Könnyű és komoly – Két könyv, amit nem felejtesz

Magzatvédő aktivisták a Torontói Egyetem előtt. / Fotó: Wikipedia

Jodi Picoult új regénye az abortuszról szól. A könyv arra keresi a választ, hogy vajon hogy lehet egyszerre érvényesíteni a magzat és az anya jogait, mindezt egy hihetetlenül erős, végletekig felfokozott helyzet, egy túszdráma történetén keresztül. Az Életszikra több nézőpontból – magzatvédő aktivista, fiatal abortuszra készülő lány, orvos, ápoló, túsztárgyaló stb. – meséli el egy nap történetét. Azonban az eseményeket időben visszafelé tárja az olvasó elé, így végig fenntartja az érdeklődést és a feszültséget. A számtalan szereplő segítségével az írónő egy teljes tablót tár elénk, ahol pro és kontra megjelennek a témával kapcsolatos álláspontok.

Jodi Picoult huszonharmadik regényében sem ismétli önmagát. Azaz abban a tekintetben igen, hogy ezúttal is egy olyan témát vett górcső alá, ami napjainkban sokakat foglalkoztat, ugyanakkor a könyv egy percre sem válik unalmassá. A szereplők élnek, a történet pedig izgalmas. Akit foglalkoztat a kérdés, álljon bármelyik oldalon, mindenképp vegye kézbe, nem fogja megbánni.

Allan Karlsson és Julius Jonsson kalandjai ezúttal egy hőlégballon túrával kezdődtek. / Fotó: pxhere.com

Jonas Jonasson százéves embere, Allan Karlsson a szerző legújabb könyvében visszatér, és hűséges társával Juliussal, miközben százegyedik születésnapját ünneplik, egyenesen belesétál, pontosabban hőlégballonon berepül a világtörénelem színpadára, ahol olyan társai leszenk a kalandjaiban mint Kim Dzsongun, Donald Trump, Angela Merkel vagy Putyin.

Miközben a hasunkat fogva röhögünk, azért néha rácsodálkozunk világunkra, annak abszurditására. Szó esik atomfegyverről, álhírekről, az orosz propagandáról és amerikai választásról, és Jonasson szűrőjén valahogy szörnyen nevetségesnek hat ez az egész harc, ami nem szól másról, csak a hatalomról, ami sem nem tesz boldoggá, sőt még jóllakni sem lehet vele. De nemcsak a politikusok és az elit elé tart görbe tükröt, hanem az egész emberiség elé, hisz nincs annál felszabadítóbb, amikor őszintén tudunk magunkon nevetni.

A regény első fejezetét itt olvashatjátok el.

Hományi Péter

Fotó: real-projects.org