Mit olvassunk májusban? – 12 májusi könyv

Lee Child: Nincs mit veszítened

Tíz éve jelent meg magyarul Lee Child Jack Reacher-sorozatának tizenkettedik része, a Nincs mit veszítened. Hamarosan új köntösben, a jelenlegi futó sorozathoz illeszkedő külsővel vehetitek kézbe ezt a regényt, melyben Reacher két coloradói kisváros: Hope – a reménység és Despair – a kétségbeesés városába vezeti az útja. Csak egy kávéra szeretne beugrani Despair városába, de a helyiek ezt rossz néven veszik. Összeakad négy polgárőrrel, akik fizikai erőszakkal akarnak megszabadulni tőle. Kevés sikerrel. Bíróság elé állítják csavargás vádjával, és kiutasítják a városból. De nem a megfelelő emberbe kötnek bele. Reacher, az örök kíváncsi, nem hagyja annyiban a dolgot, és szövetségesével, a titokzatos Vaughan rendőrnővel nekiáll kideríteni, hogy mi is az a rejtély, amelyet Despairben mindenáron el akarnak titkolni a kívülállók elől. Reacher szembeszáll Despair városával és annak urával, hogy a végén kiderüljön, ki bukik el: az, aki mindent megnyerhet, vagy az, aki semmit sem veszíthet?
 

Jo Nesbø: Macbeth

A világhírű norvég, Jo Nesbø új regénye Shakespeare klasszikusának a parafrázisa, melynek főhőse egy fiatal és tehetséges nyomozó, aki a város bűnbandájának felszámolására teszi fel életét, ám amikor sikerei nyomán magasabb pozícióba kerül, őt is megkísérti a hatalom csábítása. A hatalom megszerzése érdekében szörnyű gyilkosságok sora, és ezzel párhuzamosan egy szövevényes nyomozás veszi kezdetét. A krimi és a thriller műfaji határán egyensúlyozó műben a hatalmi harc a végsőkig éleződik és feszül, és fokozatosan borít el mindent a végzetes paranoia.

Sabrina Jeffries: Botrányos bajkeverők

Victor Cale élete gyökeres fordulatot vesz, amikor kiderül, hogy rokonságban áll Lyons hercegével. A férfi hiába próbál beilleszkedni a londoni társaságba, egyre jobban unatkozik a nagy tétlenségben. Így hát örömmel veszi, amikor a Manton Nyomozóiroda megbízásából Edinburghba utazhat, hogy egy gazdag báró leendő menyasszonya után nyomozzon.

Mindez egyszerű feladatnak tűnik, amíg a rejtélyes nőről ki nem derül, hogy valójában Victor felesége, aki tíz évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt, miután elkészítette a holland királyi ékszerek másolatát, és a tettestársaival ellopta az eredetiket. A férfi azóta sem tudott túljutni ezen az áruláson, és most kapva kap az alkalmon, hogy végre bosszút álljon. A felesége azonban többé már nem az a szelíd, jámbor lány, akinek egykor látta, ráadásul váltig állítja, hogy Victor hagyta el őt, és a férfi tulajdonította el a gyémántokat. Miközben a két fiatal megpróbálja összeilleszteni a múlt darabkáit, a szunnyadó szenvedély újra feléled köztük.

Vajon sikerül megbízniuk egymásban annyira, hogy kézre kerítsék a valódi tetteseket úgy, hogy nekik közben nem esik bántódásuk? És megadatik számukra a lehetőség, hogy együtt új életet kezdjenek?

Rick Riordan: A kígyó árnyéka

Percy Jackson-regényei folytán méltán népszerű Rick Riordan A Kane Krónikák legújabb és egyben utolsó kötetében folytatja Carter és Sadie történetét, akik sikertelenül próbálják kordában tartani Apóphiszt, a káosz kígyóját, aki már régóta azon ügyködik, hogy örök sötétségbe borítsa a világot. A Kane testvérek lehetetlennek tűnő feladattal néznek szemben: egyszer és mindenkorra el kell pusztítaniuk a kígyót.
Mindeközben az Élet Házában polgárháborús helyzet uralkodik, az istenek pedig megosztottak, így a brooklyni ház ifjú tanoncainak jóformán segítség nélkül kell szembeszállniuk a káosz erőivel. Egyetlen reményük egy ősi varázslat, ami a kígyó saját árnyékából kovácsol fegyvert, de az mágia már évezredekkel ezelőtt elveszett.
A Kane testvérek kénytelenek egy erős mágus gyilkos kedvű szellemére hagyatkozni, ugyanis csak ő képes megmutatni nekik a kígyó árnyékát... De persze az is lehet, hogy az alvilág bugyrain át egyenesen a halálba vezeti őket?
Megbízhatnak vajon benne? Persze, hogy nem!
A halandó világ sorsa forog kockán.

