2. nap otthon – Lee Child: Sohanapján

A vírusfertőzés miatti állapotok következtében országos szinten új helyzet állt elő, és az események sajnálatos következményeképp egyre többen kénytelenek otthon maradni, hogy saját lakásukból intézzék napi teendőiket. A kialakuló szituáció kevés pozitívumának egyike, hogy több időnk marad az otthoni munkavégzés melletti olvasásra. Ezért mi úgy döntöttünk, hogy napról napra összegyűjtjük nektek azokat a könyveket, amelyek segítségével könnyebben átvészelhetitek ezt az időszakot. Második alkalommal egy vérbeli krimire, Lee Child Jack Reacher-sorozatának legújabb részére, a Sohanapján című regényre esett a választásunk.

A szerzőről

Lee Child, eredeti nevén Jim Grant Coventryben született 1954. október 29-én. Húszéves korában, míg a Sheffield-i Jogi Egyetemre járt, kezdett el egy színházban különböző háttérmunkákat végezni, azonban nem volt szándéka jogi pályára lépni. Az egyetem elvégzése után egy kereskedelmi televíziónál helyezkedett el mint gyártásvezető. Több tévésorozat elkészítésében is részt vett, a csatornán leadott munkáinak hossza meghaladja a 40 000 órát. A cég átszervezése után bocsátották el, amikor is elhatározta, hogy regényeket fog írni, mondván a regény „a szórakoztatás valódi formája”. Első munkája, az Elvarázsolt dollárok (Killing Floor) 1997-ben jelent meg, amivel megnyerte az Anthony Award Legjobb első regény díját. 1998 nyarán költözött az Egyesült Államokba. A szerző összes nagyepikai műve egy egykori amerikai katonai rendész, Jack Reacher kalandjait követi nyomon az Egyesült Államokban. Díjai: Anthony Award, Barry Award, Dilys Award, Macavity Award, WH Smith Thumping Good Read Award. A szerző saját honlapja is elérhető.

A szerzővel Stephen King beszélgetett Camebridge-ben.

A legújabb könyv ismertetője

Jack Reacher egy távolsági buszon utazva egy el-elbóbiskoló idős úrra lesz figyelmes. Egészen pontosan a zsebéből kikandikáló vastag borítékra. Amilyenben a bankfiókból kivett pénzt tartják. Sajnos azonban nemcsak az ő figyelmét kelti fel a valószínűleg több tízezer dollárt tartalmazó boríték, hanem egy gyanús fiatalemberét is. Amikor mindketten leszállnak a buszról, Reacher követi őket az isten háta mögötti kisváros utcáin, és az idős úr segítségére siet. De miért tart magánál valaki ennyi készpénzt? Reacher hamar rájön, hogy az öregúr és a felesége hatalmas összeggel tartozik. Nagyon rossz embereknek. Akik nem értenek a szép szóból. Reacher úgy dönt, segít az idős házaspárnak, így nemsokára az ukrán és az albán maffia közötti véres háború kellős közepébe csöppen. Őt azonban nem olyan fából faragták, hogy megijedjen az uzsorásoktól, a verőlegényektől, a bérgyilkosoktól, így elhatározza, hogy megleckézteti a hatalmasokat, és elszámol a kapzsikkal. Az esélyei elég rosszak. De Reacher hisz abban, hogy az igazságnak előbb-utóbb győznie kell… és ő nem vár sohanapjáig.

Egy nem hétköznapi hős önkéntes szolgálatban

Ami különlegessé teszi a széria legújabb darabját, az a hirtelen felismerésből származó segítségnyújtás Reacher részéről egy vadidegen idős házaspár számára, és az a folyamat, ahogy ennek következtében, lépésről lépésre válik egyre érintettebbé a főhősünk a teljes történetben – ez a közvetlenség emeli őt a hűvös és távolságtartó akcióhősök mellé és fölé. S akitől, hűen önmagához, ezúttal sem maradnak el a váratlan poénok, illetve a bármiféle mesterkéltség nélküli kreativitás, amely minden keménysége és komoly arcvonása ellenére is egy rendkívül intelligens karaktert feltételez.

Úgy érezhetjük, hogy a pattanásig feszült, izgalmas jelenetek az Egyesült Államok bármely kis- vagy nagyvárosában is játszódhatnának, és a tömörségükben is ötletes párbeszédek jól támogatják a sodró cselekményt, amely irodalmi szövegként a filmes megoldásokat és a filmnyelvi megvalósíthatóságot már eleve szem előtt tartva készülhetett – nem meglepő módon, ismerve előéletét és kvalitásait – Lee Child alkotóműhelyében. A szerző további érdeme, hogy – a kelet-európai kultúrát és alvilágot a nyugati világba helyezve – hitelesen vázolja fel a különböző transzferhelyzeteket, és többnyire el tudja kerülni azokat a kliséket is, amellyel oly sok amerikai szerző csak kínos erőfeszítéssel és izzadságszagúan küszködik.

„– Az univerzum működése a véletleneken alapul – mondta Reacher. – Az ember azt hinné, hogy csak sohanapján lehet szerencséje, de néha-néha, nagy ritkán jól alakulnak a dolgok. Ahogyan most is. Valaki valahol bandaháborút indított, és maguk ennek nem az ártatlan áldozatai lettek, hanem épp ellenkezőleg, hasznot húztak belőle."