náci eszmék, vakbuzgón szolgálja a birodalom építését és a felsőbbrendű árja faj megmentését az elszaporodó, alantas népcsoportoktól. Hitlerjugend tagként nem mulasztja el felhívni szülei figyelmét mulasztásaikra, a rendszernek nem megfelelő magatartásukra. A propaganda olyan elemi erejű hatással van rá, hogy bár még csak gyermek, aki éjjel retteg a kísértetektől, mégis képes lenne akár már gyilkolni is Hitlerért és a hitleri célokért. Olyan célokért, amik szöges ellentétben állnak művelt, érzékeny családjának szellemiségével. A humánus édesapa időről időre vitába száll elvakult fiával, de az idő haladtával egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy minden érv hasztalan a náci jelszavak ellen.

„– Ha Isten nem létezik, akkor az ember sem létezik.

– Ez tiszta badarság, apa, nagyon jól tudod. Mi itt vagyunk. Én itt állok előtted. Be tudom bizonyítani – mondtam, és megtapogattam a kezem-lábam.

– Akkor voltaképp minek foglalkozol azzal, hogy az Isten teremtette az embert, vagy az ember teremtette az Istent? Isten mindkét esetben létezik.

– Nem, apa, ha az ember találta ki az Istent, akkor Isten nem létezik. Csak az emberek agyában létezik.

– Most mondtad: »létezik«."

Ez a szakasz a regény egyik legnyomasztóbb eleme, ahogy látjuk a kis Johannest szolgálatkész gépezetté alakulni, akiben áhítatot és csodálatot egyedül a Führer fényképe ébreszt.

A rajongás rabja

Johannes szorgalmas mindennapjait egy nagy titok forgatja fel: szülei egy zsidó lányt bujtatnak a vendégszoba egyik fala mögött. Hiába azonban a kötelességtudat, ami szerint azonnal jelentenie kellene mindezt, egy erősebb érzés uralkodik el tettei fölött: beleszeret a lányba. Ő legalábbis meg van győződve arról, hogy amit érez, az odaadó, mindent elsöprő szerelem. De lehet-e az őszinte szerelem kegyetlen és zsarnokoskodó? Vádaskodhat és hazudhat-e a szeretet, ha az érdek úgy kívánja? Valódi érzelemmé válhat-e a kikényszerített vonzalom?

A birtoklás rabjai

Hosszú és gonosz játszma indul a két fiatal között, az idővel és a körülmények változásával pedig Johannes és a lány kapcsolata egyre nyomasztóbbá válik, ahogy a háború utáni Bécs városa is gazdag metropoliszból lassan zilált, darabokra szaggatott és idegenek által lakott, ismeretlen szagú és nyelvű településsé alakul.

A Cellába zárva nem csak a kapcsolatokról, a rajongásról és függőségről fest érzékletes képet. Az írónő a hiteles történelmi háttér kidolgozásához hosszas kutatómunkát végzett, így a korszakot, illetve a történet előrehaladtával változó korszakokat is részletesen megismerhetjük a mindennapok szintjén: hogyan gyűjtötték be a fémeket házról házra járva a háború alatt, vagy hogyan lepték el az amerikai zászlóval díszített ajándéktárgyak az osztrák fővárost a háború után.

Jelenet a könyv alapján készült filmből.

Filmadaptáció
A történetet hamarosan filmvásznon is láthatjuk: a zseniális humorú Taika Waititi Jojo Rabbit címmel forgatott belőle filmet, akinek legutóbb a Thor: Ragnarök című Marvel blockbustert köszönhettük. A színészgárdához olyan nagy nevek csatlakoztak, mint Scarlett Johansson és Sam Rockwell vagy a sokaknak talán a Trónok harca sorozatból ismerős Alfie Allen. Bár a regény minden érzékenysége ellenére többnyire sötét és nyomasztó, kíváncsian várjuk, hogy hogyan csempész mégis humort  a történetbe Waititi, aki 2014-ben a Hétköznapi vámpírok egészen egyedi stílusával lopta be magát sokak szívébe.

Batus