Minden, amit a magyar fotográfiáról tudni érdemes

Péntek Orsolya hiánypótló ismeretterjesztő könyvében a magyar fotográfia másfél évszázadának eredményeit foglalta össze. Kezdve a XIX. századi portréfotósokkal és Szathmári Pap Károllyal, a román királyok szolgálatában alkotó magyar fényképésszel, Klösz Györggyel, a magyar főváros egyik első fényképészével, valamint az erdélyi Veress Ferenccel és a századforduló budapesti társadalmát megörökítő Mai Manóval Székely Aladáron, a nyugatosok fényképészén és Balogh Rudolf életművén keresztül az emigrációban világhírűvé váló magyar fényképészekig, Kertészig, Capáig, Brassaiig és Munkácsiig. Majd folytatva a Magyarországon maradt fotósokkal, Pécsi Józseffel, a magyar reklámfotózás atyjával és Angelóval, a Bauhausban működő Moholy-Nagy Lászlóval és Kepes Györggyel is egészen a neoavantgárd művészekig.

A kötet különlegessége, hogy a szerző bemutatja a nagyközönség előtt szinte ismeretlen női fotográfusok életművét is, valamint azt a Kinszki Imrét, akit a fotótörténet elhanyagolt. A női fotósok közül Máté Olga, a szociofotós Kálmán Kata és az emigrációban külföldi elismertséget szerző olyan alkotók, mint Besnyő Éva, Ergy Landau vagy Ylla is bekerültek a kötetbe. A könyv az 1989-es évvel zárul, és az utolsó feldolgozott időszak a neoavantgárd korszaka, amelyben több, még ma is aktív magyar fotóművész kezdte a pályát.

A kötetből számtalan érdekességet is megtudhatunk. Például azt, hogy már 1841-ben üzemelt Pesten műterem, vagy azt, hogy magyar volt a világ egyik első hadifényképésze, illetve azt megdöbbentő tényt, hogy a színes kép készítéséig már a XIX. században eljutott egy erdélyi fotográfus.
A több mint 344 oldalas könyvben, mely több mint 300 fotót tartalmaz, képjegyzék és névjegyzék segíti az eligazodást. A kötet nemcsak a fotótörténet iránt érdeklődőknek lehet izgalmas, hanem azoknak is, akik szívesen lapozgatnak képes albumokat.

mindennapkonyv.hu / MTI