Stefanie Dahlke: Erdei mulatság és más történetek

Szamóckát a kis szamócatündért nem lehet nem szeretni. Kedves, vidám lány, ráadásul csodás barátai is vannak, sőt, ha szükség úgy hozza, szívesen segít másoknak. Például Lilinek, a cinkének különleges bajuszbulit szervez, hogy felvidítsa. A denevérek mulatságos árnyjáték-előadást tartanak az erdőben, de a hangos kacagástól a szamócatündér nem tud aludni, ezért elindul, hogy megtalálja a csendháborítókat. Az öreg Csiga anyó véletlenül elveszíti a varázspálcáját, ami Szamócka kertjéből hatalmas eperdzsungelt varázsol, tekeredő óriásindákkal. Hurrá, lehet csúszdázni! Ám néha a világ legjobb szamócatündérnek is lehet rossz napja – szerencsére a barátai mindig tudják, hogy mivel deríthetik jókedvre, és végül mindannyian együtt nevetnek és táncolnak a Szamócáskertben.

Tony Wolf: Mesél az erdő az óriásokról

Folytatódik Tony Wolf zseniális Mesél az erdő-sorozata. A törpék után ezúttal az óriásokkal ismerkedhetünk meg. Egy napsütéses reggelen ugyanis a törpék furcsa dübörgésre ébrednek. A hangok egy világjáró óriás közeledő lépteit jelzik, aki azért látogat el a törpék falujába, mert kínzó fogfájás gyötri, és reméli, hogy itt talál valakit, aki segíteni tud rajta.

A Fogdoktor gondos munkájának hála, Rőtszakáll megszabadul a fogfájástól, és szeretné meghálálni a törpék gondoskodását. Közösen elhatározzák, hogy egy nagy gátat építenek, hogy eláraszthassák a földeket vízzel, és rizstermesztésbe kezdhessenek. Az óriás beköltözik egy közeli barlangba, de a varázslótörpe észreveszi, hogy Rőtszakáll szomorú. Kinyitja a Törpék Nagykönyvét, hátha talál valami hasznos tanácsot, ám egy hatalmas titokra bukkan a megsárgult lapok között...

Catherine Millet: Catherine M. szexuális élete
Catherine Millet egy modern képzőművészettel foglalkozó folyóirat, az Art Press főszerkesztője, a geometrikus absztrakció kiváló szakértője. Catherine M. szexuális élete című könyve látszólag azt adja, amit ígér: a szerző hűvös, műkritikus szemmel elemzi saját szerelmi életét, és igyekszik megtalálni a lehető legpontosabb, legigazabb szavakat egy olyan téma leírására, ami sok ezer éve izgatja az alkotókat. Valójában azonban mégis többről van szó.

Majgull Alesson: Nem vagyok Miriam

Majgull Axelsson, az egyik legnagyobb hatású svéd írónő megrázó regénye az identitásról, a kirekesztettségről és sötét titkokról mesél.

A történet a világháborús Európában és a mai Svédországban játszódik. Miriam cigány lány, aki zsidó névvel, zsidó identitással kerül a koncentrációs táborból Svédországba, egész életében eltitkolja valódi származását, hiszen fél, hogy elüldöznék az országból. Minden éjjel kísérti a múlt, nem tud szabadulni az emlékeitől. Ám a nyolcvanötödik születésnapján végre fény derül a gyötrő titokra, amelyet egy életen át őrzött...

Kiss Noémi: Rongyos ékszerdoboz

A Rongyos ékszerdoboz egy különleges útikönyv: különös helyekkel és a bennük élő figurákkal találkozhatunk a Kárpátoktól, Erdélyen és a Balkánon át a Kaukázusig. A könyvvel Kiss Noémi érzékeny tekintetével láthatjuk Kelet-Európát minden ellentmondásosságával együtt.

Kiss Noémi szenvedélyes utazó, azok a vidékek érdeklik, ahová csak kevesen jutnak el. Riportjaiban Európa peremeiről tudósít, olyan helyszínekről, amelyek valaha kulturális központok voltak, ám mára háttérbe szorultak. A németországi siker után (A Darmstadti Irodalmi Akadémia a művet a hónap könyvévé választotta 2015 júniusában), most magyarul is újra megjelenik a 2009-es útirajz átdolgozott és bővített kiadása.

Gyógyító írás

Az elmúlt harminc év során kutatások sokasága igazolta az érzelemkifejező írás testi-lelki egészségre gyakorolt pozitív hatásait. Egyre több tudományos bizonyíték támasztja alá, hogy ha fájdalmas, nehéz, traumatikus élményeinket a megfelelő időben és módon leírjuk, akkor azok kevésbé fognak nyomasztani bennünket.

Azok az emberek, akik az érzelemkifejező írást gyakorolják, boldogabbnak vallják magukat az írás után, mint előtte, többet nevetnek, a depresszió, a rágódás és az általános szorongás tünetei csökkennek, kapcsolataik minősége javulást mutat, és ritkábban kell orvoshoz fordulniuk. Az írás hatására még a krónikus betegségek is enyhülhetnek. Ahhoz, hogy a gyógyító hatást élvezhessük, nem kell jól írnunk, nem kell képzettnek vagy tehetségesnek lennünk ezen a téren – még csak meg sem kell másoknak mutatnunk, amit írtunk. Ezt csakis magunknak és magunkért tesszük, azzal a céllal, hogy megkönnyebbüljünk, és életünk nehéz időszakaiban testileg-lelkileg jobb állapotba kerüljünk.

Sir Edmund Hillary: Pillantás a csúcsról