13. nap otthon – Elizabeth Gilbert: New York lányai

Az események sajnálatos következményeképp egyre többen kénytelenek otthon maradni, hogy saját lakásukból intézzék napi teendőiket. Ezért úgy döntöttünk, hogy napról napra összegyűjtjük nektek azokat a könyveket, amelyek segítségével könnyebben átvészelhetitek ezt az időszakot. A második hétvégére egy szenvedélyektől túlfűtött memoárt, Elizabeth Gilbert New York lányai című regényét ajánljuk, amely keresztülvezeti az olvasót a második világháborún át a huszonegyedik évszázad első évtizedéig.

A könyv ismertetője

Nem kell jó kislánynak lennünk ahhoz, hogy jó emberré váljunk. „Egy nő az élete során előbb-utóbb belefárad abba, hogy folyamatosan szégyellje magát... Ezután pedig végre igazán önmaga lehet.” Elizabeth Gilbert, az Ízek, imák, szerelmek világszerte népszerű szerzője egy különleges memoárral lepte meg rajongóit, amely az 1940-es évek New Yorkjának színházi világába kalauzolja az olvasót. A kalandos életű főhősnő, az immár nyolcvankilenc éves Vivian örömmel és némi megbánással emlékezik vissza élvhajhász és öntörvényű fiatalságára, valamint azokra az eseményekre, amelyek későbbi életét alakították. A New York lányai a női szexualitás, a szabadosság, illetve az igazi szerelem természetét kutatja. Az írónő várva várt regényét az emberi vágyak és kapcsolatok bölcsességgel teli ábrázolása teszi páratlan szerelmi történetté.

A szerző mesél a könyvről (angol nyelven).

Olvasói vélemény

A regény 1940-től vezet bennünket végig egészen a memoár keletkezéséig, 2010-ig. Tekintve, hogy egy visszaemlékezésről van szó, és a karakter komoly érési folyamaton megy keresztül, kifejezetten élvezetes, amikor magára kívülről tekint és elemzi saját, fiatalkori, bohókás érzéseit, kislányos viselkedését. Az önmagára irányuló reflexió humoros, de nem elcsépelt. Vivian kifejezetten tehetséges a varrásban, így amikor New Yorkba költözik, Peg nagynénje színházában hamar feltalálja magát, jelmezeket kezd készíteni. A város és a színház megtestesíti számára az újdonságot, a lehetőséget arra, hogy izgalmas fordulatot vegyen végre az élete. A szüzesség elvesztése egy elitiskolát látott, jó nevelést kapott lányt talán foglalkoztat, vagy ha eddig nem, a New York-i, túlfűtött színházi közegben, hosszú combú táncoslányok felhívják a figyelmet annak jelentőségére. A nekik és a szerencsés férfinak való megfelelés (nehogy „prűd maflának” gondolják) is érezhető Vivianban. Tartozni akar valahová, valakikhez. A fiatal lány ezért az élvezetek hajszolását tűzi ki célul maga elé, és teljes erőbedobással küzd, hogy le ne maradjon valamiről vagy valakiről. Olvashatunk arról, hogyan hat rá New York, a varrás, a férfiak, az éjszakai klubok atmoszférája, a színház kiszámíthatatlanul izgalmas világa és gyönyörű barátnője, Celia, a revütáncosnő kisugárzása. Az önfeledt szórakozás hangulata és az időskori, érett Vivian reflexiói kellemesen járják át a sorokat és még élvezetesebbé teszik az olvasást. Élvezi, hogy mennyire könnyen befolyásolja egy csinos nő a férfiakat, akik csak szexet akarnak, és azokat is, akik többet. Aztán persze akadnak olyanok, akiknek egy kis bájcsevej és koktél után egészen más elképzelése akadt az együttlétekről, mint a fiatal, csinos lányoknak. De ha azok közé a hölgyek közé akarsz tartozni, akiknek ráklábat rendelnek a szobájába, és a legdrágább pezsgőt szolgálják fel minden éjjel, ennyi kockázatot igazán bírni kell. Azonban egy csodálatos, karakteres hölgy, Edna megjelenésével lassan elmaradoznak a Celiával töltött forró esték, már nem ébrednek részegen és füstösen egymásba gabalyodva reggelente. A színházi élet nehézségeit, kihívásait és izgató, zsongató mozzanatait egyaránt remekül ábrázolja az író. A kis színi társulatnak néha bizony komoly kihívásokkal és kockázatos anyagi döntésekkel is szembe kell néznie. Számos súlyos téma sorakozik a regényben, mely több könyvet is megtölthetne. A konzervatív család elvárásai, bálványok – példaképek – állítása, megfelelés a társadalmi elvárásoknak, az alaptalan vagy indokolt szégyenérzet cipelése, a háború borzalmai, a gyász. Nem utolsó sorban az igaz szeretet vagy szerelem különös megnyilvánulása két ember között.

Idézet

„Az idétlen alakom volt a másik ok, amiért a nagymamám megtanított varrni. Kora gyermekkorom óta túl magas voltam, és túl sovány. A kamaszkor jött és ment, én pedig csak egyre magasabb lettem. Valamirevaló mellem évekig nem nőtt, a törzsem viszont csak nyúlt és nyúlt. A karom és a lábam, mint egy-egy facsemete. A készen vett ruhák sosem álltak igazán jól, jobban jártam, ha magamnak varrtam őket. Morris nagymama pedig – isten áldja érte! – megtanított, hogyan öltözködjek úgy, hogy előnyt kovácsoljak a magasságomból, ne pedig úgy nézzek ki, mint aki gólyalábakon jár.

Ha úgy tűnne, hogy szerénykedni akarok a külsőmmel kapcsolatban, nem ez a helyzet. Mindössze a tényeket közöltem az alakomról: hosszú voltam és magas, ennyi az egész. És ha azt hiszed, egy rút kiskacsa történetét fogod hallani, aki a nagyvárosba érkezve ráébred, hogy hiszen ő is csinos – ne aggódj, ez nem az a történet.
Mindig is csinos voltam, Angela.

Mi több, ezt tudtam is magamról.”