Nagyot alkottak – Megjelent a Kult50 2018-as száma

A beszélgetés kezdetén Molnár Barbara elmondta, hogy az ötvenes névsorba a Fidelio olvasói és kulturális intézmények is jelöltek személyeket. A zsűri, melynek tagjai Fáy Miklós, László Ferenc, Réz András, Stuber Andrea, Veiszer Alinda, Winkler Nóra és Zipernovszky Kornél voltak a magazin szerkesztőségével kiegészülve több száz jelölt közül választották ki az ötvenet a színház, film, irodalom, zene és képzőművészet területéről. A zsűrizés során törekedtek arra, hogy ne ugyanazokat a művészeket mutassák be, mint tavaly, ezért idén 50 új arc néz vissza ránk a kiadvány lapjairól.
Bevezetőjében a főszerkesztő még megemlítette, hogy Fidelio és fildeio.hu megújult, köszönhetően a lap új tulajdonosainak, akik nemcsak fenntartani, hanem fejleszteni is szeretnék a magazint, majd Tenki Rékához fordult, akit a brandépítésről kérdezett.
A színésznő elmondta, hogy mindaddig, míg nem járt Berlinben, nem foglalkozott ezzel. Egyszerűen csak tette a dolgát, és azt csinálta, amit szeret. A német fővárosban viszont szembesült azzal, hogy mindez egészen másképp néz ki a nemzetközi színtéren. Mások mellett egy csapat áll, akik segítik őket abban, hogy hogyan kommunikáljanak a közönséggel. Mikor hazatért, megpróbálta a külföldi példát itthon is alkalmazni, továbbá próbált tudatosabban választani, de egyrészt nyilván egy színtársulat tagja, és nem az ő színészi kívánságai az egyetlen szempontja a színháznak, mikor darabot választ, másrészről Magyarország kis ország, ahol szűkebbek a lehetőségek is, így minden döntését ezekhez a körülményekhez kell igazítani.

A Kult50 – a kultúra 50 arca című kiadvány 2018-as számának borítója

Ragályi Elemér elmesélte, hogy sosem érdekelte sem az önmenedzselés, sem a trendek. Első filmje sajtótájékoztatójáról kisurrant, mivel ő nem a szavak, hanem a képek által tud beszélni. Majd megemlítette Illés Györgyöt, aki számtalan világhírű magyar operatőr tanáraként írta be nevét a magyar filmtörténetbe. Mindig azt figyelte, hogy miben tehetséges egy diák, és abban próbálta segíteni.
Parti Nagy Lajos a trendről és brandről szólva hangsúlyozta, hogy az „Az író magányos állat. Még sincs olyan szerző, akit ne a kritika csinált volna meg.” Véleménye szerint a legfontosabb, hogy a szerző tudja, milyen médiumokon keresztül akar kommunikálni, milyen médiumokban akar megjelenni. Az ő esetében, például fontos, hogy könyveit a Magvető Kiadó adja ki.

Ehhez Vajda Gergely annyit fűzött hozzá, hogy fontos, hogy a magasművészetnek valamiféleképpen reagálnia kell a popkultúrára, mely ma már megkerülhetetlenné vált. Az általa szervezett Armel Opera Fesztivál sikerének a kulcsa talán az, hogy olyan előadásokat, alkotókat mutat be, akiket máshol nem vagy nem így láthat a közönség.
Molnár Barbara felvetésére, miszerint fogy a felület, melyen a művészek meg tudják mutatni magukat Parti Nagy Lajos elmondta, hogy mivel keveset ír, ezért ez számára már nem fontos. Persze, ha nem tudná könyveit megjelentetni, akkor minden bizonnyal új utakat keresni, és valószínűleg az internet jelentené a kiutat.
A beszélgetés végén szóba került az önazonosság, mely a legutóbbi Kult50 beszélgetés egyik legfontosabb hívószava volt. Ezt Vajda Gergely még azzal egészítette ki, hogy bele kell tanulni a közszereplésbe, illetve meg kell ismernie mindenkinek a saját határait. Hibázni lehet, hisz mindenki hibázik, de érdemes ezekből tanulni.
A kiadvány címe megtévesztő, ugyanis az 50 művészen, alkotón kívül, akikről a magazin első ötven oldalán olvashatunk, még közel százoldalnyi cikket, interjút, esszét tartalmaz. Ezek a filmen, a zenén, a színházon át a pop és magaskultúra berkeit is bejárják és tudosítanak arról, hogy merre tartunk, melyek a meghatározó irányvonalak, tendenciák, ha tetszik trendek. Hasznos útravaló azoknak, akik művészettel szeretnének foglalkozni, akik maguk is művészek, illetve azoknak, akik szeretnének teljes képet kapni a hazai művészeti szcénáról.

Hományi Péter