3. nap otthon – Angela Petch: A toszkán titok

A szerzőről

Angela Petch családja a születésekor Németországban élt, ahol édesapja a brit hadsereggel állomásozott a háború utáni időszakban. Angelának azóta is az élete része az utazás, valamint az utak során összegyűjtött történetek is. Gyerekkora további éveit Rómában töltötte, ezt követően Olaszországban kötött házasságot, emellett dolgozott egy holland cégnél is. Később élt Tanzániában, Kelet-Afrikában. Jelenleg Toszkána és az angliai Nyugat-Sussex megye között ingázik.

A kötetről

Anna szíve majdnem megszakad, amikor elveszíti szeretett édesanyját, Inest. A hagyatékban egy halom régi, megsárgult, olasz nyelvű levélre bukkan. Azt reméli, végre megtudja, mi is történt az édesanyjával a második világháborúban. A naplóbejegyzések nyomán Anna eljut a hegyek közt megbúvó, varázslatos kis toszkán faluba, Rofellébe, ahol lassan összeállítja a múlt darabkáit: rájön, milyen boldogan telt az édesanyja ifjúkora Toszkána vadregényes, hegyes-völgyes vidékén, és megtudja, hogyan vetett véget ennek az idillnek a háború kitörése. Anna előtt feltárulnak a múlt titkai az anyjáról, aki annak idején a partizánmozgalom tagjaként kivette a részét a küzdelemből, és egy sebesült angol katona életét is megmentette, de nem sejti, hogy Ines titkai az ő életét is fenekestül felforgatják majd. Izgalmas romantikus történet arról, hogyan öröklődnek nemzedékről nemzedékre a háború traumái, és hogyan mentheti meg az embert a szerelem a legsötétebb időkben is.

A szerző élménybeszámolója a montebotolinói tájról, egyenesen Toszkánából.

Háborús traumák, egyéni sorsok, különös élethelyzetek

A második világháború szörnyűségei levelezéseken, egyéni visszaemlékezések útján tárulnak fel a főszereplőnk előtt, aki noha fél az üzenetek tartalmától, nyitottan fordul az egyre inkább önnön múltjáról szóló dokumentumok felé. Múltbéli titkainak, saját identitásának kérdései Annát nem hagyják nyugton, rögeszméjévé válik, mi történt a múltban, és olvasóként mi is könnyedén involválódunk azokba az élethelyzetekbe, amelyekbe a regény magával sodor minket.

A kommunikációs és megértésbeli akadályok, amelyek egy polifón, háborús nyelvi közegben akarva-akaratlanul adódnak, tovább árnyalják a cselekmények különös tempóját, dinamikáját. Továbbá fény derül arra is, hogy a jelenben szigorúan, ilyen vagy olyan természetűként elkönyvelt személyek, családtagok viselkedésmódja a múltban teljesen más lehetett, és ha engedünk az általános tapasztalatnak, akkor azt kell mondanunk, hogy egy több generációt is érintő traumatikus élmény radikális változásokat indíthat be egy-egy ember jellemében. Ezáltal a korábbi tapasztalatok felülvizsgálatra szorulnak, és olykor az agresszív, valamiféle értelemben negatív magatartásról is kiderülhet, hogy az pótcselekvés vagy gyöngeségből, lelki sérülésből származó szimptóma. Mindenesetre az tény, hogy az egyén ki van szolgáltatva a hatalmi viaskodásnak, a társadalmi változásoknak és kényszereknek, amelyekbe leggyakrabban teljesen önkéntelenül keveredik bele.

Levélrészlet a regényből 

„Anna!

Ez a néhány oldal itt az édesapád történetének kicsiny darabkája. A sufniban találtam, amikor rendet raktam a holmija között. Emlékszel, milyen tiltott terület volt számunkra az a sufni? Az apád megközelíthetetlen szentélye.

Fogalmam sem volt, hogy írni is szokott ott. Azt gondoltam, egyszerűen oda menekül előlünk azzal az ürüggyel, hogy sürgős javítanivalója akadt.

Átolvastam az egészet, és arra jutottam, hogy valamikor a háború után írhatta. Az apád soha nem vezetett naplót úgy, mint én. Sokat utazott, és soha nem beszélt arról, mi mindenen ment keresztül. Nem voltak könnyű idők egyikünk számára sem.

Úgy döntöttem, ezt a füzetet is hozzáteszem a saját feljegyzéseimhez, hogy kipótoljam a történetünk foghíjait. Azt mondják, minden embernek megvan a maga története, és ez nem a fantázia szüleménye, hanem maga a valóság. És hiszem, hogy a történetünk megér annyit, hogy elmondjuk. A háború még mindig hosszú árnyékot vet az életünkre, hiába telt el több mint ötven év.

Elszorult a szívem, ahogy apád feljegyzését olvastam. Az írása visszarepített a múltba, amikor egymásba szerettünk. Hogy megváltoznak a dolgok! Mennyi szemetet vet az utunkba az élet!

Mamma"

Összegezve tehát ez a történet rádöbbenthet minket arra, hogy milyen sokrétűek és törékenyek a kapcsolataink, és a szerelem, amelynek létrejöttére gyakran nincsenek is szavak, éppúgy megmagyarázhatatlan, mint ugyanannak az érzelemnek a fonák oldala, vagyis az elmúlása.

A regény már e-könyv formájában is megvásárolható erről a linkről. Az e-könyv használati útmutatójáról itt találhattok tájékoztatást. 

mindennapkonyv.hu / Hajnal Dominik 

A sorozat további cikkei

1. nap otthon – Bereményi Géza: Magyar Copperfield

2. nap otthon – Lee Child: Sohanapján 

4. nap otthon – Mechler Anna: Bíborka és a varázsfőzet 

5. nap otthon – A Manó Könyvek Klassz!-sorozata

6. nap otthon – Csigó Zita: Morzsaparty - Tudatos konyha - maradékok felhasználásával

7. nap otthon – Hofi megmondja