Mit olvassunk a héten? – A huszadik század bűnei

Egy szörnyű század van mögöttünk, és félő, hogy egy még szörnyűbb követi majd. Hogy ez ne így legyen, érdemes néha a hátunk mögé is nézni, és tanulni abból, ami már megtörtént. Három földrészről három könyvet ajánlunk ezen a héten nektek, melyek segítségével az emberiség történelmének egy-egy fejezetébe nyerhettek bepillantást. Arthur Koestler ma már klasszikusnak számító műve a szovjet rendszer börtöneinek bugyraiba, Jü Hua esszékötete a világ legnépesebb országának történetébe, míg James Baldwin a hetvenes évek Harlemének egy feketék lakta utcájába kalauzol.

Csoda, hogy Arthur Koestler kalandregénybe illő élettörténete nem ihelette meg a hollywoodi forgatókönyvírókat, ugyanis az szélesvászonra kívánkozik. Zsidó családban született Budapesten, innen apja 14 éves korában Bécsbe vitte. Volt cionista, élt Palesztinában. Volt kommunista, a harmincas években bejárta a Szovjetuniót. Kiábrándult az eszméből, de harcolt a spanyol polgárhárborúban, ahol fogságba esett és halálra ítélték, csak a megmentésére szervezett nemzetközi kampánynak köszönhette, hogy nem végezték ki. 1939-ben a francia hatóságok letartóztatták, és kiutasították az országból, ám a háború miatt egy internáló táborban ragadt, ahonnan 1940-ben szabadult. Ekkor Párizsba utazott, és ott bújkált a németek elől, majd beállít a francia idegenlégióba. Ám ott sem maradt sokáig, hamarosan megszökött, és Angliába ment, de mivel vízum nélkül érkezett, börtönbe zárták. Végül beállt a az angol hadsereg Pioneer Corps nevű alakulatába. Mindeközben pedig megírta a sztálini rezsimet élesen bíráló világhírű regényét, a Sötétség délbent.
A regény a sztálinizmus elleni megrendítő vádirat, főhőse egy Rubasov nevű bolsevik, aki maga is partizánként, majd politikusként szolgálta a renszert, ám végül a sztálini államgépezet áldozatává lesz. A történetet Koestler részben a saját börtönélményeire, részben a sztálini korszak kirakatpereire alapozta. A maga idejében igazi szenzációnak számított, hisz elsők közt rántotta le a leplet a Nyugaton még nagyon is szalonképes kommunista rezsimről.
Ahogy Koestler, úgy a regény is kalandos utat járt be. 1940-ben, akkori barátnőjének, az irodalomban nem annyira jártas, szobrásznak, Daphne Hardynak a fordításában jelent meg. A világ ennek alapján ismerte meg, és 2015-ig mindnyájan úgy tudtuk, hogy a német eredeti elkallódott. Azonban ekkor egy doktorandusz rábukkant a svájci Europa Kiadó anyagai közt, így most világszerte új fordításban, az erdeti szöveg felhasználásával jelenik meg. Az új, magyar változatot Mesés Péter készítette.

Arthur Koestler (1905-1983)

A legtöbben idegenkedéssel vegyes kíváncsisággal tekintünk Kínára, melyet a fejünkben élő közhelyek alapján képzelünk el. Számtalan könyv jelenik meg a világ egyik legnagyob és legnépesebb országáról, melyek segíthetnek a tévhiteket eloszlatni, Jü Hua könyvét azoknak ajánljuk, akik arra kíváncsiak, hogy miképp látja hazáját egy kortárs író, aki elsősorban saját élete, valamint hétköznapi emberek és hétköznapi helyzetek tükrében elemzi az országot. A könyv az író életidejének megfelelően, az állam legutolsó ötven évét mutatja be, nagyon személyes hangon.
A szerző kiváló mesélő, Testvérek című regényében 704 oldalon keresztül beszéli el egy testvérpár történetét, melyet magyar kritikusai közül volt, aki Márquez Száz év magányához hasonlított. Az élvezetes stílus és nagy mesélőkedv ezúttal is jelemzi a szerzőt, így a Kína tíz szóban című esszékötetben amellett, hogy szó esik a kulturális forradalomról és Maóról, kultúráról, szegénységről és mérhetetlen gazdagságról, ezeket a jelenségeket folyamatosan illusztrálja saját életéből vett példákkal és mások történeteivel. Az apró andekdoták nem csak élvezetesebbé teszik, hanem magukban is hihetetlen erős esszenciái mindannak, amit Kína Jü Hua számára jelent. És hogy ez a személyes tapasztalat mennyire releváns, azt talán a legjobban az bizonyítja, hogy a művet Kínában betiltották.

A modern Kína.

Hogy mi a helyzet, vagy mi volt a helyzet keleten, azt Koestler és Jü Hua könyvéből megtudhatjuk, ám hogy mi a helyzet a fejlett nyugaton, arról James Baldwin kultkönyvéből, a Ha a Beale utca mesélni tudna című regényéből tájkozódhatunk. A hetvenes évek amerikájában játszódó történet ugyanis egy New York-i fekete pár küzdelmét beszéli el.

Fonny, a szobrászfiú, és szerelme, a tizenkilenc éves Tish Harlem egyik feketék lakta utcájában tervezi a közös jövőt, ám amikor a fiút egy Puerto Rico-i asszony megerőszakolásának vádjával börtönbe zárják, életük darabjaira hullik. Miközben a lány szíve alatt hordja közös gyermeküket, mindent megtesz, hogy összegyűjtse az óvadékhoz és az ügyvédhez szükséges pénzt. Tish szenvedélyes monológja lebilincselő olvasmány egy végletekig igazságtalan társadalomról és az igazságért küzdő nőről.
A könyvből az Oscar-díjas Holdfény rendezője, Barry Jenkins készített filmet.
A kötetből itt olvashattok részletet, a regény fordítójával, Mesterházi Mónikával pedig itt találjátok interjúnkat.