Mit olvasunk a héten? – 3 könyv nekünk, rólunk

A Nobel-díjas J. M. Coetzee A barbárokra várva című regénye döbbenetes erejű szöveg önkényről, a hatalom természetéről és az idegenségről. Ott a helye minden család könyvespolcán az 1984 és a Sötétség délben mellett. Míg az utóbbiak az apparátus kegyetlenségét, az ember tehetetlenségét állítják a középpontba, addig a dél-afrikai író regényében a személyes felelősség kérdését is feszegeti.

A regény cseleménye egy határvidéki erődítményben játszódik, ahol csendben csordogál az idő, míg meg nem érkezik a fővárosból Joll ezredes, akit azért küldtek, mert egyre többen beszélnek a barbárok közelgő támadásáról. A történetet a város bírójának elbeszéléséből ismerjük meg, aki bár elvei ellenkeznek mindazzal, amit tapasztal, nem sok mindent tesz ellene. Mintha – és ez mennyire ismerős számunkra is – azt várná, hogy valaki helyette oldja meg a helyzetet, mintha eszköztelen lenne, pedig volna rá lehetősége, hogy változtasson.

A könyv egyszerre idézi meg az európai irodalom két megkerülhetetlen alakját, Kafkát és Beckettet. Rideg és részvétlen leírásai folyamatos önvizsgálatra késztetnek. A regény tulajdonképpen disztópia, távolságot tart a valóságtól, így olvasható a dél-afrikai apartheid allegóriájaként, de biztos számos  olvasója párhuzamot von majd Magyarország migrációs politikája és a könyv története között.

A remekművet most Szeiberth Ádám új fordításában vehetjük kézbe, aki az író korábban megjelent Jézus iskolái című kötetét is fordította. A könyvből itt olvashattok részletet.

Az első világháború utáni években egy angol faluban megölik a malom frissen házasodott, köztiszteletben álló tulajdonosát. A gyanú a háborúból való visszatérése óta magába forduló, furcsán viselkedő Donald Cartwrightra terelődik. Testvére Puding azonban meg van győződve bátyja ártatlanságáról, ezért nyomozásba fog, melynek során a meggyilkolt férfi özvegye, Irene lesz segítségére. Vizsgálódásaik nyomán a közösség mélyen eltemetett titkaira bukkannak.

Katherine Webb A rejtekhely című regénye olvasmányos krimi. Az írónő mindent tud a korszakról, épp ezért a könyben az összes apróság a helyén van. A könyvet lapozva pedig nemcsak a véres eseményekről és a fordulatos nyomozásról értesülünk, hanem aprólékos rajzát kapjuk egy húszas évekbeli angol falunak és társadalomnak.

A könyvet azoknak ajánljuk, akik szeretik az erős női főszereplőket és a lassan építkező, sok szereplőt mozgató történeteket.

Vajon elég 100 gyakorlat a boldogsághoz?

Valószínűleg nem. De talán segíthet, hogy gondolkodásunk irányán, életünk célján némiképp módosítunk. Eva Woods regénye tulajdonképpen száz, apró pár perc alatt elolvasható epizódból álló történet, melynek minden fejezete előtt egy apró tanácsod ad a szerző, nem is elsősorban nekünk, az olvasónknak, hanem főhősének Annie Hebdennek.

Annie egy átlagos nő, aki átlagos életet él, a véletlen azonban úgy hozza, hogy összeismerkedik a vidámságtól majd kicsattanó Pollyval, aki elhatározza, hogy segít Annie-nek meglátni az élet napfényes oldalát. Annie már éppen szabadulna tőle, amikor kiderül, hogy Pollynak minden oka meg lenne rá, hogy keseregjen, ugyanis halálos beteg, és az orvosok szerint hamarosan meg fog halni.

A Hogyan legyünk boldogok?-ban a két nő történetét olvasmányosan és szórakoztatóan beszéli el a kreatív írást is oktató szerző. És ahogy fogynak a lapok, észrevétlenül elkezdjük egy kicsit mi is úgy látni a világot, ahogy Polly. Felemelő élmény.

H. Nagy Ilka

 Fotó: Pixabay